Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-208

208. országos ülés márczins 15. 1883. 175 mány, mely Magyarországnak a magyar jelleget, mely a magyarságnak megadja mindazt, mit a történelem, a vagyonosság, az értelmiség már neki megadott, de legyen kormány, mely a nemzetiségek iránt is barátságos s megengedi a nemzetiségeknek azon életet, mely neki is érdeke, melyet egy jól alkalmazott administratió ad. Legyen kormány, mely a nemzetiségeknek culturáját támogatja és nem gátolja. Mert ez nemcsak hiba, az bűn, a cultura ellen. És akkor, ha egyszer oly kormányunk lesz: megvagyok győződve,hogy a régi egyetértés, barátság, testvériség, a régi szellem újra be fog következni. És mivel a szőnyegen levő törvényjavaslat ezen szellemmel ellenkezik, miután a nem magyarajkú nemzetiségek culturája ellen van irányozva, én azt a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. Grünwald Béla: A t. képviselő ur beszédében egy képtelenséget fogott rám s annak következtében a gúny lúgjával öntött le. T. ház! Ha én beszédemben azt mondtam volna, a mit ő rám fogott, ezen procedúrát valóban mégis érdemeltem volna. Hanem én beszédemben egészen mást mondottam, t. i. azt, hogy Francziaországban a közös culturaközös irodalmi nyelv az alsóbb rétegekben nagy faji és nyelvi különbségeket takar el; és azt hiszem, hogy a ki Francziaország viszonyait ismeri, ezt igaznak és helyesnek fogja tartani. (Ugy van!) A ki pedig tudja, hogy Francziaországban van egy breton nyelv, volt elszász, a hol németül beszéltek, hogy van Provence, a melynek nyelve egészen elütő a francziától, ott vannak a baskok a pyrenaei völgyekben (Ugy van!) az előtt tisztában áll, hogy ott a közös irodalmi nyelv csakugyan ezen nyelvi különféleségeket eltakarja (Ugy van!) Megengedem t. ház, hogy a képviselő ur hosszabb ideig lakott Francziaországban, de ha ezen dolgokat nem látta, észre nem vette, akkor foglalkozhatott igen hasznos és megengedem, igen kellemes dol, gokkal is, de nem foglalkozott Francziaország ethnographiai viszonyaival. (Ugy van! Tetszés.) Szabó Kálmán: Nem kivánok visszaélni a t. ház türelmével ily előrehaladott időben s ezért csak igen röviden fogom megtenni észrevételeimet. A ki első pillanattól kezdve türelemmel hallgatta a vita folyamát, az előtt okvetlenül feltűnt az, hogy a ház tagjai oly dolgok felett vitatkoznak, a melyek a tárgyhoz aligha tartoznak, mert ugy látszott, hogy a katholikusok Bellarmin atya hodagetikáját, a kálvinisták pedig a baseli kátét rendezik nyomtatás alá. (Élénk derültség.) Azt hiszem azonban t. ház, hogy ha ez itt benn érdekeltséget keltett is, a nagy közönségnél régen elhangzott dolog és a ház falain kivül visszhangra nem talál. (Ugy van!) Kétségtelen dolog, hogy az autonómiát utolsú hajszálig védik a protestánsok, mert a közel múltban kellemes emlékek kötik ahhoz és mert a nehéz időkben ezen áron birták megmenteni a szabadságot. Nem kivánok e tárgynál hosszabban időzni, hanem kijelentem, hogy a törvényjavaslatot, ugy a mint van, el nem fogadhatom, hanem járulok a kisebbségi véleményhez és ahhoz, hogy egységes gymnasium legyen. (Helyeslés a szélső balfelől.) AmiHoitsy képviselőtársam előadását illeti, a a ki az egységes gymnasiumokban lehetőleg előnyt kivan biztosítani a természettudományoknak és a ki azt monda, hogy Newton és Leibnitz tantételei bőven kárpótolják, a mi a kedélynek nemesítésére és kiművelésére kell és azt, a mit a nyelvek által, illetőleg az ó-classicus litteratura által sajátítana el az ifjúság. Megengedem, sőt elhiszem, hogy erre az útra kell lassanként áttérni, azonban mi rögtön nem vagyunk képesek a tudomány hagyományaival szakítani és gymnasiumunkat átalakítani. Legelőször nem vagyunk képesek azért, mert az állam itt csak is főfelügyeleti j ogának kiterjesztését körvonalozza és annak kiterjesztését czélozza, de meghagyja az iskolákat a felekezeteknek, miután pedig a felekezeteknek csakis a vallásalapból lehetnek iskolái, nagyon természetes dolog, az oktatás bázisának ennek kell lenni. Én megengedem t. ház, hogy az eocene és plyocene tana talán a genezis könyvét halomra döntené, nagyon elhiszem, hogy a természettudományok óriási haladása végtelen sokat conferál a társadalmi kérdések megoldásához és nem tagadom, hogy a villanyosság által a melegség és villamosság előhozása, ha kiterjeszkedik oly magasságra, hogy áthelyezhető és elosztható legyen, sokkal több és nagyobb kérdés oldatik meg, mint Marx és Lassalle összes óhajtásai és brosurjai által. Mindazonáltal nem tagadhatom, hogy a kedély nemesítésére Horatiusnak és a többinek sok befolyása van. Ugyanazért a classica literatúrai kiküszöbölni nem kívánom, kívánom azt, hogy a lehetőségig korlátok közé szorittassék, hogy vele együtt az u. n. természettudományok megférjenek. Igen t. ház! A természettudományok a classica literatura és a vallással együtt való fejlesztése, hogy nevezetes kérdés, mutatja azon állapot, hogy ma az emberek gondolkozásában és kedélyvilágában különös zavar állott elő. Ezt látjuk nem csupán a tudatlan embereknél, hogy nekik vannak jogosulatlan aspirátióik, melyekből látszik, hogy ha nekik az égi birodalmat, a hitet elveszik — akkor kivannak helyettük földit — de látjuk azt a tudós világban is kifejezve, hogy ime Kant és Schelling trónusára felmászott Schoppenhauer desperátiója és utánna következett Hartmann dermett malatiája, mely a tudományos irodalmat nem valami előnyösen jellemzi, T. ház! Kétségtelen dolog, hogy akkor, mi-