Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-217

328 217. országos ülés április 5. 1883 hogy a hon bármely nemzetiségű, nagyobb tömegekben együtt élő polgárai anyanyelvükön képezhessék ki magukat egészen addig, hol a magasabb akadémiai képzés kezdődik". T. ház! Midőn e kötelesség az államra, az államkormányra, mely az állami egységet képviseli, fennáll, annál inkább fennáll a törvényhatóságokra és községekre, melyeknek, mint localis tényezőknek, kiválólag a localis különféleségekkel és igy a nyelviekkel is számolni kell és gondoskodni kell arról, hogy ott a hon bármely nemzetiségű nagyobb tömegekben együtt élő polgárai anyanyelvükön képezhessék ki magukat. Egyébiránt a törvényhatósági és községi autonómiának indokolatlan korlátozása a törvényhatóságoktól és községektől az általuk fentartott középiskolák tannyelve meghatározásának jogát elvonni és a kormányra rábízni, mely, mint tudjuk, a nem magyar tannyelvű középiskolák felállítására vonatkozó kötelességének eddig sem felelt meg. A mi a társulatokat, mint iskolai alapítókat illeti, ezekre nézve az általok fentartott középiskolák tannyelvének meghatározására vonatkozó jognak megtagadása, illetőleg a kormánynak ezen joggal való felruháztatása nem volna egyéb, mint az egyéni és társadalmi szabadságnak eltiprása. Ezen megszorítás ellentétben áll az 1868:XLIV. törvényczikk 26. §-ával, a mely következőképen intézkedik (Olvassa) : „26. §. Valamint eddig is jogában állott bármely nemzetiségű egyes honpolgárnak épen ugy, mint községeknek, egyházaknak és egyházközségeknek: ugy ezentúl is jogában áll saját erejökkel, vagy társulás útján alsó-, közép- és felső tanodákat felállítani. E végből a nyelv, művészet, tudomány, gazdaság, ipar és kereskedelem előmozdítására szolgáló, más intézetek felállítása végett, az egyes honpolgárok, az állam törvényszabta felügyelete alatt társulatokba, vagy egyletekbe összeállhatnak és összeállván, szabályokat alkothatnak, az állam kormány által helybenhagyott szabályok értelmében eljárhatnak, pénzalapot gyűjthetnek és azt ugyanaz államkormány felügyelete alatt nemzetiségi törvényes igényeiknek is megfelelően kezelhetik. Az ilyen módon létrejött művelődési és egyéb intézetek — az iskolák azonban a közoktatást szabályozó törvény rendeleteinek megtartása mellett — az állam hasonló természetű s ugyanazon fokú intézeteivel egyenjogúak. A magánintézetek és egyletek nyelvét az alapítók határozzák meg. A társulatok s általok létesített intézetek egymás között saját nyelvükön is érintkezhetnek; másokkal való érintkezéseikben a nyelv használatára nézve 23. §. határozatai lesznek szabályozók." T. ház! Eltekintve ezen törvényes és természetes jogtól, a tannyelv meghatározására vonatkozó jognak megtagadása egy közművelőJésre törekvő közoktatási politikának sem felel meg. Az ilyen közoktatásügyi politikának arra kell törekedni, hogy necsak állami és felekezeti középiskolák létezzenek, hanem hogy ezekkel minél több törvényhatóságok, községek, társulatok és egyesek által fentartott középiskolák is versenyre keljenek. A tannyelv meghatározására vonatkozó jog elkobzásának csak az lenne a következménye, hogy a törvényhatóságok, községek, társulatok és egyesek középiskolák felállításától visszariadnának. Ezen felfogásból indultak ki a korábbi közép iskolai törvényjavaslatok is. Igaz, hogy az 1881. középiskolai törvényjavaslat a hitfelekezeteken kivül csupán a társulatokat és egyeseket említi fel, mint olyanokat, a melyek a tannyelvet meghatározhatják. A közoktatási bizottság ezzel szemben, a társulatokat és egyeseket is kitörli. Felteszem, hogy ezen restrictiók nem azért történtek, hogy ezen iskolai alapítóknak jogai megnyirbáltassanak. A nagyobb világosság érdekében felkérem a t. házat, hogy méltóztassék az előbbi középiskolai törvényjavaslatok iránti intézkedéséhez visszatérni. Ezen tárgyilagos észrevételek előrebocsátása után bátor vagyok a t. ház figyelmébe ajánlani a következő módosítást: „Az első sorban ezen szó „hitfelekezetek" után teendő : „törvényhatóságok, községek, társulatok és egyesek". Madarász József: T. ház! Azon kellemes helyzetben leszek, hogy az előttem szólott Wolff Károly t. képviselőtársam nem fog engem az őszinteség hiányával vádolni, ugy mint ezt Helfy és Orbán képviselőtársaim irányában tette. Kinyilatkoztatom ugyanis először mindjárt, hogy én egy ellenindítványt adok be e szakasz ellenében, a mely a középoktatást tisztáin magyar nyelven kívánja Magyarországon. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Kinyilatkoztatom egyúttal, hogy ha ezen indítvány találkozik is t. barátaim és a ház t. tagjai közt rokonszenvvel, azt egyedül önmagam felelősségére teszem. Kinyilatkoztatom továbbá, hogy ha netán ezen ellenindítványom el nem fogadtatnék, a legnagyobb készséggel hozzájárulok a Helfy képviselőtársam által tett javaslathoz és eleve kinyilvánítom, hogy a Tamássy képviselő ur által tett azon módosítást, hogy a leendő törvény arra nézve, hogy az érettségi vizsga magyarul tétessék, csakis két év múlva foganatosittassék, elfogadom. Ezek után felolvasom ellenindítványomat s azután bátor leszek röviden indokolni azt. „Ellenindítvány. A 7. §. helyett tétessék a következő szerkezet: „A középiskolákban az oktatási nyelv a magyar. Azon középiskolákban, melyekben az okta-