Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-217

326 217. országos ülés április 5. 1883. Legközelebbről elnézi azt, hogy a Brassó városi 800 lelket számláló magyar lutheránus egyház, nem tudván többé a szász papság zsarnokságát és erőszakos germanisálását eltűrni, önálló egyházközséggé alakult; miért a szász papság megfosztá a papot és a magyar egyházközséget a századokon át élvezett fizetés és más beneficiumoktól. 15 éve, hogy e szegény, saját hazájában a szász civilisatorok által meggyötrőtt magyar nép, egy külön magyar esperesség felállítását kérelmezi, hogy igy a szász superiníendens és consistoriuin embertelen bánásmódjától meneküljenek. A magyar kormány, a mely a népet vagyonából kiforgatni engedte, továbbra is német egyházi kormányzat alatti tespedésre kárhoztatja e szegény jóra való magyar népet, a mely a megélhetés feltételeitől megfosztatva, tömegesen vándorol ki e hozzájok mostoha hazából. Mindezek szomorúan tanúsítják, hogy e kormány — mely a hatalom minden áron való megartásának szenvedélye által vezettetik — a hatalmának legerősebb s csaknem egyedüli támpontját nyújtó kiskorú nemzetiségek nevetséges feszengéseit önérdekből nem meri fékezni, nehogy ezek szavazatait az által maga ellen fordítsa. Ha ez igy nem lenne, ha Magyarország élén egy valódi nemzeties, független magyar kormány állana: akkor én azt indítványoznám, hogy középiskoláink tannyelve a magyar legyen. Kívánnám ezt a polgárosodás és leginkább zúgolódó nemzetiségeink érdekében. Mei*t hát szász polgárosodás nem létezik, hisz az megállapodott nyelv nélkül képtelenség, már pedig a szász nyelv vidékenkint annyira eltérő, hogy a beszterczei szász a szebenivel csak ugy értekezhetik, ha oláhul beszél. Ily jargonnal műveltséget terjeszteni nem lehet. A német műveltség előtt tisztelettel hajlóm meg, csakhogy annak tenyészhelye nem itt, hanem Németországban van. Ez idegen plánta, a mi éghajlatunk alatt nem él meg. Megpróbálták azt honosítani Zay, Wolff, Gull stb. uraknál hatalmasabb kertészek, a genialis József császár, a mindenható Bach és Sehmerling; de biz azt mindig elfagylalta a Kárpátok szabad légkörének erős lehellete. Oláh polgárosodás, oláh műveltség az még Eomániában sincsen, ott is a műveltségre igényt tartó egyén francziául beszél. A szegény oláh nép, véleményem szerint is túlélte magát, elvirágzott a nélkül, hogy fénykora lett volna. E szegény nép nélkülözi a fejlődésképességet s ma sincs egy lépéssel sem előbb, mint Decebál korában volt, másfélezred évvel ezelőtt. Fejlődése pedig lehetetlen, mert hiányzik alapja, a nyelv, az a nyelv, a melyet az ugy] nevezett művelt osztály negélyez, az nem nyelv, i az egy franczia deák patoise, e két nyelvből van i a luluj segélyével összetákolva, de abból az oláh j nép egy árva szótagot sem ért. Velem történt, I hogy oláh választóim közé egy ily modern román | szónokkal mentem s mikor ő elmondotta ékes | dictióját, a falusi biró felkért polgártársai nevében, hogy lennék szives magyarul beszélni, mert azt ők jól értik, mig abból, a mit az az ur francziául elmondott, egy szót se értettek. (Derültség.) Tehát t. román testvérek! Ha önök oláh műveltségről, oláh polgárosodásról akarnak beszélni, előbb teremtsenek oláh nyelvet, a mely a nemzet geniusából, a nemzet nyelvérzékéből fejlődend ki, mert azt a franczia-latin galimatiát a havasi mócz soha megérteni, megtanulni nem fogja, hisz annak nyelve a magyar, mert állítólagos oláh nyelve oly szegény, hogy kétharmadrészben magyar szavakból van összealkotva. Addig, mig nyelvük megalkotva lesz, ne zárják el oláh születésű testvéreinket attól, hogy a műveltséget és szakképzettséget magyarul sajátíthassák el s ez által hivatalok viselésére és a művelt társadalomban való szereplésre képesítve legyenek. Komán Sándor képviselő ur a múltkor érzékenyen panaszkodott, hogy az oláhok nincsenek kellő számban itt a parlamentben képviselve, hogy mindössze egy-két oláh képviselő van itt, holott mint ő monda, 60 kerületben vannak többségben. Igaz, csakhogy ennek nem a magyar kizárólagosság és zsarnokság az oka — miként ő elhitetni akarná —- hanem az, hogy az oláh választók eladják magukat s pénzért, pálinkáért szavaznak kormánypárti mamelukokra. Panaszkodott, hogy a hivatalokban sincsenek kellő számban alkalmazva. Ez is alaptalan vád, mert a Curia, kir. táblák és törvényszékeknél igen sok jeles oláh biró van, valamint a közigazgatásnál is. Ha ez utóbbi helyen nincsenek megfelelő számmal, oka részint abban keresendő, hogy az oláh választók ott is eladják szavazatukat, részint pedig az, hogy kevés az arra alkalmas egyén, mert a brassai és balázsfalvi, meg naszódi középiskolákból kikerültek közül bizony-bizony kevés üti meg az értelmiség és érettség azon mértékét, mely a továbbképzés és hivatalnokká minősítésre szükséges. A szász középiskolák — el kell ismernünk — paedagogiai tekintetben eléggé jók, de hogy a nevelés mily jellemben vezettetik, azt leginkább megítélhetjük az onnan kikerült képviselő urak magatartásából. Épen azért, hogy e panaszok orvosoltassanak, kell alkalmat nyújtani az oláh és szász fiatalságnak arra, hogy képesíthesse magát a gya-