Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-205

66 éO?, országos tílt's máreziw \% 1883. és nemzetiségek laza eonfoederatiója; fél az állam megújhodásától és megizmosodásától és oda áll mozdulatlan, merev sziklának az idő folyásába. Hát ha a protestantizmus és nationalismus csak kőszirt, nem pedig élő szervezet és élő lény, mely a folyton folyó élettel haladni nem képes, hát az élet hatalmas folyama annak a sziklának a ked­veért nem fog megállani, hanem azt vagy magával fogja sodorni, mint egy kavicsdarabot, vagy ke­resztül fognak törni hullámai a szirten, de a ma­gyar államnak az idővel haladnia kell, mert egyedül a haladásban van jövőjének minden biz­tosítéka. Megdöbbentő tapasztalat! íme egy felekezet túlzói, mely felekezet magára halmozza a múltnak minden dicsőségét és midőn a haza egységének áldozatot kellene hozni, arra utal, hogy: nézzétek multamat! És ime egy másik felekezet, mely múlt­jának Ítéletét a történelemre bizza és midőn a haza egysége áldozatot kér tőle, minden tekinte­tet félre téve, meghozza az áldozatot a mindenek felett álló hazának. Hát amott egy kérkedő hiú szóbeszéde, emitt a hazafiság fenséges férfias tette! Kell-e itt a múltra tekinteni, hogy hol van igazi helyén a méltó dicsőség? Midőn minden nemzet a tömörülésben keres erőt és szilárdságot, midőn a hadviselésnél is az erők coneentrálásában van a döntő súly, épen mi, a kis Magyarország marad­junk középkori állami takarékosságunkban? Épen mi hagyjuk meg a souverain autonómiák és privi­légiumok ódon várad, melyek falai közé be se ereszszék a magyar államot ?! Ugyan nézzük, mit tesznek a nálunk sokkal nagyobb és hatalmasabb nemzetek a nagy állami és nemzeti egység meg­teremtésére? Lássuk csak a német birodalom pél­dáját, a melyre b. Prónay Dezső képviselő ur hivátkozott. A több, mint félszázados készülődés és fegyverkezés után, mely készülődésben részt vett az anya emlőjével, a Schulmeister pálczájá­val, a költő dalaival; mikor a több, mint félszáza­dos készülődés után, a német birodalom nagy egy­sége végre a duodec-állainok összeforradásából megalakult, mikor kész volt a német nemzet poli­tikai egysége, megállott-e a vezérlő német faj a phisikai erő ezen külső oszlopánál? elegendőnek tartotta-e a német egység biztos alapjául azon egy millió szuronyt, mely küzdeni lehet jó fegyver, de államoknak szilárd alapja sohasem lehet. Bizony nem állott meg; hanem a nemzeti egység meg­alkotása után első legfőbb tette volt a porosz törvényhozásnak, hogy a nemzeti egység belső megdönthetlen alapját lerakj a a nemzet szellemébe, szivébe, lelkébe az egységes nemzeti nevelés tör­vényének megalkotása által, az által, hogy a fele­kezetek kezéből az állam a maga kezébe vette át a világi nevelés vezetését, rendezését és ellen­Őrzését. Hiszen épen innen támadt azon hírhedett Oulturkampf, melynek, fájdalom, e hazában is akad­tak törpe utánzói, azzal a nagy különbséggel, hogy míg Poroszországban, épen a protestáns Poroszországban épen a protestantismus oszlopát látja az állami és nemzeti egységben, itt feltalál­ták azon hamis tant, miszerint a protestantismus élete és léte összeférhetlen az állam egységével. Figyelmeztetem e tan hirdetőit, hogy ha ez a tan állana és ugy állittatnék fel a kérdés, hogy állam és nemzet-e vagy protestantismus? Oly végzetes következményekre vezethetne e tan, mely egy jelentőségű lenne e tan hirdetőinek felekezetére nézve az öngyilkossággal! De hála istennek, e tan hamis, nem is a protestantismus és különösen nem a magyar pro­testánsok tana, hanem csak az autonomicus túlzás visiója, lázas szemek rémlátása: addig tart csupán, meddig a láz és aztán megszűnik, tiszta világos lesz minden s az egyház az állammal meg fog férni ezután is, mint eddig ; békében, jó barátság­ban és együtt fognak működni a haza, a nemzet és az emberiség haladási munkájában. T. ház! Méltóztassék megemlékezni arra a felkiáltásra, melylyel Gmeist a porosz törvény­hozásban indokolta e nagyszabású gondolatát a törvényhozásnak. „Die erste Lebensbedinguug, die Basis, auf der man eine zwiespältige Kation einheitlich ge­stalten kann, ist die einheitliche nationale Er­ziehung der Jugend vom 6. Jahre hinauf bis zu den höchsten Stufen der Wissenschaft in der Uni­versität. Diese Einheitlichkeit der nationalen Er­ziehung, das ist der grosse Gedanke, unserer Landesgesetzgebung ". Idézhetnék többelvről, kik mindnyájunk előtt nagy súlylyal bírnak, hanem fő előttem a dolgok természetében fekvő indok és erő. Vegyük tehát mi is az állami egység nagy gondolatát törvé­nyeinkbe. Ezt akarjuk mi, a törvényjavaslat támogatói. Hát volna a magyar képviselőházban ember, a ki a haza, a nemzet egységének nagy érdekét föléje ne helyezné a felekezeti kicsinyes­kedés szempontjának? Ha akadnának a nemzet pirulására olyanok: akkor azok oly utón állanak, mely a politikai öngyilkossághoz vezet. Mert a ki eljárásával e parlamentben bebizonyítaná, hogy e nagy kérdésben, a felekezeti vagy nemzetiségi el­fogultság hályogától nem látja a haza igazi érde­két : akkor nem lehetne-e az ilyen beteg szemű emberről egyáltalában föltenni, hogy az soha semmi más kérdésben sem tudja látni a haza valódi érdekeit, hanem csak sötétben kiabál össze-vissza. Lehet-e az ilyen betegszemű emberekre bizni a haza mindenekfelett álló sorsának vezetését? De midőn mi az államegység nagy eszméjéért küzdünk, azt a kérdést intézik hozzánk, hogy mi az az állam ? Mert azt mondják: talán bizony mi vagyunk az állam, a kormány, a többség ? Nem fogok theo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom