Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-207

207. országos ülés márczius 14 1853. 141 biztosítják és az állam hivatalos nyelvének az őt megillető helyet megadják, szivem mélyéből üdvözlöm és elfogadom. (Helyeslés.) De t. ház, nem felejthetem el, hogy azon tökély, melyre az államnak a tanügy terén törekedni kell, ott és akkor érhető el legjobban, a hol és mikor az állam és egyház egyesült erővel, jogaik kölcsönös elismerésével haladnak ezen czél felé. (Helyeslés.) S azért, valamint szivem mélyéből üdvözöltem ezen törvényjavaslatot, ugy engedje meg a t. ház, hogy kifejezést adjak azon aggodalmaknak is, melyeket minapi felszólalásában Bende Imre t. barátom már oly alaposan kifejtett. (Halljuk!) Nem akarok ismétlésekbe esni t. ház és azért csak röviden említem, hogy migajelen törvényjavaslatban a többi hitfelekezeteknek önrendelkezési joga a tanügy terén lehetőleg érintetlenül hagyatik, addig a nagynevű királyaink, katholikus főpapjaink és világi főuraink által alapított római katholikus gymnasiumok a vallás- és közoktatási minister rendelkezése és közvetlen vezetése alá helyeztetnek. Mire nézve csak az nyugtat meg engem némileg, hogy a törvénynek ezen intézkedése ezen középiskolák jogi természetét nem érinti. Hasonlag aggodalmat ébreszt azon körülmény is, hogy ezen törvényjavaslatban az erdélyi katholikus status autonómiája nem is említtetik, mire nézve Lukács Béla t. képviselőtársam múltkori felszólalásához csatlakozom. Szabad legyen most t. ház, egy másik momentumra áttérnem. A míveltségnek, hogy egyoldalú ne legyen, két tényezővel kell birnia, melyeknek egyike a nevelés, másika az oktatás. A hol ezen két factor összhangzatosan nem működik, ott a vallás-erkölcsös jellemek képzése, milyenekre pedig korunknak igen nagy szüksége van, csak vajmi nehezen érhető el. Nem értem én itt t. ház, a hitfelekezetek által fentartott középiskolákat. Hiszen ezeknél az illető egyházi főhatóságoknak e téren is elég önrendelkezési jog van fentartva. Nem értem továbbá azon katholikus gymnasiumokat, melyekben a szerzetes rendek tanítanak, mert ezek hivatásszerű kötelességüknek tartják az ifjúságot azon válságos életkorban, midőn a szenvedélyek bennök ébredezni kezdenek, midőn a társadalmi téren jelentkező példák kedélyökre mély benyomásokat gyakorolnak, éber figyelemmel kisérni. (Ugy van!) De értem t. ház, azon középiskolákat, melyekben a nevelés majdnem kizárólag a hit- és erkölcstan előadására szorítkozik. Vájjon képes lesz-e itt a hittanár minden buzgósága mellett is, hetenként egy-két óra alatt valami üdvös eredményt előidézni és elérni tanártársainak közreműködése nélkül. Ezen állításom támogatására egy minden tekintetben gyanútlan és megbízható tanura, Budapest főváros kir. tanfelügyelőjére hivatkozom, aki ugyanezen főváros közoktatásának történetében ekként nyilatkozik: „Nem hittanítókban és a tanítási módszerben rejlik a hiba, nem azért mutatkozik a csekélyebb erkölcsi eredmény, mert a hittanítók szent hivatásuknak talán nem elég buzgón igyekeznének megfelelni. Hanem a viszonyokban, a hittanár számára kiszabott csekély időben stb. rejlik a hiba". T. ház! Távol legyen tőlem azon feltevés, mintha a középtanodai tanárok legtöbbjei nem ismernék el a vallás-erkölcsös nevelés fontosságát, vagy mintha ők nem lennének hajlandók annak előmozdítására segédkezet nyújtani; de miután a törvény e tekintetben semmi intézkedést nem tartalmaz, vájjon túlságos-e azon aggodalom, hogy e tekintetben nem mindenütt fog az erkölcsi nevelésre a kellő súly fektettetni. S ezen aggodalom annál alaposabb, minthogy a jelenlegi törvényjavaslatban a kath. egyházi főhatóságnak semmiféle befolyás sem biztosíttatik a tankönyvekre. Jól tudom t. ház és ismerem azon divatos szólamot: a tudomány nem felekezeti. Szívesen elfogadnám azt, hogy ha a gyakorlat e tekintetben is mindenkor megfelelne az elméletnek. Nem is fél a keresztény tan a tudománynak haladásától, hisz nagyszerű kath. tudósok, mint Wieseman, Nicolas Lücken és mások fényesen bebizonyították, hogy a valódi tudomány nem jöhet összeütközésbe a kinyilatkoztatással. (Helyeslések.) De t. ház, hogyha tankönyveinkben oly hypothesisek állíttatnának fel tantételekül, a melyeket a tudomány még be nem bizonyított, de a melyek újságuk és tetszetőségüknél fogva bizonyos varázserővel birnak; ha a bölcsészet az anyagelvuség vagy scepticismus terére lépne, ha a történelem irányzatosan elferdittetnék: vájjon nem kellene akkor jogosultan félnünk, hogy az ily irányú oktatás nem leend hasznára, nem mondom egyedül a vallásnak, hanem egyszersmind hazánknak. T. ház! Az államnak létérdeke megkívánja, hogy müveit, erényes és rendszerető polgárai legyenek. Ezen magasztos czél elérésére, minden törekvését, minden befolyását oda kell irányoznia, hogy ne csak a tudomány fejlesztessék, hanem egyszersmind szilárdittassék azon erkölcsi alap is, mely nélkül a költő szavai szerint: „Róma ledől s rabigába görnyed". (Helyeslések.) Befejezésül t. ház, csak egy nagyon rövid megjegyzésem volna még Thaly Kálmán t. képviselő ur minapi nyilatkozatára, (Halljuk!) mely nyilatkozatban ő a római pápát teszi felelőssé a várnai veszedelemért. Nem tagadom t. képviselő ur, hogy magam is tanultam egykor a „Romulidae Cannas"-féle verseket. Ezen versek, mint nemcsak Katona, hanem Budai is elismeri, csak a XVI. században szerkesztettek. A részrehaj latlan történet azóta bebizonyította, hogy ezen kérdést más szempontból is lehet tekinteni, sőt ezen kérdésre kellő világot öntött.