Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-215

215. orgfáges ül kozom. Már 2000 évvel ezelőtt maga Plató felszólalt s figyelmeztette honfitársait, hogy ne legyenek oly túlságosan elfogultak Hoinér és többi classicusaik iránt, hanem bírálják is azokat, mert az Iliásban és sok más müvekben oly tárgyak is foglaltatnak, melyeket meztelenül nemcsak nem tanácsos bemutatni és azokra az ifjúságot tanítani, hanem az erkölcsre veszélyes helyeket az iskolából egyenesen ki kellene tiltani. Bennünket idealismnsra, humanismusra akarnak a görög classicusokkal nevelni, mintha mi emberevők volnánk, mintha mi nem szeretnők hazánkat, ugy mint a görögök és nem volna történelmünkben oly igazságos ember, mint Aristides, a mi jó Mátyás királyunk s mintha költőink, íróink semmibe sem volnának veendők! Ezen elhamarkodott állítás a mi saját történelmünknek, nemzeti eszünknek, józanságunknak és nemzeti erényeinknek a becsmérlése, kicsinylése. (Ugy van! Helyeslés.) T. ház! Talán azt a hősiességet tanuljuk el, melyet Homer tart elénk az Iliásban, a hogy Achiles elbánt Hectorral, a mikor kergette Trója falai körül és utoljára Heetornak Athéné istennő azt monda, hogy álljon meg, ne szaladjon tovább, majd segítni fogja őt és együtt majd legyőzik Achillest s mikor Hector, bízván az istennőben, megállott, az megcsalta, átszegődött Achilleskez, ki aztán Athénének, a csalfa istennőnek segélyével leszúrta Hectort. (Halljuk!) Mit csinált Achilles a legyőzött Hectorral? Azt, hogy a ki Tróját védelmezte, kiben tehát mint ellenfelében is tisztelni kellett volna Achillesnek azt, a ki hazáját védelmezte, szekeréhez kötötte és — bocsánat a kifejezésért — mint a dögöt meghurczolta. Ezt a nemes hősiességet és humánismust tanuljuk el, vagy a görög istenek csintalanságait, fajtalanságait, csalárdságait ? Vagy talán a görögök családi életét ? Mit tanuljunk tehát a görögöktől? A mit tanulni lehet tőlük, azt a mai műveltség már felszívta magába százszorosan! (Helyeslések.) Családi életet tanuljunk tőlünk? Nem akarok egyébbre emlékezni, mert másfelé is kell néznem, (Halljuk!) talán a heterák gazdálkádását tanuljuk el a görögöktől? Nem akarok egyébre hivatkozni, mint arra, hogy a görögök, kik között igaz, hogy voltak ideális férfiak is, phiiosophusok, költök, szobrászok, törvénytudósok, hadvezérek is, azonban egészben véve a görög urak feleséget csak azért tartottak, hogy családjuk fenmaradjon, de különben a párisi szabású heterák karjai közt érezték magukat otthon. (Nagy mozgás.) A mikor azt mondják, hogy mi tanuljunk erkölcsiséget, idealismust a görögöktől, akkor ennek a szédelgésnek szemébe kell néznünk! (Helyeslések.) Plató, mint mondám, maga is figyelmeztetett már az erkölcsi veszélyekre és megmondotta, hogy kell szedni a classicusok müveiből a szépet és jót. Ép ugy vannak nekünk is classicusaink, a kik szépet, jót, neme295 set tesznek, irnak és tanítanak, de miként ma vannak, ugy voltak a görögöknél is roszak, vannak ma is és lesznek, mig az ember ember marad, mig a világ világ lesz. (Ugy van!) Kérdem tovább, hogy a görögök politikai rendszereit tanuljuk el? A rabszolga-, helota- és castrendszert ? Hisz az akkori democratia egészen más volt, mint a mai. Hiszen az csak a kiváltságosaknak a democratiája volt rabszolgaság mellett és a demokratia épen Perikies korában, tehát az athenei köztársaság fénykorában nem állott egyébből, mint az ingyenélők tömkelegéből, kevés embernek a kivételével! Tudjuk, hogy az állam tartotta őket étellel és ellátta mindennel, még színházjegyekkel is és más effélékkel. Igazán az embernek, hogy ha hallja azt a sokféle üres szóbeszédeit és azt a sok mindenféle állítást a görögök classicismusáról, humanismusáról, bizonyos neme a felháborodásnak fogja el keblét az ilyen túlzásokra. (Helyeslések.) Avagy nem ismeretes-e eléggé, hogy Plató és az őt követő idealisták járultak épen nagyrészben ahhoz, hogy a görög köztársaságot, görög államot tönkre tegyék, megbuktassák ?! Ezt |nem én mondom, hanem a görög népnek és történelemnek egyik legmegbízhatóbb tanulmányozója: Curtius. Épen Curtius mondja, hogy Plató a maga ideális államával mennyire elzavarta az elméket, megutáltatta a köztársaságot, a hazaszeretetet, midőn ő egy egységes, hatalmas kéz absolutismával akar államot alkotni, fentartani, mely hatalom mellett az egész nép: — semmi. Ezen ideális államban mindenkinek a kosztosházát akarta megalkotni. Egy valóságos államot bénák, nyomorékok és ingyenélők számára. Épen Plató az ő idealistáival nagy mértékben működött közre Görögországnak demoralisatiójára és tönkretételére, ugy hogy a mikor Demosthenes a nemzet megmentésére felállott, a már megmételyezett és megmérgezett közszellem mellett minden lángeszével, minden honfiszerelmével és szónoklata minden hatalmával sem menthette meg többé az államot, midőn oly ellenséggel állott szemben, a ki nem phrasisokkal, nem philosophiai és állami eszmékkel támadt Görögország ellen, hanem a kar hatalmával. Azonban van igenis sok tanulni valónk a görögöktől és ez a tanulni való a görögöknek azon egészséges és józan élelmessége, mely a mellett, hogy megbecsülte kivált a későbbi korban, mikor már meggazdagodott, a tanórákat és költőket is, hiszen költők, Homeriádokénekeltek szerteszéjjel, olympi játékokat rendeztek, de ezek mellett becsülték a görögök a reális törekvéseket és embereket is, mert ők magok igen jeles iparosok, kereskedők és kitűnő tengerészek is voltak. A görögöknek tehát épen nem volt oly kevés érzékük a megélhetés érdekei iránt, mint ezt igen sokan szeretik hirdetni a görögökről. Ellenkezőleg » április 3. 1888.