Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-204

44 204. orizágos fiiéi máreíius 10. 188S. javaslatba nem kell mást leírni, mint a mi jelen­leg megvan? hol lesz akkor a haladás? Ha a jelen állapotot iktatjuk a törvénybe, az nem érdemli a t. ház fáradtságát. (Helyeslés a jobbolda­lon.) Igenis ez reformjavaslat. Nem az a kér­dés: van-e itt módosítása a jelenleg létező álla­potoknak ; hanem az a kérdés, van-e ily módosí­tásra szükség ? (Tetszés.) Indokolja-e ezt a cultu­rának és a középiskolai tanításnak valódi ér­deke ? igényli-e e változtatást ? Ha igényli, akkor meg kell tenni. (Helyeslés.) f ^ n ni Es csodálkozom, hogy az ellenzés épen azon oldalról jön, mely a létező jogállapotokat a leg­nagyobb téren megtámadja és mégis e szerény törvényjavaslat ellen csak azért ellenzéki álla­potot foglal el, mert az a jelenlegi állapotoknak némi változtatása. Igen uraim! e változtatásra szük­ség van, ez az ország érdekében történik. (He­lyeslés a jobboldalon.) Két dologra lett súly fektetve, mint olyanra, mi által a protestáns felekezeti autonómia érinte­tik. E kettő a tanárképesítés és az érettségi vizsga. Engedje meg a t. ház, hogy a kettőre némely ész­revételt tegyek. (Halljuk!) Ami a tanárképesítést illeti, egyik képviselő­társunk nagy gravamennek hozta fel, hogy a felekezetek tanárai az ország egyetemén tesznek vizsgálatot. Thaly Kálmán: Nem az egyetemről, hanem a tanárképző intézetről beszéltem? Hoffmann Pál: Másutt tanári vizsgát nem lehet tonni, mint a két egyetemnél. És a képviselő ur kifogását azzal indokolta, hogy a vizsgálattétel reájuk nézve szellemrontó hatással van. (Halljuk! Halljuk !) Bocsánatot kérek, de ha ezt olyas valaki mondja, a ki a tanügy gyei és irodalommal nem foglalkozik, nem csodálkoznám e fölött, de nem értem, hogy épen a képviselő ur, ki maga is az irodalomnak méltán elismert bajnoka, az ország legfőbb tanintézetéről és az ott működőkről ily nyilatkozattal lépjen fel. Ha az lealázó bárkire nézve is, hogy az ország első tudományos intézete előtt tegyen vizsgálatot, akkor ne tartsunk ily intézetet, hanem tessék azt indítványozni, hogy töröltessék el. (Helyeslés jobbfelöl.) Mert ha ennek hatósága és tudományos értéke olyan, hogy le­alázza azt, a ki előtte képességét kimutatja, akkor Dem érdemel egy napi létet, hanem eltörlendő a föld színéről. (Helyeslés jobb felől.) Ezt a magam részéről visszautasítandónak tartom a hazai tudo­mányosság nevében.(Hélyeslés jobbfelöl.) Ezen intézet nem felekezeti, mert méltóztassanak a bölcsészeti kart megnézni, a hol a tanárképesítő vizsgák leteen­dők és mindenki meggyőződhetik róla,hogy a mióta az alkotmányos korszak létezik, azon a tanári vizsgálatot egy sora a protestáns egyház kiváló tagjainak tette le. Állításával tehát a t. képviselő ur a culturának nem tett szolgálatot. (Helyeslés.) A mi az érettségi viszgálatot illeti, engedje meg a t. képviselőház, hogy a fölött még nagyobb csodálkozásomat nyilvánítsam, hogy az, a mi a tör­vényj avaslatban foglaltatik,visszatetszésselfogadta­tik. Mit mond a 24. §. kapcsolatban a 22. §-sal ? Azt, hogy az állam képviselője, neveztessék az bárminek, jelen lehet a vizsgálatokon, nézheti, hogy mi törté­nik, de határozni nincs jogosítva és ha olyat lát, a mi a törvénynyelyagy a törvényértelmében kibocsá­tott rendeletekkel ellenkezik, tehet kifogásokat. Ha ez benn sem foglaltatik, magától volna értendő, mert a mit a törvény rendel, meg kell tartani, akár van ott a tanfelügyelő, akár nincs. És mindaz, a mi a törvény ellenére történik, eo ipso törvényte­lenfés érvénytelen. Ellenben nyíltan kifejezem, — mert ez előbb-utóbb be fog követkézui — szük­séges, hogy az állam képviselőjének a képesítésre is engedtessék befolyás, nehogy kénytelen legyen elfogadni az eredményt minden szó nélkül. Ha neki, a ki részese egy vizsgálatnak, a mely a tör­vény értelmében nem hitfelekezeti, hanem állami képességet nyújt, szót sem szabad szólnia nyoma­tékkal a vizsgálat eredményét illetőleg, az oly álla­pot, a mely az állami befolyást semmire szállítja le. Nem tudom tehát, hogy ezen intézkedése e törvénynek mikép indíthatja az urakat ellenzésre. Hiszen az államnak képviselője a katholikus isko­lákban elnököl az érettségi vizsgálatokon és ott döntő befolyást gyakorol. A protestáns intézetek­nél nem elnököl, csak az elnök mellett fog ülni, észlelni fogja, mi történik. És ez sérelem? Kiss Albert: Nem irj a alá a bizonyítványt! Hoffmann Pál: ,Ez a protestáns autonómiá­nak sérelme? T. ház! Én elismerem, a mit Mocsáry képviselő ur mondott, hogy a protestantizmusnak e hazában oly nagyok érdemei, nemcsak confes­sionális, hanem nemzeti és országos tekintetben, hogy ez érdemek méltányolást és tiszteletet igé­nyelnek. Ezt készségesen elismerem. Engedjen meg azonban nekem egyet: hogy bármily nagyra tegyem a protestáns egyház érdemét, egyet még azok fölé is állítok és ez a nemzeti culturalis ér­dek ; ezt én amaz érdem fölé is állítom. És ha az, a mi bár ez érdem alapján kéretnék, ellenkezésben áll a nemzet culturalis érdekeivel, engedjük meg ez utóbbinak az elsőbbséget, amannak az aláren­deltség szerepét. (Helyeslés.) T. ház! Tegnap egy beszédet hallottunk, mely e háznak általános figyelmét méltán lekötötte és megvagyok győződve, hogy széles e hazában, az egész országban hatást gyakorolt. Én, t. ház, ezen fényes szónok ellen nem fogok érvekkel küz­deni, két okból nem. Az első személyes, a mely abból áll, hogy valóban oly örömmel szemlélem a kiváló tehetséget és képzettséget, a mely benne nyilvánul, hogy avval kardot keresztezni, avval

Next

/
Oldalképek
Tartalom