Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-214

2*7$ 214. országos! ülés áprilh 2.1S8S. magunk ama szellemi kincsek forrásához, mint elment oda az angol, a franczia, a német. A görög nyelv elleneseinek egyik érve az szokott lenni, hogy a tanulók legnagyobb része ugy is semmi hasznát nem veszi a görög nyelv tanulásának. Erre a kifogásra ugyan megfeleltem már azokban, a miket általánosságban a görög irodalom culturális fontosságáról felhoztam, de legyen szabad ez ellenvetéssel még egy kissé foglalkoznom. Ha azon haszon alatt, mely valamely tantárgy tanulásából ered, a közvetlen és az életben is reálisálható hasznot értjük, ugy megengedem, a görög nyelv tanulásának nincs, vagy legfellebb azokra nézve van értéke, kiknek kezébe kenyeret ad, például a elassicus nyelvek tanáraira nézve. De kérdem, ha ily szempontból veszszük a dolgot, mi haszna van az algebra, a trigonometria, plana és spherica, vagy a természettudományok magasabb fokú ismeretének az ügyvédre, a biróra, a hivatalnokok és törvényhozók legnagyobb részére nézve? Vagy pl. mi hasznuk van a történelem beható ismeretének az orvosra, mérnökre ? Azt lehet ugyan mondani, hogy ez az általános míveltség követelménye, de ugyanez érv szól a görög nyelv mellett is, mely nélkül nemcsak, hogy különféle tudományszakokban előforduló számtalan műszavakat, hanem még a legújabb természettani találmányoknak, sőt a phisikai műszereknek a nevét, mint telephon, phonograf stb. sem tudja az ember öntudatosan megérteni. De a görög nyelv tanításának a gymnasiumi tanrendszerben nincs is ily közvetlen hasznossági szerep szánva. A gymnasium elvégre is nem tanít és nem képez közvetlenül az életre, hanem képezi, fejleszti az ifjak elméjét és gondolkozását a magasabb tanulmányok fölfogására. Kiművelt értelem, fegyelmezett ész és fogékony elme az, a mit a gymnasiumnak el kell érni és ha ezt elérte, akkor teljesen eleget tett kötelességének. Azt pedig tagadni nem fogja indokoltan senki, hogy a görög nyelv a maga remek alkotásával, szépségeivel, tökéletes fejlődésével egyike az eszközöknek ezen czél elérésében, még pedig oly eszköz, melylyel nem vetekedhetnék egykönnyen semmi másnemű tantárgy sem, pl. a reális tantárgyak, sőt maga a latin nyelv sem versenyezhet vele e tekintetben diadalmasan. De azt szokták továbbá hangoztatni, hogy az eredmény, melyet a görög nyelv tanítása gymnasiumainkban felmutat, ugy is nagyon csekély, oly csekély, hogy azzal nem lehet elérni azt a czélt, melyet tőle várunk. Ez az érv is részben igaz, részben nem az s általában érvnek nem válik be. Igaz annyiban, hogy a görög nyelv ismerete nincs arra a magas színvonalra emelve nálunk, mint pl. a németországi gymnasiumokban. Tulajdonítható az részben a társadalom ellenszenvének a görög j nyelv iránt és azon idegenkedésnek, melyet a tanuló a szülei háztól magával visz az iskolába; de tulajdonítható részben — még azt is megengedem — annak, hogy hellenistáink száma még csakugyan kevés és némely iskolában maga a tanár sincs a képzettség azon fokán a görög nyelvben, mint óhajtandó volna. (Ugy van! a szélső balon. Félkiáltások : Általában !) De mi következik ebből? Az-e, hogy a fiirdővizzel együtt a gyermeket is kiontsuk és nem-e inkább az, hogy a görög nyelv ismeretének szinvonalat emeljük a kellő magaslatra? S e tekintetben a kellő intézkedés folyamatban is van a tanárokra nézve. Egyetemeink és tanárképezdéink mindinkább oly tanerőket küldenek ki a görög nyelv tanszékeire, a kik tárgyuknak teljes ismeretével birnak, a kik tehát az ifjúságot is nagyobb eredménynyel és sikerrel fogják vezetni ezen tantárgyban, mint talán eddig itt-ott történhetett. Azonban ezt a czélt a görög nyelv facultatiwá tételével épen nem érhetnők el; sőt akkor a görög nyelv tanítása és tanulása ugyanazon mértékre és ugyanazon fokra szállana alá, a melyen áll pl. a sanscrit és zsidó nyelv, a melyet egyetemeinken és némely főiskolákon bizonyos tanszakok czéljából szintén tanítanak és művelnek. Legsajátságosabb és ezúttal legkevésbbé tartható érv az, a mely szerint görög nyelvi ismereteinket úgyis elfelejtjük minél előbb, elfelejtjük annyira, mint az általános vitában egyik képviselő ur magát kifejezte, hogy ő, ki a görög alphabétát könyv nélkül el tudja mondani, közbámulat tárgyául szolgál. Hát azt kérdem t. képviselőház, hogy egyéb tantárgyakkal, melyeket a gymnasiumon túl az illető egyén nem művel, nem szintén igy vagyunk? Vájjon hányan találkoznának akár ezen képviselőházban, akár bármely más parlamentben is olyanok, kik a mathesist magasabb fokán értenék; a kik pl. csak a Carnot tantételét meg tudnák fejteni, vagy a logarithmussal bánni tudnának 1 vagy a kik a physicának az alapfogalmakon felül emelkedő tételeit és azok bizonyítási módját ismernék? Hát körülbelül annyian találkoznának, mint a mennyien vannak azok, kik a görög nyelvben jártasak. (Ellenmondások a szélső balon.) De ez természetes is és nincs belőle semmi baj. A gymnasiumi tantárgyak nem is képeznek magukban véve önczélt, ezek csak a czélnak eszközei. Ha önczélt képeznek, akkor azt kellene mindenkitől követelni, ki a gymnasiumot végzi, hogy legyen jó görög és latin tudós, hogy ismerje a történelmet, földrajzot behatóan, hogy legyen mathemiticus, physicus, botanicus, mineralogus stb., ami egyszerűen képtelenség. A gymnasiumi tantárgyak egy része olyan, melyet tovább képezünk az egyetemen és tovább képezzük benne magunkat az I életben. A többieket pedig csakugyan át kell adni