Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-215
280 215. országos illés öprilis 3 18S3. formula. A tisztán külső eskü nem érvényes ha esküvési szándékkal nincs összekötve. A szándék hiányában az eskü semmis, habár a szavak esküszertíek; hiányozzék az esküvési szándék a tettetve esküvőnek akár ravaszsága, akár tájékozatlansága, akár tudatlansága miatt." Tehát ezen tankönyv szerint tökéletesen elég, hogy valakiben meglegyen az a szándék, hogy ő nem esküszik; akkor szájjal elmondj a ugyan a szavakat, de még sem esküdött, mert ez az eskü reá nézve érvénytelen. És hogy még könnyebben lehessen bánni az esküvel, a könyvnek t. írója felállít egy módot, mely az esküvel való bánást még kényelmesebbé teszi. Ez az úgynevezett restrictió mentalis. (Felkiáltások: Reservata!) Engedelmet kérek, nekem azon kifejezéshez kell ragaszkodnom, mely magában az idézett könyvben van. Itt az áll, hogy „restrictió mentalis". (Halljuk!) Hát mi az a restrictió mentalis a könyv szerint ? (olvassa): „ A restrictió mentalis azon szellemi cselekvény, mely által valamely előterjesztés szavai természetes és legközelebbi értelmüktől eltérőleg, elcsavarva, vagy korlátolva értelmeztetnek. A restrictió mentalis szoros vagy tágas. Szoros, ha a beszélőnek titkos értelme semmi módon ki nem vehető; tágas, ha az előterjesztés értelme a mellékkörülményekből kitalálható. A restrictió mentalishoz tartoznak a kétértelműségek. Szabad néha kellő okból élni a tágas restrictió mentalis-sal, megérthető oka annak az, mivel ez nem rósz önmagában, non estmalum in se, a mennyiben ez által az illető nem csalatik meg tulaj donképen, hanem csupán csak megcsalása megengedtetik. De mondom, ez kellő ok, mivel ha restrictió mentalis használata megengedtetnék megfelelő ok nélkül, az a társadalomnak igen nagy kárára lenne. Szabad pedig a restrictió mentalis-sal eskü alatt is élni, (Mozgás) ámbár akkor már nagyobb ok kívántatik, mivel hogy nem kell isten tanúskodását megfontolás nélkül bitorolni." Már most t. ház, ha van kellő ok és most ő magyarázza, hogy mi az a kellő ok, hogy mi a jnsta causa, a szó maga magyarázza. „A kellő ok lehet minden becsületes szándék oly javak elérésére, melyek a szellemnek vagy a testnek hasznosak. Szabad az esküben kétértelműséget használni, ha mint kellő ok fenforog a szükség vagy a haszon." T. ház! Ezt tanítja ez a könyv az esküről. (Mozgás.) Csupán csak még egy esetet vagyok bátor felhozni, hogy ezen könyv szerint miként lehet elbánni az esküvel, a lelkiismerettel, a szerződéssel, s általában a becsülettel s a morállal. Azt a kérdést veti fel, hogy köteles-e a biró visszaadni azt, a mit szerződés alapján kapott egy bizonyos ítélet meghozataláért. Ez igen érdekes eset t. ház. (Olvassa.) „Ha a biró azért kapta, hogy igazságos ítéletet hozzon, tartozik, mivel nem lehet alku tárgya az, ami hivatalából vagyis az igazságnál fogva valakinek jár. Ha pedig azért kapott valamit, hogy igazságtalan ítéletet hozzon, akkor addig, míg az ítéletet meg nem hozta, igenis tartozik, a mit kapott, visszaadni. Azonban, ha az igaztalan Ítéletet már meghozta, akkor feléled azon szerződés, do ut des, melynek természete követeli, hogy ha az egyik fél a maga feladatát teljesítette, a másik is köteles a magáét teljesíteni (Mozgás) és mert, ha a piszkos tett díjat nem is érdemel, értéke mégis megvan, a menynyiben arra nézve, kinek kedvéért elkövettetett — haszonnal jár." (Élénk mozgás.) Nem folytatom ezt tovább t. ház. Csupán csak — mondom — kötelességet teljesítettem ez alkalommal és bátor vagyok az igen t. minister urnak ezt a könyvet is becses figyelmébe ajánlani sazon reményben vagyok, hogy ő igen bölcsen tudni fogja, hogy az ily tanokkal szemben mitévő legyen. (Helyeslés.) Trefort Ágost, vallás- és közoktatásÜgyiminister : (Halljuk!) Kénytelen vagyok ezen felszólalás után felkérni a t. képviselő urat, hogy mivel én azt a könyvet nevéről sem ismerem, legyen szives engem felvilágosítani, hogy melyik középtanodában használják ezt a könyvet, (Élénk helyeslés) mert különben nem tudok intézkedni. Egyébiránt biztosítom, hogy általában a tankönyvek ügye figyelmemet nem kerülte ki. De annyira még sem fogok menni, hogy akár az egyik, akár á/másik egyháznak dogmaticájátoctroyáljam, vagy összezavarjam a geológiát a bibliával. (Helyeslés.) Egyébiránt kérdem még egyszer, hogy melyik középiskolában használják ezt a könyvet? (Élénk helyeslés.) Éles Henrik: (Halljuk!) Ezen könyv, hajói ítélem meg, a tanárképző intézetekre van szánva, (Felkiáltások: Hol?) és természetesen nem középtanodákra való. (Felkiáltások: Tehát nem is ide való!) Engedelmet kérek, a tanárképzés ezen törvénybe tartozik és ránk nézve nem lehet közönyös, hogy mily elvek szerint képzik a tanárokat. Hiszen i ház, én azt hiszem, hogy ha valamely tantárgy egy tanárképző intézetben taníttatik, az sokkal fontosabb, mintha ez a középtanodában történik, (Helyeslés) mert abból a tanárképző intézetből a tanár elmegy és terjeszti a tant, holott ha a középtanodában taníttatik, azon tan a középtanoda termeire szorítkozik. (Ugy van!) Tehát lényegileg nem tesz különbséget, vájjon a kérdéses könyv a középtanodában vagy a tanárképző intézetben használtatik-e, legfeljebb még sokkal momentuosusabbá teszi az ügyet, ha az idézett tanok nem a középtanodában, hanem a seminariumban taníttatnak. (Felkiáltások: Hol?)
