Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-204
54 204. oriaágos Hé* márciius 10. 1S8S. ügyeinek is vezetését, a melyek a korábbi alkotmányos időszakban az u. n. catholica eommissio által intéztettek, átruházta az erdélyi katholiknsok egyetemére és az erdélyi katholikusok egyeteme, illetőleg statusgyűlése által választott végrehajtó bizottságra, illetőleg a katholikus igazgató tanácsra. Ezen királyi elhatározás egyébiránt az erdélyi katholikusok kezdeményezésén és a ministerium előterjesztésén alapul és maga a ministerium hajtotta azt végre. Mostanig tényleg az erdélyi katholikusok egyeteme, több éven át ismételten egybegyűlt, és ő intézte ezeket az ügyeket és ma is nemcsak egyházi és alapítványi ügyeink, de iskolai ügyeinknek intézése is az erdélyi katholikus statusgyülés és a ma tényleg létező catholikus igazgatótanács befolyásával történik. így állván az erdélyi katholikus középiskolák viszonya, én lehetetlennek tartom, hogy a javaslat ezen a viszonyon változtatni akart volna. Ugy tudom egyébiránt, hogy a törvényjavaslatnak szelleme ép ugy, mint a közoktatásügyi bizottság tárgyalásai is a mellett tesznek bizonyságot, miszerint nem volt tervbe véve ezen helyzetnek, hogy ugy mondjam, az erdélyi katholikus iskolák közjogi állásának megváltoztatása. Maga a közoktatási bizottságnak jelentése is kiemeli, miszerint a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával szorgos figyelembe vette a bizottság a történelmileg kfej lett jogokat és viszonyokat. Azthiszem,hogy ezen feltevésemben nem fog megczáfolni sem a köztatásügyi bizottság előadója, sem az igen t. vallásés közoktatásügyi minister ur és igen kérem a t. minister urat, hogy az erdélyi katholikusokat ez irányban megnyugtatni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Egyébiránt bátor leszek a részleteknél egy oly irányú módosítást ajánlani a t. ház figyelmébe, a mely szerint mondassák ki világosan és minden kételyt kizáró módon, hogy az erdélyi katholikus középiskolák eddig fennállott autonóm viszonya ezen törvényjavaslat által nem érintetik s hogy az erdélyi katholikus középiskolákra nézve ugyanazon szabványok irányadók, a melyek a felekezetek által fentartott iskolákra nézve érvényesek. Midőn ezt kijelentem, ismétlem, hogy nem kívánok semmi különállást, semmi külön kivételt, hanem egyszerűen csak azt kérem, hogy a mit a törvényhozás szükségesnek és czélszerfínek tart alkalmazni a felekezeti iskolákra nézve, méltóztassék mireánk nézve is ugyanazon mértékkel mérni. (Helyeslés.) Egyébiránt a törvényjavaslatot, melynek, mint mondám, alapeszméjét, czéljait helyeslem, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Turgonyi Lajos: T. képviselőház! Én, ki nemcsak protestáns kálvinista, de egy oly nagy reformált gyülekezet lelkésze is vagyok, melynek a protestantismus elterjedése óta önmaga által, minden legkisebb külső segély nélkül fentartott jó hírben álló 6 osztályú középiskolája van; én, ki mint több éven át volt nevelő s okleveles tanár, nemcsak elméleti, hanem gyakorlati oldalát is s igy nemcsak előnyeit, hanem hiányait is ismerem, ugy a nép- mint a középiskolai tanításnak; én, ki szükségesnek tartok egy rendszeres s egy részleteiben, mint egészében jó középiskolai törvényt: hosszasabban óhajtottam volna a ház kegyes engedelmével a szőnyegen levő törvényjavaslat tárgyalásánál a középiskolai tanításról nézetemet előadni s a törvényjavaslat elvetésére adandó, szavazatomat indokolni, még pedig nem felekezeti s szólási viszketegből, hanem az ügy iránti jóakaratból. (Halljuk!) Miután azonban az ezen oldalon ülő s előttem felszólalt igen t. képviselőtársaim, különösen a kisebbségi javaslat egyik beterjesztője annyira kimerítették ezen 13 évi szülési kinok után megszületett szörnyszülött, a protestáns önkormányzati jognak békekötésekben és törvényekben gyökeredző életfáját kiirtani törekvő törvényjavaslat ellen felhozható érveket, hogy én a legjobbakarat mellett is kénytelen lennék azok ismétlésébe esni: elállók a hosszabb beszédtől, nem akarván at. ház becses türelmét még inkább kifárasztani. Még kevésbé akarom az egyházi és a felekezeti ügyet a politikai ügygyei összevonni s itt e törvényhozás termében a felett, hogy ki a jobb hazafi, protestáns vagy a katholikus, felekezeti vitát provocálva, a felekezetek között most uralkodó szép egyetértést, ugy itt bent, mint kint a nép között megbontani. Nem, mert én, ki kész vagyok hazám önállóságáért s függetlenségeért s őseink vérével szerzett protestáns hitfelekezetünk jogaiért minden áldozatra s azt megvédeni minden megtámadások ellen: szent kötelességemnek isme-. rem, tisztelem más felekezetek jogát és hazafiságát is, igy követelhetvén azoktól is viszontiszteletet. És mert igy érzek t. ház és mert soha sem feledem ama tapasztalati igazságot, hogy „ma nekem, holnap neked", nem lehet lelkem mély fájdalmát elhallgatnom a felett, hogy midőn most mi itt védelmezzük a kormány megtámadása ellen önkormányzati jogainkat, midőn azt a hazaszeretet, hazánk függetlensége s önállósága oly védbástyájának mondjuk a történelem tanúsítása szerint is, melyben az azokat megtámadott zsarnoki hatalom ellen igen sokszor küzdöttek a hazájukat hitfelekezetüknél is jobban szeretett katholikus főuraink hazánkfiai is, mint ezt csak legközelebb az 1859/60-iki pátens elleni küzdelem is el vitázna tlanul igazolja; a mikor nem egy lelkes hazafi főpap és világi ember titkon és nyilván, szóval és Írásban lelkesítette s bátorította az absolut kormány önkényének ellentállott protestánsokat annyira, hogy azután e közös ellentállásnak köszönhetjük, hogy más téren
