Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-209

209. országos ülég márciias 16. 18S3. 199 radása és gyarapodásának egyedüli biztosítékát, miben ez valóban fekszik." T. ház! Mintán akár intentióval, akárintentió nélkül, de valószínű keresztülvitelében a jellemzett szavakban foglalt irányt követi az előttünk fekvő törvényjavaslat : én azt el nem fogadhatom és bezárom beszédemet (Éljenzés) azon idézettel Mocsáry Lajos müveiből: „A hazának nem szabad egy nemzetiség pártjára állni és megfeledkezni a mindenek felett álló szerepéről". Mezei Ernő: (Eláll! Eláll! Malijuk!) Tudom, hogy az ily hosszú vita végén (Zaj) a háznak kifáradt türelme, (Halljuk!) de talán épen a vita vége alkalmas arra, hogy az egész vita jelentőségét méltassuk. (Halljuk.') Mert t. ház, egy nagy elvi kérdés van ezen vitában érintve, mely kérdés századok küzdelmét idézte fel és nemzedékek szenvedélyeit hozta mozgásba. A kérdés pedig az állami fenhatóság, szemben a felekezeti önkormányzattal. Az állami fenhatóság elvét tisztán, szigorú logicával Grünwald t. képviselő ur fejtette ki beszédében. Ha valaki, én méltatom ezen beszéd érdemét. A t. képviselő ur felállította alapigazságul a magyar állam felépítését és ebből szigorú logicával, mint maga mondta, vonta le a consequentiát. A szigorú logicát csakugyan megtaláljuk a képviselő ur beszédében, de épen ez talán a képviselő ur beszédének lényeges hibája és kétségtelen, szigorú logicával igen szép beszédet lehet tartani és a t. képviselő ur beszédének architecturáját bámulom, de nagyon kételkedem rajta, hogy szigorú levezetésekkel államot lehessen építni. Ha a t. képviselő ur szigorú logicával államot kezdene építeni, valószínűleg gyorsan meggyőződhetnék róla, hogy vannak intézmények, alkotások és viszonyok, melyekkel feltétlenül számolni kell. Én egyáltalában elhibázottnak tartom azt. hogy a t. képviselő ur minden consequentiájában mindenkor rendesen abból a felfogásból indul ki, mintha a magyar államot most kellene szervezni ; a magyar állam most közeledik ezredéves fennállása ünnepéhez és ezredéven át fejlődtek intézmények, melyek összenőttek a polgárok öntudatával, megteremtették a társadalmi érzések keretét, egygyé lettek a haza fogalmával. Ilyen mindenesetre a megyei intézmény és a protestáns autonómia. Ha a t. képviselő ur azon kezdi, hogy ezen intézmények életereiét akarta meggyengíteni, én tartok attól, hogy a magyar államot nem építeni, de szétrombolni fogja. Hiába hivatkozik a t. képviselő ur válságos körülményekre, melyek egy egységes vezérgondolat uralmát teszik szükségessé,, épen mert oly válságos körülmények közt élünk, azért óvatosan kell fentartanunk azon történeti intézményeket, melyeknek még életerejük van, (Helyeslés a szélső baloldalon) mert a mi nemzeti egységünk históriai fejlesztés eredménye és nem bírunk a nyelv egységében oly tervezett alappal, a melylyel a magyar államot minden rombolás után fel lehetne építeni. A t. képviselő ur makacs ábrándjának látszik bizonyos mechanicus egység, pedig ennek ellentmond nálunk' minden, maga a magyar fajnak szelleme és a magyar állam történeti alkotása. A t. képviselő ur rosszaknak találja a bástyákat, melyek a magyar nemzetet ma megvédik. De ha Spárta biztos volt, daczára, hogy rosszak voltak falai, mert megvédelmezte polgárainak hazafias lelkülete, mi is azt hisszük, hogy többet érnek oly bástyák, melyek a polgárban a régi hazafiság hagyományát fentartják, mintha új szerkezetű stratégiai műveket építünk, melyek megett azonban nem volna elszánt védelem. (Elénk tetszés a szélső baloldalon.) Nagyon értem, hogy a képviselő ur tartózkodott a vitától, mert hisz ennek tiszta logicai conceptióban nincs is helye. A t. képviselő ur ugyan azt a magyarázatot adta, hogy olyanokkal, kikben nincs meg az ösztön felismerni, mi ártalmas a hazára, vitatkozni nem is lehet. Ez rendkívüli önbizalomról tanúskodik. De ép ez a tiszta logica természete. A t. képviselő ur beszédében oly kevés befolyást enged az ellenfél érveinek és a vitának, mint rendszerében a külső tényeknek. Azért, ha a t. képviselő ur ki is emelte a minister ur beszédéről, hogy azt állami szellem lengette át, én meg sajnálattal vagyok kénytelen mondani, hogy minél inkább hirdeti az állam tiszta eszméjét, annál inkább kételkedem államférfiúi hivatásában, mert nem az az államférfi, a ki abstract fogalmakból indul ki, hanem az, ki az emberekkel számol. (Tetszés a szélső baloldalon.) Én azt tartom t. ház, hogy Magyarországon minden oly szerves intézményt, sőt minden egyszerű társaságot is, mely élő erőt ad, a nemzeti ügy szolgálatában kímélni, sőt ápolni kell. Kétségtelen, hogy a hitfelekezetek százados gyakorlatot és képességet nyertek feladataik teljesítésére. Az is igaz, hogy ezzel a képességgel ma is bírnak és hogy ezeket a feladatokat mindig jobban teljesíthetik, mint maga az állam. Épen azért nem találom indokoltnak azt a megrovást, mert valóban megrovás volt, a melyet a t. képviselő ur, b. Prónay, Dezső t. képviselőtársamra irányzott A t. képviselő, b. Prónay Dezső képviselő urnak álláspontjában bizalmatlanságot és gyanakvást lát az állam irányában és azt mondta, hogy a mennyiben káros az autonómia az államra nézve, ép oly káros az állam az autonómiára. Ez magában igaz, de igy kimondva, mégis csak phrasis. Mert arról van szó, hogy az autonómia szolgálatot tesz az országnak és a hazának és az autonómia lerombolásával megkárosítjuk az államot. B. Prónay Dezső múltja mindenesetre elég garantia arra, hogy saját egyházában — és ezt be is bizonyította — az államellenes szellemet egész erejével leküzdeni akarja. TEs azt hiszem.