Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-210

230 210. országos üks mározius 17. ISSiJ. megnyugvásom van, hogy véleményemnek nem jut több súly, mint amennyi jóakaratomat és tehetségemet megilleti és meggyőződésem soha sem fog többet érni, mint a mennyit saját személyes érdemeimnél fogva igényelhetek. De ha egy minister tehetetlenségénél és tájékozatlanságánál fogva tiz évig nem tud egy törvényt megalkotni, nem kellene a véleményére semmit adni, de épen az a baj, hogy az ő ministeri állásánál fogva véleménye mégis valamit jelent. (Eláll! Zúgás jobbfelöl.) Ez a különbség egy ilyenféle ember és egy ilyenféle minister közt. (Helyeslés a szélső balon.) B. Prónay Dezső: T. ház! Egy hosszabb ideig tartó vitának folyamában a munkamegosztás elve önkénytelenül, mintegy a dolog természeténél fogva érvényesül. A szónokok mindegyike a tárgyalandó törvényjavaslatot más-más oldalról igyekszik bírálni s e bírálatok különféleségénél fogva érvényesül némileg a munkafelosztás elmélete. Az eredmény természetesen az szokott lenni, hogy a hosszabb vita végén felszólaló aránylag csak röviden foglalhatja még össze azon érveket, melyeket a törvényjavaslat ellen, felhozni kötelességének ismer. Ha visszatekintünk a lefolyt vitára, azt tapasztaljuk, hogy mig azok részéről, kik a törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául sem fogadják el, a törvényjavaslat bírálat tárgyává tétetett, nem egyoldalúlag, nem egy szempontból, hanem különféle szempontból; bírálták azt felekezeti szempontból is annyiban, a mennyiben a felekezeti szempont fennálló törvényeink alapján teljes jogosultsággal bir, bírálták paedagogiai, tanügyi szempontból, bírálták végre azon általános állami szempontból, melyet talán inkább politikai opportunitási szempontnak lehetne nevezni: addig, a mennyire én a vitát megfigyeltem, azok részéről, kik a törvényjavaslat mellett foglaltak állást, szintén nem csekély mértékben nyilvánultak aggályok és kételyek a törvényjavaslattal szemben. Többen jelentették ki t. i., hogy az általános tárgyalás alapjául csak azon reményben fogadják el, ha a részleteknél az oly módon fog módosíttatni, hogy e módosítások által az ő aggályaik, melyeket különösen a törvényesen bevett felekezetek jogainak épségben tartása szempontjából hangsúlyoztak, el fognak oszlattatni. Tanügyi szempontból igénytelen nézetem szerint igen kevés hozatott fel a javaslat mellett, ellenben látszólag igen nyomós érveket hoztak fel azon általános állami érdekek szempontjából, mely általános állami érdek, állami eszme, a magyar államiság eszméje ma, ugy látszik, némileg a röpke jelszó szerepét is játsza ép ugy, mint például volt epocha, hol a törvényhozás termében mindenünnen az hangzott fel: rendszerváltozás, de ezalatt aztán különféléket lehetett képzelni. T. ház, mielőtt áttérnék némely szónok véle| menyének taglalására, kik a lefolyt vitában előbb l részt vettek, legyen szabad a t. cultusminister ur I beszédére néhány megjegyzést tennem. (Halljuk!) A minister ur beszédjére általában csak anynyit jegyzek meg — ezt örömmel tapasztalom—• hogy habár nagy is köztünk a korkülönbség, nemcsak ő hivatkozhatik velem szemben, de én is hivatkozhatom vele szemben az ifjúi hévre. (Élénk tetszés a szélső balon.) O azt állítja, hogy ministeri működése alatt csak egy tantervet emelt érvényre. Ezzel szemben, ámbár bajos biztos értesülést szerezni erről a rendeletek egész tömkelegéből, hivatkozhatom azok egy gyűjteményére, mely a nrinisterium által is hitelesnek fog elismertetni, t. i. Klammarik-nak gyűjteményére, melyből kitűnik, hogy a cultusminister ur 3 tantervet léptetett életbe. A középsőről annyit mondhatni, hogy nem egészen új tanterv, mert jelezve van, hogy ez nem állandó, hanem átmeneti. A harmadikról azonban már nem lehet mondani, hogy nem tér el lényegesen az elsőtől. Annyit tehát kénytelen a minister ur is elismerni, hogy legalább két tantervet nyújtott be, bár szerintem tulaj donképen hármat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha a részletezésre kerül a sor, az illető szakasznál esetleg felhozható e kérdés és állításomat okmányokkal is igazolhatom. (Helyeslés a szélső balon.) A minister ur utalt arra, hogy én — nem használta ugyan e szót, de legalább az volt az értelme — becsmérlőleg nyilatkoztam a német culturáról. Engedelmet kérek, én csak azt helytelenítettem, hogy a törvényjavaslat német chablonok után indul. (Ugy van! a szélső balon.) Felhozta a minister ur, hogy Luther, a reforniátió bajnoka Németországban született és nem Tót-Prónán, sem nem az én választókerületemben. Igen örvendek, hogy a minister ur ezen nagyszerű történelmi tényt felfedezte. (Derültség a szélső balon.) Jól tudom, hogy a reformátióban a német szellem nagyszerű nyilvánulása! kell látnunk; de azon reformátiónak, a melynek Luther volt bajnoka, megvoltak a maga előzményei. Oct van IIussz, Vikleff és mások működése. A reformátió szelleme nyilvánult Svájezban és Francziaországban is, de nem speciálisan német szellemben. Lehet, hogy a reformátió ugy, a mint nálunk Magyarországon érvényesült, a német szellemnek volt műve. De különböztessünk. Az egyházi szervezetre nézve a magyarországi viszonyokat nem lehet párhuzamba helyezni a németországiakkal. Németországiján a protestáns egyház szervezete egészen más, mint Magyarországon. Ott a consistorialis rendszer uralkodik és azon elv érvényesül „cuius regio illius religio." Ezen elv nálunk sohasem érvé-