Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-215

215. országos ülés Éprilii 3 188b. 277 viszont olyanok, akik abban az államiság szempontjából elodázhatatlan önvédelmi eszközt láttak. Én azonban ezúttal tisztán csak azon szempontból fogom fel a kérdést, hogy a javaslat ezéija sem több, sem kevesebb, mint a középtanodai oktatás javítása és e szempontból fogom fel a harmadik szakaszt is. Ha tehát ilyen lényeges része a törvényjavaslatnak annak meghatározása, mit tanítsunk és miként, akkor a 3. §-nál legelőször azon kérdés merül fel, hogy az abban foglalt rendelkezés mcgfelel-e a czélnak, vagy nem? A 3. §., mint tudjuk, felsorolja a köteles tantárgyakat és én megvallom, igen nehéz helyzetben vagyok és azt hiszem az egész törvényhozás is igen nehéz helyzetben van,midőn meg kell határoznia, mi tanittassék a középiskolában. Mert azt mindenki meg fogja engedni, hogy itten kiválóan a kiviteltől függ az egész. A kiviteltől függ, vájjon a tanrendszer jó lesz-e, vagy sem; mert törvényhozási utón meghatározni oly maximumot vagy minimumot, melytől a gyakorlatban eltérés képzelhető nem volna, alig lehetséges. Lehet pl azon tantárgyakat, melyek a harmadik szakaszban foglaltatnak, ugy előadni, hogy azokat játszva el lehet végezni; viszont lehet azoknak felét, vagy csekély töredékét is ugy adni elő, hogy túlterheltetést fog maga után vonni. Én azonban azon nézetben vagyok, hogy itten komoly, beható oktatás van conteniplálva s e szempontból felfogva a törvényjavaslatot, nem tagadom, hogy az abban foglalt tárgyakat túlsóknak tartom s attól félek, hogy ezen szakasz életbeléptetéséből túlterhéltetés fog származni. Nálunk az oktatás általában encyclopedieus irányú s ez igen nagy baj. Ha pl. középosztályunk míveltségi fokát összehasonlítjuk más államok középosztályainak míveltségi niveaujával, pl. az angolokéval : azt fogjuk találni, hogy nálunk sokkal nagyobb az ismeretek köre. De midőn szakemberre van szükségünk, akkor azt külföldről kell behozni. Ezt én épen azon encyclopedieus iránynak tulajdonítom, mely a 3. §-ban is lel kifejezést. Azt azonban nagyon jól tudom, hogy ezen irány ellenében hiába küzdenek s épen azért a tárgysorozatba belenyugszom. Egybe azonban még sem tudok belenyugodni, t. i. hogy a rendes tantárgyak közé a görög is felvétessék. Tudom, mennyire degradálom magam a phylhellenek előtt, midőn ezt mondom. Hogy mennyire degradálom magam az egyetem egyik tanára előtt, azt Írásba is vetettem és felolvasom: „A görög nyelvnek meghagyása a gymnasiumokban nem lehet politikai pártok, nem hitfelekezetek kérdése. Ez a szellemi műveltség harcza a pórias anyagiság ellen". Én azonban e lesújtó Ítélet daczára is, birok azon morális erővel, hogy azt mondom, a görög nyelvnek a gymnasiumban való meghagyását még sem tudom pártolni. Én érdeklődtem e tárgy iránt s igyekeztem magamat meggyőzetni, olvastam, mit írtak erre nézve a lapok, hallgattam a beszédeket, meghallgattam a minister urakat, hallgattam, a mit tegnap Csiky t. képviselőtársam mondott : de hát ugy látszik, olyan durae capacitatis homo vagyok, hogy mindez argumentumok még sem tudtak rajtam erőt venni és ha a t. ház megengedi, egyes megjegyzéseket fogok azokra tenni. Azt hiszem, hogy nagyon alaptalan a phylhellenek azon okoskodása, hogy a kik a görög nyelvnek ellene vannak, azért teszik ezt, mert a görög classicusokat nem ismerik. Véletlenül azok közé tartozom, a kiket a gimnasiumban nagyon meghurczoltak a görög nyelvvel és igy nolle velle alkalmam volt ismeretséget kötni velők és nem tagadom, hogy későbben szívesen cultiváltam ezen ismeretséget. Mindamellett azon nézetben vagyok, hogy a mit onnan elhoztam, nem áll arányban azon fáradsággal, a mit a görög nyelvre kénytelen voltam fordítani. Ha azon urak azzal vádolnak minket, hogy nem ismerjük a görög classicusokat, vigyázzanak, nehogy megfordítsuk a botot, amelynek két vége van és azt ne mondjuk, hogy a régi classicusokat azért bálványozzák, mert nem ismerik a modern classicusokat. Hogy pedig vannak modern classicusok is, ezt bizonyosan a phylhellenek is elismerik. Tudjuk, volt idő, midőn nem tartották igazi huszárnak, a kinek nem volt ezopfja s ugy látszik, most divatba jött müveit embernek nem tartani azt, a ki nem cultiválja a görögöt. Azon őszinteségnél fogva, a melylyel äz ellenfelek felőlünk nyilatkoznak, feljogosítva érzem magamat azon nyilatkozatra, hogy a görögnek cultiválásában egy kis ezopfot látok. A kik azt nagy küzdelemmel és fáradtsággal elsajátították, azok szívesen tulajdonítanak annak bizonyos fontosságot, sőt talán többet is, mint a mennyit a tárgy megérdemel. Felhozzák azt, hogy a görög nyelv különösen alkalmas az ész disciplinálására. Nem vonom ezt kétségbe, de hiszem, hogy minden rendszeres tanulmánynak az a következménye, hogy disciplinálja az észt és ha a görög nyelv helyett a francziát veszszük elő, akkor elérjük azt, hogy disciplináljuk az észt és egy élő nyelvet is sajátítunk el mellette és valósítjuk a tanácsot miscere utile dulci. Azt mondják, hogy a görög nyelvet azért jó és szükséges tanulni, mert rokon a latin nyelvvel. Ezt azonban nem tartom argumentumnak a görög nyelv mellett; mert ha olyan nagyon rokon a görög a latinnal, tökéletesen elég a latint megtanulni, mert ezzel elérjük azt, hogy egy nyelv tanulmányozásával annyit nyerünk, mint kettőével. Azt mondják, hogy a tudományos elnevezések leginkább a görög nyelvből merítvék. Ezt is megengedem, ámbár az orvos-tudományokban a latin praedominál. De azt kérdem, nem könnyebb, nem egyszerűbb-e azokat a mindenféle elnevezéseket egy-két hét alatt egy egyszerű szótárból megtanulni, mint e czélból nyolez esztendőt