Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-210

210. országos ülés márczins 17. 1883. % 219 jellemző az ő törekvésükre és nézetükre, hogy t. i. más államokban nincsen egységes középiskola, miért lenne tehát Magyarországon egységes iskola ? A leghelyesebb kifejezést megtalálta erre Zay képviselő ur és az ő nyomán Horánszky Nándor képviselő ur, a kik azt mondták, hogy e kérdésben még igen sok a controversia, ez ügy még általában nincs tisztázva. Hát t. ház, én azt mondom, hogy ha egy képzőművész vagy akár egy mesterember valamely felvállalt munkát elvégez, arra elmondhatja, hogy készen van. Ez lehetséges. De hogy elképzelném és feltenném emberekről, kik a dolgot igazán meglatolják, a feltevést, hogy beáll egy idő, melyben a tudományban és tehát a tanügyben is nem lesznek többé controversiák, ez lehetetlen; a tanügy és a tudomány terén a controversiáknak szükségképen meg kell lcnniök, mert a tudomány nem áll meg soha s mert hiszen ez tisztázza az eszméket, ez fejleszti az ügyeket, de a controversia miatt ekképen eljárni akarni, mint e törvényjavaslatnál, az szerintem általában nem állhat meg. Pulszky Ágost képviselő ur még tovább megy. 0 ugy látszik, újabb időben nem annyira Gh'ümvald képviselő ur, mint inkább a ministelnök ur állami fogalmát kezdi helyesebbnek Ítélni. A képviselő ur akképen fejezte ki magát, hogy általában a tanulás és tanítás methodusát ki kell fejteni és általában sarkalatos elvül az állítandó fel, hogy az iskolába nem szabad semmit bevinni, a mi nincs teljesen megállapítva. Hát t. ház, én meghiszem, hogy Pulszky képviselő ur körül belől 1878-ig figyelemmel kisért bizonyos dolgokat, melyek kivált Németországon folytak, s a melyek egy bizonyos korszak multával Münchenben érték végüket. A midőn a német nagy államférfi jónak látta a kulturharcz felidézését, akkor épen ugy, mint a Sehulvérein dolgai számára, ugy a kulturharcz számára is akadtak bizonyos német professorok, kiknek élén a kulturharcz zászlaját Häckcl lobogtatta, ki a darwinismust a vallás ellen is a legvégső túlzásokba vezette. A midőn aztán felsőbb helyen ismét szükségét látták annak, hogy jó lesz Canossába menni, akkor kiküldetett Virchow Münchenbe és azon tételt állította fel, hogy az iskolába nem szabad bevinni semmit, mint azt, a mit a tudomány kétségtelen valónak bebizonyított. Hogy micsoda ezélból hozta fel a képviselő ur e tételi, egy középtanodai törvény ötletéből, hol a mívelődés alapját rakják le, hol tehát eo ipso nem lehet bypothesisekbe bocsátkozni —- azt nem értein, azonban ugy hiszem, tán bizonyos vallásos ára mlat lehetett reá befolyással, mely a középiskola egyesítését, kivált pedig azon eszméket, melyeket legjobban, legtalálóbbanHoitsy t. képviselőtársam mondott meg a házban, hogy azokat perhorrescálja és előre desavuálja. Az a középiskola, mely előttem lebeg, szerintem kivihető és ha valahol, Magyarországon minden bizonynyal könnyen. Azzal állanak elő, hogy én épen ugy, mint Hoitsy t. képviselőtársam akként nyilatkoztunk volna, hogy a classicusokat ki kell tagadni, hogy épen csak a mathematikai és természettudományi alapra kell helyezkedni. S felhangzott a rideg materialismus vádja. Bocsánatot kérek, sem Hoitsy képviselőtársam, sem én egyáltalában nem fordultunk a classicismus ellen, hanem igenis a classicismus bizonyos neme ellen. Hogy mi legyen a mi classicismusunk ? Én erre olyan auctoritást kívánok citálni, melyet a t. többség okvetlen el kell hogy fogadjon, mert ki nem térhet előle. A mi t. i. a classicitásra vonatkozik, erre nézve auctoritásom a jelen közoktatásügyi minister ur, ki 1881. deczember 31-én egy nevezetes tanácskozmányban — még talán méltóztatik rá emlékezni, — akként fejezte ki magát, hogy a modern, t. i. a német, angol, franczia litteratura ugyanannyi, sőt több classicus anyagot foglal magában, mint a régi nyelvbeli, t. i. a latin, görög stb. Mi igen is óhajtjuk ezen classicismusnak, a modern classicismusnak az iskolában való megtartását, mint jellemképzőt, de nem óhajtjuk azt, melynek a mai társadalomban, ha még van helye, az a hely mindig szűkebb-szűkebb körre szorul. Én t. ház, koczkáztatom azt az állítást, hogy ha rám bizatik egy iíju, ki csak félig-meddig élénk észjárással bir, én csupán csak azzal, mit a magyar irodalom nyújt a classicismusban, mit a magyar irodalom a külföldi classicusokból, mint sikerült fordítást tartalmaz, igen finom lelkű, minden szép és jó iránt fogékony ifjút fogok nevelni. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez semmi egyéb, mint az, mi Hoitsy Pál indokolásában elő van adva, hogy az oktatás ügye főleg mathematikai és természettudományi alapra fektettessék, a jellemképzés pedig fektettessék arra az irodalomra, mely a modern kor számára valósággal jellemet fejleszteni alkalmas. Mert ha onnan túlról, sőt még innen is némely ifjú harezosok részéről rettenetes lárma űzetik azzal, hogy a régieknél nem csak a forma, hanem a tartalom is mekkora becsesei bír, hogy még a nemzet lelkületére is milyen felséges haszonnal jár: én e jó uraknak csak azt akarom mondani, hogy e jellemképző irodalmat a régi népek történelme le fogja rontani, mert a zsenge elme meg fogja tanulni a világtörténelemből, hogy azon szabadságért rajongó görög és latin költőnek rabszolgái voltak s azon görög bölcsek despoták voltak és semmi egyebek. Ifjú képviselőtársaim nem számolnak még a közelmúlt történetével sem. Valósággal secundát érdemelnek az irodalom-történelemből, mert a mit ők követelnek és a mi mellett oly roppantul kardoskodnak, az a magyar culturában már túlhaladott álláspont, hisz a régi classicusoknak képző erejét Kazinczy hirdette és kortársai, némely elő28*