Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-209
196 "09, or-záges ülés miirczius 16. 18S3. ragadtatni másfél évvel ezelőtt Zala-Egerszegen oly nyilatkozatra, hogy a polyglott állam absurdum. Természetesen ezen törvényjavaslat ellen fel kell szólalni a nem magyar ajkúaknak. Mert az assimilitió lett az új liberalismusnak jelszava. Feledésbe mentek Mocsáry Lajos szavai: „Vannak azonban oly nemzetek is, melyek mind beltermészetiik, mind külső viszonyaiknál fogva bár egy hazába szorulnak, nem képesek összekeveredni annyira, hogy az összeütközés által elvesztvén sajásátgaikat s parányaikra feloszolva, egymásba olvadjanak s egy új nemzetet állítsanak elő s meglehet, hogy a sors épen azért nem engedi meg ez esetlen a feloszlást és új alakulást, mert a keverésből nem támadhatna sajátságos elemeinél fogva jó amalgama; mert bármennyire kinos és hátrányos az együttlétezés egy hazában különböző nemzetekre nézve, mégis, igy is jobban megfelelnek a közös emberiségi czél irányábani rendeltetésnek. De ha fenmaradnak is az egyes nemzetiségek, csak helyesen fogják fel állásukat, megélhetnek békében egymás mellett s ugy nézhetik magukat, mint egy közös anyának a honnak gyermekei s testvérek egymás kőzött." De t. ház, azon nagy mondások ellen, hogy a nem magyar nemzetiségek ez államnak ellenségei, ezennel tiltakozom minden nemzetiség nevében. Én azon meggyőződésben vagyok, hogy azok, a kik legtöbbet beszélnek a magyarosításról, leghathatósabb ellenségei a magyarosodásnak. (Közbeszólások a szélső balon: Elég már! Eláll!) Most már t. ház, hogy egyéni álláspontomat jelezzem Herman Ottó: Beszélt már magáról eleget! Steinacker Ödön: Fogok még foglalkozni Hermán Ottó képviselő úrral is. (Derültség. Közbeszólás a szélső baloldalról: Elengedjük!) Eddig általánosságban szólottam, tényeket, történeti fejlemény eket ecseteltem; dehogy egyéni nézetemet is elmondjam, egyéni álláspontomat is jelezzem, kénytelen vagyok reflectálni arra, a mit Orbán Balázs képviselő ur mondott Wolff és Zay képviselőtársaimról és rólam. Ő azt monda, hogy én a szász képviselőtársaim nézetén csak azért vagyok, mivel olcsó mandátumra akartam szert tenni. Hát t. ház, én még sohasem hallottam, hogy bármely képviselő, a szélbaliakat sem véve ki, valaha gyönyörködött volna benne, hogy az ő mandátuma drága, pedig vannak képviselők, kiknek mandátuma nagyon is drága. A nemzet legnagyobb fiai nem szégyenlették, ha olcsó mandátumok volt s épen a legnagyobbaknak mandátuma mindig olcsó volt. Mikor megbukott Helfy képviselő ur Debreczenben, nem vonakodott volna — igen helyesen — elfogadni azt a mandátumot, melyet a közoktatási mmister ur bir Sopron város azon németajkú polgáraitól, a kikhez Kossuth Lajos is németül irt levelet. És Lónyay, Szlávy, Sennyey vagy Széll Kálmán sem született Kraxelhuberek és mégis megválasztották őket Pozsony városában. Én nem hallottam soha, hogy magyar embernek derogált volna hogy tót, román vagy szerb kerületben megválasztassék s én tudok olyanokat, a kik megbuktak s azon kerületben, melyet szerencsés voltam 7 év előtt képviselni, kerestek refugiumot. Azért én nem tudom, miért nem képviselhetnék én németajkú létemre németajkú kerületet. Nem választottak volna meg a választók, hogyha nem ismerték volna nézetemet előbb. Igaza van Orbán képviselő urnak, hogy én mandátumot nem vásároltam, de tudok olyan kerületeket, a hol a mandátumok drágák, a Székelyföldön és a többi Magyarországon és azoknak nem mondott bókot Orbán képviselő ur, megköszönöm neki választóim nevében és a szász választókerületek nevében azon elismerést, mely nyilatkozatában rejlik. En pedig azt mondom neki, hogy Magyarországon akkor lesz valódi népképviselet és akkor lesz a nemzetnek valódi mikrokosmosa a képviselőház, hogyha minden kerületnek mandátuma olyan olcsó lesz, mint az enyém. Németajkú létemre Hoffmann Pál képviselő úrhoz is van egy észrevételem. 0 szemére hányta a szász nemzetiségnek, hogy az nem követi a magyarországi németeknek példáját. Én megengedem, hogy a szászoknál a történelmi fejlődés folytán a nemzetiségi érzület inkább van kifejlődve, mint a magyarországi németeknél. Igaz, teljesen igaz, hogy a magyarországi németek szeretik e hazát, ragaszkodnak a magyar államhoz, szeretik a magyar nemzetiséget, tanulják szívesen — mint a képviselő ur mondta — nemcsak észszel a grammaticát, hanem tanulják szívvel is a magyar nyelvet. Én e tekintetben, ha akarná is tenni valaki, magammal kivételt tenni nem engedek. Hoffmann Pál t. képviselő urnak, a ki németajkú volt, vannak érdemei a magyar nemzetiség körül, hiszen ő teremtett egy külön magyar stylust, melyet ismernek talán a képviselőház ifjabb tagjai s azért, — természetes csak azóta, hogy ellenzéki Saulusból valódi kormánypárti lett — és egyéb, általam is elismert érdemeiért legfelsőbb elismerésben részesült. De hát t. ház, én nem vagyok képes őt elismerni a magyarországi németek képviselőjének. Biztosítom Hoffmann Pál t. képviselő urat, hogy nemcsak olyan németajkúak léteznek — és pedig nemcsak a Királyföldön, hanem egész Magyarországon — a kik a magyar állam és a magyar nemzetiséghez való ragaszkodásuk folytán hazafias dolognak tartják, hogy nyelvben is magyarosodjanak. És én t. ház, miután tisztelem az egyéni szabadságot, azon jogát szívesen elismerem mindenkinek, hogy választhat magának mindenki nemzetiséget, vallásfelekezetet éshavan50krajczárja stemplire, választhat nevet is. Nincs kifogásom ellene. De
