Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-219

g74 219. országos ülés nőkét kérni, méltóztassék megengedni, hogy ezen | két szakaszt együttesen tárgyalhassam, mindkettőre egyszerre tehessem meg szerény észrevételemet. (Helyeslés.) Eluök: Méltóztassanak akkor meghallgatni a 23. és 24. §§-t is és akkor egyszerre lehet ezekre észrevételt tenni. TibáŰ Antal jegyző (olvassa a 23. és 24. §§4). Zsilinszky Mihály: T. ház! Az érettségi vizsga, mint a középtanodai tanulmány befejezése, már magában véve is igen lényeges momentumot képez a középtanodák szervezetében. Különösen fontossá válik ez az által, hogy itt már nemcsak a culturalis érdek érintkezik az államérdekkel, hanem felekezeteknél az állam érdekei az úgynevezett egyházi és iskolai autonómiával is. Ez az oka hogy már az általános vita alkalmával is ép ezen szakasz volt legtöbb oldalról megtámadva, mint olyan, mely a történelmileg kifejlett autonómiával biró egyházak jogát érzékenyen megsérti. Én nem hiszem t. ház, hogy azon képviselőtársaim, kik ezen szakaszt az autonómia szempontjából támadták meg, ez által már az államnak felügyeleti jogát, illetőleg ezen jog gyakorlatát is megtámadták volna; mert hisz ép azon alaptörvény az 1791 :XXVI. t.-cz., a mely világos szavakkal kétségtelenül biztosítja a hazai két protestáns egyháznak autonómiáját, biztosítja egyúttal az államnak főfelügyeleti jogát is, csakhogy ezen jog gyakorlatának módja nincs körülirva és az érettségi vizsgákat illetőleg nem is lehetett körülirva, mivel akkor érettségi vizsgálatok nem voltak. A mostani törvényhozásnak marad tehát feladatául, megtalálni az állami főfelügyeletnek helyes módját és annak a törvényben szabatos, határozott kifejezést adni. A felett, azt hiszem, ma már nem szükséges vitatkozni, hogy az államnak teljes joga van saját polgárainak nevelésére befolyni és hogy mindazon felekezetek és testületek irányában, a melyek iskolákat tartanak fenn, ellenőrzési joggal bir; sőt oly esetben, ha netán magasabb állami és culturalis érdekek veszélyeztetnének, joga és kötelessége ezen érdekeket megvédelmezni. Hogy az állam kormánya ezen felette fontos kötelességét teljesíthesse, okvetlenül módot kell nyújtani neki arra, hogy közvetlen tudomást szerezzen magának minden intézet szellemi és anyagi állapotáról, az ott uralkodó szellemről és a haladásról. E szempontból tehát én nem ellenezhetem azt, hogy a kormány megbízottja az érettségi vizsgálatokon jelen lehessen. He a midőn az állami magasabb érdek szempontjából kész vagyok ez&n felügyeletnek legszigorúbb formáját is elismerni, ugyanakkor szigorú határvonalat kívánok vonni, melyen túl az állam szükségtelenül ne nyúljon be a felekezeti iskolák beléletébe. Kívánom, hogy a felügyelet csakugyan maradjon felügyelet Április 7. 1883. és ne váljék közvetlen rendelkezéssé; kívánom, hogy meghuzassék a vonal, a melyen túl az államérdek félreismerése magával az autonómiával ellentétbe jöhet. Az előttünk fekvő törvényjavaslat 22. és 24. §§-ai sok életre való intézkedései mellett, nézetem szerint oly intézkedéseket is foglal magában, a melyek nem okvetlenül következnek a főfelügyelet fogalmából, a melyek ennélfogva a törvény hatályát nem emelik, ellenkezőleg mindazoknál, kik a történelmileg kifejlett, annyi nehéz küzdelmek árán kivívott egyházi és iskolai autonómiához nem ok nélkül ragaszkodnak s kikhez épen a leghazafiasabb elemek tartoznak, mondom, azoknak ellenszenvét ok nélkül kihívják. Ilyen például a 22. §. d) pontj a, a hol az kívántatik, hogy a kormány képviselője aláírja az érettségi bizonyítványokat és hogy azok csak ez által válnak államérvényesekké; ilyen továbbá a 24. §-ban azon intézkedés, a mely szerint a kormány kiküldött embere megtagadhatja az érettségi vizsgálatról szóló bizonyítvány aláírását, meg pedig az összes tanári karnak, illetőleg a vizsgáló-bizottságnak összhangú véleménye ellenére is. Én, t. ház, a veto-jognak gyakorlatát sem szükségesnek, sem helyesnek nem tartom. Mert ezen veto-jog nemcsak az illető vizsgáló-bizottságnak, hanem magának, az azon intézetet fentartó felekezeti hatóságnak is sérelmével, illetőleg raegalázásával jár és ha életbe lépne, csak helytelen következtetésekre adna alkalmat. Mert hiszen a ministernek közvetlen felügyelete és vezetése alatt álló intézeteknél a tankerületi főigazgatónak sincs meg- ez a joga. A tankerületi főigazgató, mint az érettségi vizsgáló-bizottság elnöke vezeti ezen vizsgálatokat, jelen van a tanácskozásban; de csak egy szavazata lévén, soha nem jöhet abba a helyzetbe, hogy a többséget a határozat meghozatalában akadályozza. Én tehát nem látom szükségét annak, hogy a felekezeti iskolákban ily hatáskörrel ruháztassék fel az a kormánybiztos, a kinek czélja, feladata ugyanaz, a mi a főigazgatónak, t. i. felügyelni arra, hogy törvényellenességek, szabálytalanságok a vizsgálatok körül elő ne fordulhassanak, hogy lehetőleg minden visszaélés megszüntettessék, hogy csak oly ifjak kapjanak érettségi bizonyítványt, a kik kellő képzettséggel birnak arra, hogy felsőbb tanodákba mehessenek, vagy pedig megszerezhessék maguknak azt a qualificatiót, a melyet bizonyos állami hivatalok elnyerhetésére a legújabb törvény megszab és megkövetel. Ezen czél elérésére azonban nem szükséges a veto-jog; mert a kormány képviselőinek puszta j*elenléte is kell, hogy azon hatással birjon, miszerint törvényellenes dolog a vizsgálatoknál ne forduljon elő. Mert ha az ő jelenlétében csakugyan törvényellenesség fordulna elő, hiszen akkor, ha