Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-203

203 országos ülés márczius 9. ISS8. S7 neutrális állást, melyben nem ura másoknak s nem szolgája senkinek. A nemzeteknél ez lehetetlen. Á magyar nemzet sorsa vagy az uralom, vagy a szolgaság, harmadik lehetőség nincs. Hiába egyezkednénk, hiába alkudoznánk, itt nem adnak kegyelmet, még ha meg is adja magát valaki. De midőn az uralom kifejezést használom, nem azt az uralmat értem alatta, mely csupán mások erőszakos elnyomásán, gyengébb voltuk kizsákmányolásán alapszik az erősebb érdekében. Az ily uralom ugy sem volt tartós soha, csak az az uralom lehet tartós, melynek magasabb létjoga van az általános emberi fejlődés szempontjából is. Az uralom az államban nemcsak előny, melyet a hatalmasabb élvez, hanem az uralom nemesebb értelemben nehéz kötelességekkel van egybekötve. (Ügy van!) Ha ezt az államot s vele együtt magunkat fenn akarjuk tartani, teljesíteni kell e kötelességeket. (Helyeslés.) Neküukjutott az államfentartó szervezés nagy munkája; mert egyik itt lakó népfaj sem oly erős és kifejlett, hogy azt végezhetné. Nekünk jutott a nemes feladat a szabadság elveire alapított államot alkotni, gondolkodni az állam polgárainak — faji különbség nélkül — szellemi és anyagi jólétéről, nekünk jutott a szerep, meghonosítani az európai eszméket és culturát a magyar irodalom közvetítésével s a különböző népfajokat, melyek magukban gyengék az emberi fejlődés minden feltételének elérésére, felemelni s egy nagyobb nemzeti és culturai közösséggé egybeolvasztani. (Élénk helyeslés.) Ez a magyar nemzet missiója ebben az országban (Ugy van!) s ezt a munkát végeznie kell itt komolysággal és kitartással, mert e nélkül nem állhatunk fenn; mert puszta, tacticával, megyei tisztújításokkal és képviselőválasztásokkal egyedül egy nemzetet és. államot nem lehet fentartani. (Helyeslés.) A magyar nemzet culturai hivatásának legfőbb eszköze a középiskola. (Halljuk! Halljuk!) A középiskola nyújtja az általános műveltséget s előkészít a magasabb szakképzésre s azok a néposztályok, melyek a nemzet szellemi munkáját végzik, a középiskolában nyerik kiképzésüket. Minél magasabb színvonalon áll a középiskola, annál magasabb színvonalra emeli a nemzet értelmiségét, annál erősebb, intensivebb a nemzet szellemi munkája. (Helyeslés.) Midőn tehát középiskoláinkat'magasabb színvonalra emeljük, ha mindent megteszünk, hogy rendeltetésüknek megfeleljenek, akkor fokozzuk a magyar faj szellemi erejét, képesebbé teszszük az államfentartás nagy munkájára, biztosítjuk szellemi fejlődését és haladását, hogy el ne maradjon Európa müveit nemzeteitől s annál képesebbé tegyük culturai hivatásának betöltésére az országban lakó nem magyar népfajokkal szemben, melyek közül, a németet kivéve, egyik sem támaszkodhatik számbavehető irodalomra, egyik sem képes saját eszközeivel megteremteni a terjes szellemi fejlődés feltételeit s csak általunk emelkedhetnek magasabb színvonalra. (Helyeslés.) Csak a magyar faj culturai felsőbbsége s túlsúlya adhatj'á meg neki tartósan a politikai tekintélyt s hatalmát is. De ez általános culturai jelentőségen kivül, van még a középiskolának nagy nemzeti szerepe is. (Halljuk! Halljuk!) A magyar ember lelkében néha felébred egy homályos aspiratió (Halljuk! Halljuk!) s ez a nem magyar népfajok tömegének megmagyarosítása. Valóban t. ház, szükséges, hogy tisztán lássuk, mi valósítható meg ebből a vágyból, nehogy elérhetetlenre pazarolva erőnket, elmulaszszuk azt, a mi elérhető, mert a politikában a lehetetlent akarni ép oly hiba, mint a lehetőt meg nem tenni, ( Ugy van!) Igaz ugyan, hogy ennek az aspiratiónak eddig nem volt gyakorlati következménye s inig a magyar ember egy tiszta magyar Magyarországról álmodozik, azalatt fövényeiben folytonosan halmozza a közj ogi akadályokat, melyek e törekvés megvalósításának megkezdését is lehetetlenné teszik ; s megtörténik rajta, hogy inig ő mások beolvasztásáról ábrándozik, az alatt az élelmesebb, tevékenyebb s erőszakosabb szlávok és románok a magyarokat olvasztják magukba, de azért kétségtelen, hogy foglalkoznak vele sokan s minden fogalomzavar káros, mely nemzeti törekvéseink körében uralkodik. Előttem, a ki gyakorlati szempontból tekintem a dolgot, tisztán áll, hogy a nem magyar lakosság tömegének megmagyarosítása lehetetlen, még ha a fennálló közjogi akadályokat elhárítjuk is. Megengedem, hogy egyes pontokon, hol a magyarsággal való közvetlen érintkezés megvan elérhető némi eredmény ; s hogy azokon a vonalokon, hol a magyarság más népfajjal érintkezik, hátrább lehetne tolni a nyelvhatárt egy évszázad múlva, de másutt a köznép tömeges megmagyarosításáról, mint czélról le kell mondanunk, mert a beolvasztás oly elemi módjai, melyeket évszázadok előtt alkalmaztak, ma nem alkalmazhatók s mert a nép alsó rétegeihez irodalmi eszközökkel férni nem lehet. De ez nem veszély ránk nézve s nem akadálya a nemzeteulturai egység megalkotásának. Francziaország szilárd egységét nem vonja kétségbe senki, pedig a nép alsó rétegei ép ugy különböző nyelven beszélnek, mint nálunk s a közös irodalmi s a társadalom magasabb osztályainak közös nyelve a legnagyobb faji és nyelvi különbségeket takarja el, a franczia nemzeti egység a társadalom magasabb osztályain alapszik. A nemzeti e^ség nyilvánul a közös állami életben, az összetartás tudatában, az irodalom és cultura közösségéhen. Mindezt azonban a dolog