Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-203
208. országos ülés márezius 9. I8SS. 15 állott egy századdal ezelőtt s egy század múlva másban fog állani, mint a mit most e törvényjavaslatban meghatározunk. Es ez igen természetes. A tanügy maga egy örökké fejlődő organismus, mely folyvást új meg új viszonyokat teremt, új meg írj problémákat vet föl; új intézményeket létesít; szóval nem megcsontosodott valami az, hanem maga a haladás. Ha a fejlődés e tényeit a mai állama maga felügyeleti joga körül ignorálná ; ha e jogot ugy akarná gyakorolni, mint gyakorolta a múlt század végén, vagy a jelen század első felében : akkor egyszerűen nem teljesítné kötelességét ; ha pedig az egyházak akarják a haladó idő ez irányban való követelményeit mellőzni: akkor a kezükbe letett oktatás ügye okvetlenül elcsenevész, megsínü a felekezeti elszigeteltséget s előbb-utóbb kisiklik kezükből. Nem szándékozom a vita ez előhaladott stádiumában annak fejtegetésével és magyarázatával foglalkozni, mások már úgyis kellőleg kifejtették, hogy mit kell érteni az 1790—91 : XXVI. t.-cz. ama legfontosabb szavai: literariae institutionis coordinatio és a suprema inspectio regia alatt. Csupán annyit mondok, hogy az államhatalomnak azon törvényczikk értelmében is birni kell azzal a joggal, hogy a különböző tanpályákon és igy a középiskolában is az elérendő czélt és a ismeretek mennyiségét meghatározhassa és azután hogy mindazon szükséges és hatályos ellenőrzési eszközökkel rendelkezzék — praeventiv irányban is — melyek az eredményt biztosítják. Ennél kevesebbet az államhatalomnak a protestáns iskolák fölötti fő felügy életi joga nem foglalhat magában; ha csak azt nem akarjuk, hogy ez a jog merőben testetlen, tartalmatlan üres szó legyen. Hogyan értelmezi ellenben az ágostaiak enT lékirata és hogyan akarják a képviselő urak kö zül is némelyek az állam főfelügyéleti jogának gyakorlását látni? Az emlékirat erre nézve következőleg nyilatkozik: „Az autonómia valódi jelentősége és fogalma mellett a főfelügyeleti jog nem lehet más, mint közvetett ellenőrzési jog és hatalom, mely fogalmilag kizár világából minden positiv intézkedést." Bocsánatot kérek a népies kifejezésért, de ez annyi volna, mint: nesze semmi, fogd meg jól. Mit jelent ugyanis igy kifejezve e tétel? Azt, hogy az állam a maga felügyeleti jogát csak a felekezeti hatóság közvetítésével gyakorolhatja a felekezeti iskolák felett, de tevőlegesen és egyenesen soha nem szólhat bele a felekezeti iskolák tanügyeinek menetébe. Elismeri az emlékirat is, hogy az államhatalomnak joga van meghatározni „az adandó képzettségnek minimumát". De, hogy e minimum mikép éretik el, azzal az állam ne törődjék; arra az államnak nincs joga felügyelni. Általában semmi joga sincs beleszólni és tevőlegesen ellenőrizni az oktatás menetét a felekezeti iskolákban. Lássuk egy példából, hogy mi következik ebből. Concret esetet nem mondok, hanem mondok oly példát, mely a concret esetekből kivonható. Valamely felekezeti hatóság felállít, teszem föl, gymnasiumot. Ezt nagyon hiányosan látja el tanerőkkel és eszközökkel. Az emlékirat szerint ez ellen semmi kifogást nem tehet az államhatalom, mert azt felelhetik neki, hogy ne törődjék vele, tekintse csak a végeredményt. Lehet, hogy ezen rosszul felszerelt s talán hat ép oly rosszul fizetett, mint a mily rosszul képezett tanárral ellátott gymnasium épen olyan eredményt ér el, mint akármely más jól felszerelt s kitűnő és kellő számú tanerőkkel ellátott gymnasium. Meg lehet, bár én nem hiszem, de az államhatalom sem hiszi. Azonban meg nem győződhetik róla, mert be nem tekinthet az oktatás menetébe. S igy aztán be kell várnia az eredményt. Tudomására jut aztán az államhatalomnak, hogy abban a gymnasiumban az elért eredmény értéke rendkívül silány; hogy ott mindenféle viszszaélések vannak napirenden ; hogy ott a gyenge tanulóknak megengedtetik 2—3 osztály összevonása, hogy ott a más tanintézeten megbukott tanulók fényes eredménynyel mennek keresztül; hogy ott az érettségi vizsgálatra menők száma aránytalanul nagy, a mi mindenkor a gyenge tanintézet jele. Tudomására jut az állami hatalomnak, a mely felszólítja a fentartó testületet, az egyházi hatóságot a baj orvoslására. Meglehet, hogy az egyházi hatóságban megvan a jóakarat s orvosolni fogja a bajt, de igen sok esetben maga sem fog tudni segíteni; mert a protestáns felekezeti iskolák közt sok van olyan, a melyet nem az egyház egyeteme, nem is egy-egy superintendentia, hanem valamely egyházi község tart fenn. Mit tehet az államhatalom a hiányok és visszaélések ellen? Semmit, tűrni kénytelen az inveterált bajok tovább fejlődését; tűrni kénytelen, hogy a gymnasium fennálljon és működjék, bizonyára csak káros eredménynyel a tanügyre nézve. Ez a főfelügyeleti jog a képtelenségig vive, eltorzítva. Az ágostaiak emlékirata szerint a főfelügyeleti jogból még annyi sem folyik, hogy a felekezet tartozik az államnak bejelenteni az új iskolák felállítására vonatkozó szándékát. Én valóban csodálkozom, hogy mikor az emlékirat szerkesztői annyira az 1791 : XXVI. t.-cz. alapjára állanak: mégis annak a tartalmával nem ismerkedtek meg kellőleg. Hiszen ugyanazon törvénynek 5. pontjában foglaltatik, hogy a protestánsok felállíthatnak ugyan mindennemű tanintézeteket, de oda van téve „accedente tamen praevie assensu regio. 1 ' Továbbá, az emlékirat szerint a protestánsok tanintézetei ipso facto az által, hogy léteznek, már bírnak a nyilvánosság és a jogérvényes bizonyít-
