Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-208

208. országos ülés márczins 15- 1883. 153 tával létrejött kétoldalú állami alapszerződést, mely kifejezését épen a hivatolt törvényben találta, egyoldalúlag felbontja, egy ilyen eljárás a hatalmaskodásnak és a zsarnokságnak bélyegét süti a törvény homlokára s a jus fortioris honosittatik Magyarországba a t. kormány által, a magyarajkú nemzetiség javára s más nemzetiségek kárára. Ily eljárás és bánásmód alig észlelhető egy európai államban. Itt Széchenyi 1842. 27/11. az akadémiában tartott beszéde megemlítendő. Ezzel visszatérve a szászokra, illetőleg az erdélyi németajkú nemzetiségekre. Ez a nemzetiség Németország különböző vidékeiről, a boldogult magyar királyok által bizonyos feltételek alatt, mint németek Magyarországba behiva, hogy egyfel'ól a culturát itt terjeszszék és másfelől a koronát oltalmazzák, az erdélyi vidékekre lettek telepítve. Ezen hivatásuknak hogy több századon keresztül megfeleltek s most is megfelelnek, bizonyítja a történelem, de bizonyítják azon sok városok és falvak, melyeket ők Erdélyben véres verejtékkel létrehoztak, igazolja azt a közöttük mindenkor divatozott rend, német erkölcsiség és műveltség, a eulturának fokozatos fejlődése, mely a müveit világ előtt köztudomású dolog volt és ma is megvan s iskolái mindig a kor szellemén állván, nem csudálkozhatni hát, hogy miért érdeklődnek oly melegen középtanodáik fentartása és azoknak a korszelleméhez képesti fejlesztése iránt, mivel csakis azoknak segítsége által volt a culturalis élet minden terén közöttük elterjeszthető. Századok óta kötelesek a tanárok és papságra készült ifjak, a német egyetemeken a tudományok hallgatása által magukat kiképezni s hazajövetelük után, mint tanárok a középtanodáiknál egy bizonyos számú évet működni és igy az egyetemeken szerzett tudományokat, míveltségeket és tapasztalatokat az ifjúság, illetőleg növendékeikkel közölni, mi által középtanodáik mindig képesek voltak a kor szellemén magukat megtartani s növendékeiket a felsőbb tudományos képzésre előkészíteni, a szászok tehát német eredetűek, mint németek jöttek a közös hazából be, mint olyanok századokon keresztül nemzedékről nemzedékre örökölvén nemzetiségöket anyanyelvükkel együtt a mostan korig sok viszontagságok daczára megtudták tartani s mint legdrágább kincset minden támadások ellen megőrizni, a mostani korszak pedig szent kötelességének tartja azt épen ugy mint elődei, minden támadások daczára megőrizni, védni s mint egy szent ereklyét örököseinek, ugy a hogy ők örökölték, örökségül hátrahagyni, erre nem csak a természet törvényeinél fogva. hanem az 1868:XLIV. törvényczikknél, mely a Magyarország és Erdély között létrejött állami kétoldalú szerződés feltételéül lett létreKÉPVH. NAPLÓ 1881 — 84. XI. KÖTET. hozva s több számos törvényeknél fogva jogosítva és az iránt biztosítva is lettek s ezen jogosultságoktól semmiféle utón és módon el nem fognak állani, de sőt inkább anyanyelvük fejlesztésében, a német míveltséget párosítva német erkölcsiséggel mívelni, egyáltalában a német culturalis fejlődésbenhaladni és a tudományokban mindig a korszellemet elérni, igyekezni szent kötelességüknek fogják tartani. A szászoknak német nemzetiségük és anyanyelvük épen oly édes, kedves és szent, mint a magyaroknak az ő nemzetiségük és anyanyelvük. Á szászok anyanyelvüket a támadáshoz képest alkalmazott arányban és a törvény korlátain belül, mindig fogják védeni az ellenük túlságig a magyarosíthatás indokolatlan terjeszthetésére rajongó chauvinismus ellen, de azért a magyar nyelvet, mint az állam nyelvét iskoláikban taníttatni mindig, valamint eddig, ugy ennek utána is fogják, számolván ez iránt édes hazájukban létező körülményekkel; — de azért, hogy a szászok a törvények korlátain belől és csakis ezeken a korlátokon belől, nemzetiségük és anyanyelvük iránt a magyarosítás jogellenes megtámadása ellen minden törvényes utón és módon védőállapotba helyezik magukat, ebből még korántsem következik, hogy ők a magyar államiság ellenségei lennének, hiszen különben magok maguknak is ellenségei volnának, ők is a magyar államiságba be levén foglalva, de sőt inkább mint conservativ nemzetiség, a magyar államba létező körülmények s a különböző nemzetiségek igényeivel szokásaival komolyan és a megkívántató tiszta hazafiúi lelkiismeretességgel is számolván, azon meggyőződésre jött, hogy ha a magyarosítás! eszme a czélzásba vett túlzási rajongással kierőszakoítatik, az az édes közös hazát — meglévén az által a hazában létező különféle nemzetiségek egyenjogúságokban, nemzetiségükben, anyanyelvükben támadva — oly szerencsétlen örvénybe vezetheti, a honnét a kibonyolódás bajos lesz. — A mindennapi lapokat, a ki figyelemmel kiséri és a sorok között is olvasni tud, az meggyőződhetett arról, hogy az egész enrópai államok közt egyikbe sincs teljes megállapodás, mindenütt a békétlenség uralkodik, mindenütt forrongás mutatkozik, melynek természetes szüleménye az, hogy mindenik állam az általános béke és a csend fentarthatása czéljából tetőtől talpig felfegyverkezett állapotba kénytelen magát helyezni s mig ez igy áll, itt a mi kedves hazánkban a békét, csendet még oly eszme valósítása által látjuk megtámadva a szőnyegen levő törvényjavaslat által, a mely az összes ezen hazában lakó több nemzetiségeket a túlzó magyarosítás! ezélzás által, mely mintegy veres fonal az egész törvényjavaslaton keresztülhuzódik, daczára a meglévő szentesített törvényeknek, királyi esküknek, a legszentebb jogaikban az anyanyelv szabad baszná20