Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-204
62 204. országos ülés márczios 10. 1883. ígéretére nézve, méltóztassék megengedni, hogy egy kis példával válaszoljak. (Halljuk!) Már nagyon kiment a divatból, de mégis lesznek itt köztünk sokan, kik emlékeznek a Meidinger grammairre. Abban én nagyon kis fiú koromban olvastam ezt az anekdotát, melyet most magamra és a t. minister úrra tökéletesen alkalmazhatónak hiszek. (Halljuk!) Egy kis fiúnak az asztalnál, midőn az ételt hordták és az atyjától húsételt kért, azt mondta az atyja, hiszen fogsz kapni, csak várakozzál sorodra. Midőn már az ebéd vége felé közeledett, azt mondja a fiú az apjának: kérem édes atyám, legyen olyan szives, adjon egy késhegyni sót. Minek az neked, édes fiam? kérdi az apja. Mert majd meg fogom enni azzal a hússal, a mit Ígérni méltóztatott. (Derültség.) Ha tehát az igért munkálatok nem fognak végrehajtatni — a mi iránt a minister ur is az előbb kételyét kifejezni méltóztatott — engedje meg a t. minister ur, hogy majd utólag interpelláljam, hogy lesz-e szives néhány padlót oda lerakás végett rendelni, hogy majd ezen padlókon kitakaríthassák azt a tömérdek követ, a melyet a rakpart építésére lesz szives a t. minister ur oda hozatni. Ezen reményben én a t. minister ur válaszát tudomásul veszem. (Élénk derültség.) Elnök: Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház a minister ur válaszát tudomásul veszi. Következik most Zichy Jenő gróf képviselő ur interpellátió ja. Gr. Zichy Jenő: Egy interpellátiót szándékozom intézni a földmívelés-, ipar-és kereskedelemügyi minister úrhoz, az ipartörvény revisiója tárgyában. Hogy az 1872: VIII. t.-cz. mennyire hiányos, azt alig szükséges fejtegetnem; hogy az mennyire készületlenül találta iparunkat, a mely akkor még teljesen fejletlen állapotban volt és a mely napról-napra pusztul. Ezt elismerte maga a kormány is, mikor már két évvel ezelőtt az enquette-ek hosszú sorát tartotta, a melyeket mindig azzal nyitott meg, hogy elodázhatlan égető kérdés és abból mégis igenis elodázható valami lett, a mi, mint a tengeri kigyó, újból-újból felmerül és elvész. Én tehát bátor vagyok a t. minister úrhoz azon kérdést intézni, vájjon van-e szándékában az ipartörvény revisióját minél előbb eszközölni és azt a ház elé hozni? Interpellatiómat ezennel Írásban benyújtom. Elnök l Az interpellátió fel fog olvastatni. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa) .Interpellátió a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. ministerhez. Bátor vagyok kérdést intézni a t. minister úrhoz, az 1872. évi VHI. t.-cz., azaz az ipartörvény revisióját hova hamarább szándékszik-e megejtetni, s az iparosság állapotán egy új és czélszerü ipar- j törvényjavaslatnak a házba leendő benyújtása által segítve, a jelen fejetlenségnek véget vetni? Gr. Széchényi Pál, földmívelés-, iparos kereskedelemügyi minister: Ha a t. ház megengedi, rögtön válaszolok az interpellátióra. (Halljuk!) At. ház valószínűleg ép oly jól tudja, mint az interpelláló t. képviselő ur, hogy mikor én a kereskedelmi tárczát átvállaltam, akkor már hivatalos elődöm részéről az Ígéret meg volt téve, hogy az ipartörvénynek módosítását ő is szükségesnek tartván és mentől előbb foglalkozván azzal, azt a törvényhozás elé hozza. Ezen ígéret reám nézve is ép oly kötelező, mint elődömre nézve, a ki az ígéretet adta (Helyeslés) és azt hiszem t. ház, hogy már eddig is elég tanúbizonyságát adtam annak, hogy kötelezettségemet, a melyet elvállaltam, sokkal komolyabban veszem, mintsem hogy annak teljesítését egy interpellátióban tett sürgetéstől tegyem függővé; és épen azért, mert kötelezettségemet komolyan fogom fel, hivataloskodásom rövid ideje alatt a kérdéssel már foglalkoztam.Méltóztassanak azonban figyelembe venni, hogy nemcsak a hivatalos rendes munkát végezzük, de azon kivül, mióta ezen állást elfoglalni szerencsém van, nem volt nap, melyen a ministeriumban nagyfontosságú tárgyak felett ne folynának tanácskozások, szintén oly kérdések felett, melyek szükséges voltát, ugy hiszem, senki sem fogja kétségbe vonni. Biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy mihelyt az idő engedi, mindenesetre első feladatomnak fogom tartani a törvényjavaslatot a t. ház elé terjeszteni. De hogy mikor fogom ezt tehetni, erre azt jegyezhetem meg, hogy ez meg fog történni, a mint az idő meg fogja engedni. Mi lankadatlanul fogunk dolgozni, a mig erőnk győzi s azt hiszem, hogy a törvény revisiójára vonatkozó javaslatot is minél előbb el fogjuk készíthetni. (Helyeslés a jobboldalon.) Gr. Zichy Jenő: A minister ur méltóztatott válaszolni és ugyanazon Ígéretet tette, a melyet ugyanezen formában már többször volt alkalmunk nyerni. Én attól tartok, ugy fogunk járni, mint Németh Albert képviselőtársam imént monda, hogy sót kell kérnünk ahhoz a húshoz, melyet majd még kapni fogunk. Mondjuk ki őszintén, t. ház, hol van a baj. Ott, hogy félünk a dologhoz hozzányúlni és fázunk a törvény életbeléptetésétől azon elv alapján, melyet már szomszédaink is kimondták, t. i. a kényszerű egyesülést és a qualificatio kimondását, pedig e nélkül én nem képzelhetem a czélszerü revisiót. (Helyeslések bal felől.) Kimondom őszintén: tisztelem, becsülöm a minister ur fáradozásait és elismeréssel vagyok jóakarata iránt s nem kételkedem benne: de kívánnám, mondja ki a ház vagy a minister ur, hogy a
