Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-220

220. országos ülés április 9. 1883. 333 köt megbizni, hogy az új választás iránt a szükséges intézkedéseket megtegye. (Helyeslés.) Bemutatom Torontálmegyek özönségének felterjesztését, melyben Mosomnegyének feliratát pártolván, a névmagyarosítások körül tapasztalt visszaélések megszüntetése iránt való törvényjavaslat beterjesztését kéri. Kassa s Pécs szab. kir. városok közönségeinek felterjesztéseit, melyekben Arad szab. kir. városnak feliratát pártolván, a vidéki városokban emelendő új épületek adómentességének 20 évre leendő kiterjesztése iránt folyamodnak. Ezen feliratok a ház kérvényi bizottságának adatnak ki, tárgyalás és jelentéstétel végett. Következik a napirend : a középiskolai törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. Hegedűs László: T. ház! A törvényjavaslat ezen 22. §-a és a 24. §. ide vonatkozó pontjai azok, melyek körül az általános tárgyalásnál is ugy a védelem, mint a támadás legerősebb volt. A culturharcznak mondhatni egy bizonyos neme folyik, ha nem egészen oly értelemben, mint Belgiumban és Francziaországban, de még is bizonyos tekintetben ahhoz hasonló. Mert ha nem mondatott is ki határozottan, hogy a nevelés és oktatás ügye államivá tétessék, de egyesek erősen hangsúlyozták, hogy a közoktatásügy minden szálai a kormány kezébe összpontosittassanak, még pedig nem csak azon iskolákra nézve, melyek a kormány közvetlen vezetése és ellenőrzése alatt állanak, hanem azokra nézve is, melyeknek önkormányzati szabadságát és jogát a törvény biztosítja. A magyar állam nevében követelték azt, hogy ennek magasabb érdeke előtt háttérbe vonuljon a felekezeti érdek és hogy a főfelügyeletnek egész mértéke legyen meg a kormány kezében, mely szükséges arra, hogy a magyar közművelődés érdekét minden irányban megvédelmezze és különösen szigorú ellenőrzést gyakorolhasson azon érettségi vizsgák felett, melyek a középiskolában tartatnak, mert épen ezekről lehet megtudni azt, hogy valamely iskola megfelel a maga feladatának, vagy nem és ha nem bir, akkor sokkal jobb, hogy ha az létezni megszűnt. Ily értelemben nyilatkoztak egyesek. Azt gondolhatná az ember, hogy már ma az országnak talán többé nincs is szüksége azon felekezetekre, melyek közül egyesek századokon keresztül szolgáltak már hiven a cultura ügyének s meghozták s ma is meghozzák a tanügynek azon áldozatot, a melyet különben az államnak kellene viselni. Azt gondolhatná az ember, hogy talán már a felekezeti hatóságoknak sem erejök, sem képességük nincs arra, hogy teljesítsék továbbra is azon missiót, melyet egykor magukra vállaltak s iskoláikat kellő színvonalra felemeljék s azon megtanítsák, melyet ugy a tudomány, mint a közművelődés érdeke megkíván. Mondhatni, a mór megtette kötelességét, a mór elmehet. Valóban a közelmúltban, mondhatni, mintegy divattá lesz ezen felekezeti iskoláknak ócsárlására, • (Közbeszólások a szélső halról: Az előadó!) közkézen, közszájon forog az, hogy ezen iskolákban nincs meg a kellő szigor és felügyelet, hogy a vizsgáknál általában és különösen az érettségi vizsgáknál elnézés, kedvezés és protectio rendszere dívik. És az „ócsárlás" szó körülbelül a ministerium kebeléből indult ki, mikor azon hírhedett tiz pont napvilágot látott és azután számosan ismételték sokszor oly szenvedélylyel, mintha azt akarnák kimutatni, hogy: ,, calumniare audacter semper, aliquid haeret." (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Legközelebb is a törvényjavaslatnak általános tárgyalásánál voltak egyes t. képviselők, a kik elismerték ugyan, hogy ezen felekezeti iskolák közt is vannak jelesek, de kimondották némelyek nyíltan, mások leplezettséggel, hogy vannak oly intézetek is, melyek nem felelnek meg feladatuknak, melyek nem adják meg az általános míveltséget és nem képesítik az ifjút arra, hogy a felsőbb iskolai oktatásra átmehessen és azt mondják, hogy épen ezen iskoláknál szükséges, hogy az érettségi vizsgák az állam legszigorúbb ellenőrzést és felügyeletet gyakoroljon, mert mint egy t. képviselő ur magát kifej ezé, ezen középiskolából kerülnek ki azon emberek, a kik pecsétes igénylevelet hoznak ki magukkal a mívelt ember nevére, de ezen névnek nem birnak megfelelni és ha az életben nem boldogulhatnak, vagy elzüllenek, magát az államot és a társadalmat vádolják. Hát t. ház, ez megeshetett és megeshetik, de az is bizonyos, hogy sokszor épen azokból telnek ki ezen elzüllött esistentiák, a kikből az iskolákban egykor lumen mundi-t jövendöltek. Es azt is állíthatjuk, hogy a középiskola határánál az ifjú embernek fejlődési képessége teljességgel nincs még bezárva és az iskolákban kapott bizonyítványokból nem lehet az ő egész életpályájára következtetést vonni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hát t. ház, mit mondjunk azon csodálatos gyanúsításra, melyet szintén az általános tárgyaláskor egy képviselő ur állított, t. i. ha azon reform, melyet én és Hermán t. barátom követelünk megvalósíttatnék, épen maguk ezen felekezeti iskolák fognának az ellen legelkeseredettebb harczot folytatni; és pedig azért, mert a 30 év óta általuk oly sokszor ócsárolt Thun-rendszerbe anynyira beleélték magukat, hogy annak kötelékeiből kiszabadulni és új tanrendszerhez alkalmazkodni, nekik fölöttébb nehezen esik. Az elfogultságnak és tájékozatlanságnak minő mérve kívántatik ahhoz, hogy valaki ilyet állíthasson ? Igaz, hogy ellenszenvvel fogadták a Thunrendszert, de nem azért, mintha a régi gymnasiumi rendszer ellenében magasabb állást nem foglalt