Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-219

219. országos ülés április 7. 1885. 365 azon indokokat, melyek folytán én a tövényjavaslat szövege mellett vagyok bátor felszólalni. (Helyeslés jdbbfélől.) Ezen osztályösszevonások és általában mindazon kivételek a rendes tanulmányi pálya alól, melyek Magyarországban fájdalom, oly nagy mértékben elharapóztak, mindenki által, ki a körülményeket, akár a középiskolákban, akár a főiskolákban ismeri, valósággal az itteni oktatásügy egyik legnagyobb sebéül ismerheti fel. (Ugy van!) Én csak egy adatot fogok e tekintetben felhozni, véletlenül nem a középiskolák teréről, hol egyébiránt az ügy épen ugy áll, mint a felsőbb iskolákban, t. i. azt, hogy a jogi facultásnál, hol 1200—1300 tanuló van, legalább is kétannyi folyamodvány fordul elő az év folytán mindenféle felmentésekért a rendes tantervek és rendes szabályzat alól való kivételekért; ugy, hogy valósággal a tanári karnak és a ministerium közegeinek tetemes ideje a folyamodványok elintézésével, melyek valósággal teljesen feleslegesek, van elfoglalva. Tekintetbe véve ezt, erre nézve előttem csak egy szempont áll: ezen visszaéléseket lehetőleg megszorítani és lehetőleg megnehezíteni minden kivételt a rendes eljárás, a tanterv és a törvényes szabályzat alól. Minthogy pedig itt azt látjuk, hogy a megnehezítés annál nagyobb mértékben törteink, minél inkább egyes és oly fórumra ruházzuk ezen kegyelem osztogatását, mely végre is ellenőrizhető és felelősségre vonható, minthogy itt továbbá nem feltétlenül a ministerre bizatik ezen, hogy ugy mondjam kegyelem megadása, hanem igenis szoros feltételek határai közt: ennek folytán én nem a minister csalhatatlansága, vagy netalán nagy felvilágosodottsága szempontjából, hanem merőben azon szempontból, hogy a t. minister kevesebb ily kiváltságot osztogat, mintha e kiváltságok osztogatása nagyobb térre és több hatóságra osztatik szét, ezen szempotból én a szakasz szövege mellett szavazok. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Kiss Albert: Ha már a 14. §. ellen Hegedűs t. képviselőtársam által beadott módosítvány ellenében is ilyen nyilatkozatot hallunk a házban és ha már a közoktatási minister ur kezében annyira fog minden intézkedést központosítani: bátor vagyok a 14. §-ra vonatkozólag egy kérdést intézni a t, minister úrhoz, hogy annak folytán beadhassam az illető módosítványt. Én felfogom azt, hogy egy minister, ha kezébe adatik a hatalom, megítélheti a növendékek értelmi fejlettségét, mert erre alapul szolgálnak az iskolai bizonyítványok. Megértem azt is, hogy életkorát meg képes ítélni, mert a keresztelési bizonyítvány a kezében van; de azt nem tudom megérteni, hogyan határozhatja meg testi fejlettségének fokát. A szakasz szövege pedig nyíltan azt mondja, hogy az illető minister azon esetben adja meg az engedélyt, ha a növendékeknek életkora a rendesnél előrehaladottabb s ugy testi, mint értelmi fejlettsége lehetővé teszi, hogy egy év alatt két osztályt végezhet. Ennélfogva bátor vagyok azt kérdezni, hogy mit ért a minister ur ez alatt és hogy határozza meg a közoktatási minister a beadott folyamodványok alapján az illető tanulónak testi fejlettségét. Minthogy pedig én ezt feleslegesnek és lehetetlennek tartom, bátor vagyok indítványozni, hogy e szavak: „s ugy testi, mint" kihagyassanak. Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister : Magától értetik t. ház, hogy a minister nem a maga privát véleménye, hanem az erre illetékes közegek és hatóságok véleménye alapján határoz. Helfy Ignácz : Ez egyike azoknak a pontoknak, a melyek ellen már az általános vita alkalmával tiltakoztam és a melyekre vonatkozólag hangsúlyoztam, hogy nem lehet egyéb czéljok, mint a központosítás. A minister ur ez ellen tiltakozik. És igaza van Kiss Albert képviselőtársamnek, hogy felvilágosítást arról, hogy mikép kerüli ki azokat a visszaéléseket, a melyeket eddig tapasztaltunk, a minister ur részéről nem nyertünk. Nem birom azt elképzelni, hogy ha pl. Miskolczon vagy Kolozsvárit egy fiatal ember, a kit a tanárok évek óta ismernek és képesnek tartanak, két osztályt akar összevonni, az erre vonatkozó felterjesztésre a minister azt mondhassa, hogy őt erre képesnek nem tartja, vagy ellenkezőleg képesítettnek tekinti. Nézetem szerint a minister elhatározásának alapjául csakis azon alapok szolgálhatnak, a melyeket a tanári testület közöl és igy e felett a legeompetensebb bíró maga a tanári testület. Pulszky képviselő ur azt állítja, hogy ez oly seb, a mely a főiskolákban is tapasztalható. Bevallom, hogy a mi az egyetemet illeti, ezt, habár a tanári karnak alkalmatlan lehet is, sebnek nem tartom ; sőt én annyira megyek, hogy ha a fiatal ember képesnek érzi magát a harmadik évben a negyedik évről is vizsgát tenni, akkor legyen kötelessége a tanári karnak neki megengedni, hogy a vizsgát letehesse. Vannak köztünk számosan, a kik, ha visszaemlékezünk iskolai pályánkra, megítélhetjük, hogy milyen nagy hasznunkra volt nekünk az, hogy ez megengedtetett. A felsőbb iskolákban tehát ezt nem tartom hátrányosnak, sőt habozás nélkül kimondom, hogy törvénybe szeretném iktatni, hogy az érettkorú fiatal ember, ha jelentkezik az egyetemen és azt mondja, hogy én magán utón elvégeztem a jogot és képesnek érzem magamat letenni a jogi szigorlatokat, ezeket letehesse és ha megfelel, senki se legyen jogosítva kérdeni tőle, hol tanulta; (Helyeslés) mert nem az dönt, hogy hol tanult valaki, hanem, hogy tanult és mit? (Helyeslés.) A középiskolákra nézve kétségtelenül nagy fontossággal bir a kérdés, amelyre talán a minister