Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-210
224 210. országos ülés márczins 17. 1883. nyomatják, de sőt a püspök a rendes visitatió alkalmával magyarul praedicált nekik és a mi fődolog t. ház, oda vitték a dolgot, hogy az anyaegyház gyűlésén már ki kellett mondani azt, hogy nem zárják ki ugyan őket, de ha azt maguk akarják, hát tessék, kebeleztessenek ki. És minden beszélgetés és csalogatás daczára biz ezek a csángó magyarok nem akarják azt, hogy ők kikebleztessenek a szász anyaegyházból. B. Prónay Dezső: Hisz a folyamodványuk is a kezeim közt van.(ügy van !) Gull József: És most t. ház, legyen szabad azon t. képviselő urakra reflectálnom, a kik velünk foglalkoztak. Annyian vannak, hogy bizony nem tudom, hogy melyiken kezdjem. (Derültség.) Kezdem azon t. képviselő úron, a ki szövetségünk, mint fogadatlan prókátoroké ellen tiltakozott. (Derültség.) Ezzel egyébiránt már foglalkozott Zay t. képviselőtársam, de legyen szabad egy megjegyzést tennem. Bocsássa meg a képviselő ur, ha nem fogadhatjuk el a másik ajándékot sem oly kézből, a mely késznek mutatkozott oly módon tanítani, hogy ahhoz még csak a dynamit és a petróleum férhet. Most talán illendő, hogy jobbra forduljak és hálát mondjak azon képviselő urnak, a ki magas tanári székén nyert szokásánál fogva itt a házban beható lelkes leczkét tartott nekünk az igazi hazafi érzelemről és kötelességről. (Felkiáltások a jobboldalon: Szükség is volt ráf) Meglehet, hogy a képviselő ur azon helyzetben A r an, hogy megbírálhatja az általa tanácsolt eljárás ezélszerűségét, de bocsásson meg a képviselő ur, hogy netaláni reményeit, hogy tán már bennünket is rátanított, meghiúsítom. Meglehet, hogy a százados jogfogalmak által saturált erdélyi levegő annak az oka, de bármint táplálják is, nálunk nem akartak, még eddigelé megteremni a renegata gyümölcsfák. Most legyen szabad nekem megint balra fordulnom, nem látom azokat a villogó szemeket, Hermán Ottó képviselő úrét, ki ugy teszi magát, mintha képes volna kiirtani a szászokat. De hát a szive cserben hagyja és nem váltja ki a váltóját; azért nem bánnám, ha a ministeri székre kerülne, természetesen, ha megüresedett, a inig az megtörténhetik, nem ellenzem, hogy aminister ur, miután ugy is ajánlkozott, a szászok iskoláira nézve egy kivételes szabályozásra hozzájárulni, őt küldje ki a helyszínére, hogy szerezze be e kivételes szabályozásra szükséges adatokat. A többi képviselő urak tán megengedik, hogy a ministerelnök ur által megkezdett szász nóta variatióit együttesen eritizárjam. Az általános benyomás, a melyet reám e concert tett, az, hogy benne mindenek felett uralkodott a forte fortissime. Ha valaki azt vélte, hogy e concerteknek czélja az volt és főleg a t. ministerelnök ur fináléjának, hogy ezeket a szászokat jövőjök iránt valahára | egyszer behatóan megijeszsze: akkor bocsássanak meg a t. képviselő urak, nem irigylem olcsó dicsőségüket, hanem sajnálom, ki kell nyilvánítanom, hogy ily czélzatú működésük merőben haszontalan. Mert bármily kevesen vannak is a szászok és bármily félénkeknek jellemezte is őket egy világszerte híres történetíró e házban, azok mégsem ijednek meg. Nem azért, mert alattomban a bukaresti kormánynyal szerződésre léptek és egy nagy pecsétes levéllel biztosította őket, hogy ha valamelyik jövő évezredben rákerülne a sor arra, hogy parancsoljanak Erdélyben, megtűrni fog a szászok részére néhány német nyelvű középiskolát. Még azért sem, mintha azt hinnék, hogy a monarchiánk és Németország közti viszony, talán hozzá lehet tenni szövetség is, csak a szászok érdekében köttetett és ha Bismarck herczeg valamelyik nap meggyőződik arról, hogy e szövetség a szászok részére nem a várt hatású, azt fogja tanácsolni a német császárnak, hogy mozgósítsa valamennyi hadseregét monarchiánk és nevezetesen Magyarország ellen. De még azért sem, mert meg vannak győződve arról, hogy végre is a törvényhozás másik factora képes és hajlandó volna is a nemzetiségeket s azok közt a szászokat is törvény által biztosított jogaikban megvédeni. Nem azért, mondom. Hanem azért t. ház, mert meg lévén győződve arról és tudván, hogy a magyar elem minden viszonyok közt hivatva lesz ez országban a vezető szerepre, remélik, hogy a magyarok, értem a valódi született magyarok, nem fognak eltérni azon századok óta uralkodott meggyőződéstől s ha igen, vissza fognak térni azon meggyőződéshez, hogy valamennyi honpolgár nemzetisége megmaradhatását és fejlődhetésétczélszerűbb és biztosabb az igazság és csak az elkerülhetetlen szükségáltál korlátolt egyenjogúságra fektetni, mint a meztelen és az úristentől, még mióta a világ áll, egy népre nézve sem örökre biztosított hatalom tekintet nélküli használatára. Már most legyen szabad azon vádakat megvilágítanom (beleuchten), a melyek a szászok ellen emeltettek. Megvallom, reméltem, hogy ezt egy született magyar ember fogja tenni. Meg is történt ez egy jobboldali képviselő részéről, a ki ezen irányban is felszólalt. De a midőn ezen — bocsánat a kifejezésért, de más nem jut eszembe — Beschwichtigungshofrathnak működéseért szivemből hálát mondok, engedje meg ugy ő, mint a tisztelt ház, hogy én is tehessek még .egynehány észrevételt. Tehát államellenesek a szászok, ezt állítják sokan, de mindeddig senki sem bizonyította be. Az én határozati javaslatomból, annak indokaiból ezt következtetni nem lehet. Nem is tette azt senki. A határozati javaslattal senki nem foglalkozott és nem is jutott senkinek eszébe azzal foglalkozni. Elegendő volt mindenkinek, ha a szászok nem foI gadják el a törvényjavaslatot. Teszik ezt mások
