Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-207
207. országos ülés máressitts 14. 1SSB. [3 fé inának logieai deductiója képezte egyedül a tudományosságot, sőt a Xn— XIV. századig Lübeck, Hamburg, Stettin, Boroszló, Lipcse és Európának egyéb nagy városai a római pápával kötött szerződésben irásilag kötelezték le, hogy gyermekeiket iskoláikban úgynevezett „Schriefscholer"-jaikban csak irni-olvasni és németül tanítják, minden egyéb tantárgyat pedig azokban mellőznek: hazánkban d annak, hogy 1351: XI. t.-cz. és Werbőczy I. 64, ezíme szerint I. Lajos a hűbériséget behozta, a józan magyar ész — mint ezt a volt megyei rendszer ezredéves fennállása mutatja— nemzeti intézményeiben a közszellemet a közművelődéssel egyesíteni mindenkor képes és kész vala. Magasztos tanúságot szolgáltat erre Hunyady Mátyás kora, midőn a nemzeti közművelődés oly fensőségre emelkedett, hogy 1478-ban —Imre Sándor szerint-—a kath. elerus is áthatva a magyar műveltségtől, a király előtt Pozsonyban a kath. szertartásnak magyar nyelvre áttétele iránt tanácskozott és Geréb László erdélyi püspök gondozására bízatott a szertartáskönyvnek magyar nyelven való elkészítése. A reformátió elterjedése, különösen a mohácsi vész után mindez megváltozott. Ez idő óta — tisztelet a dicséretes kivételeknek —• a kath. elerus a nyelv palládiumába kapaszkodva — a bécsi udvar politikájától várja egyedüli földi üdvösségét. A mohácsi vész után keletkezett szabadságharezok eredményei közül kimagaslik az 1790/91: XXVI. t.-cz., de az elfogulatlan történetbuvár előtt tisztán áll az, hogy a magyar protestantismus antagonismusa nem az állami közoktatás eszméje ellen irányult, hanem a Bécsből intézett kormánynak túlcsapongásai, absolutieus és Ausztriába olvasztó törekvése miatti féltékenységben gyökerezik. Hisz 1773-ban az országos közoktatásügyi bizottság, melyen akkor b. Podmaniczky József, b. Prónay Gábor, gr. Vay István részt vettek, a tantervet az összes felekezetek számára készítették. „Institutum hocce literarium — úgymond — omnibus statibus accomodatum, nullo religiorum diserimine." De még a magyar nyelven való tanítás sem valami új eszme. Vatigniez, Fleurus, Montenotte, és Millesimonál az osztrák seregek megveretései következtében 1796. június 7-én 12,004. számú udvari rendelettel meghagyatott a magyar nyelvnek lelkiismeretes kezelése, megparancsoltatván, hogy senki, kivéve külföldieket, a magyar nyelv tanulása alól fel ne mentessék. Hogy azután a ratio educationisok halmazától, az Apponyi-féle 1844-iki „systema sehol árum "-tói és az 1861-iki október 21-iki „Interim"-től mint az osztrák uralom örök fejhajtó meghunyászkodás termékeitől, melyek csak a hatalom kényére mozgatható bábokat, szolgákat, kívántak intézkedéseik által létrehozni, nemcsak a protestánsok, hanem minden igaz magyar hazafi iszonyodott, ehhez nem kell bővebb magyarázat. (Igaz! TJgy van! a szélső balon.) T. ház ! Ma már a nép öntudatosan követeli, ü °gy gyermeke ne az iskolának, hanem az életnek tanuljon. Ebben rejlik az utilitár irányának jogosultsága, mely iskoláinak szervezetét attól feltételezi, a mint az a gyermeket kenyérkeresetre, megélhetésre tanítjaésképessé teszi. Én e kérdésnél tökéletesen egyetértek azon előttem szólottakkal, kik a bifurcatiónak ellenesei. De hogy a törvényjavaslat valami ékesen maga sem volt tisztában: a legszembeötlőbben kitűnt annak 25. §-a 2-ik bekezdéséből, mely azt mondja: „Azon tanulók, kik a reáltanodát elvégezték, az érettségi vizsgát jó sikerrel letették, valamely nyilvános főgynasiumban a latin nyelvből, illetőleg a latin és görög nyelvből vizsgálatra bocsáthatók; a kik ekkor a latin nyelvből a vizsgákat sikerrel kiállják, az egyetemnek orvosi és jogi karába, azok pedig, a kik a vizsgálatot a latin és görög nyelvből sikerrel kiállják, nz egyetemnek bármely karába felvehetők. " No, ha tehát a reáltanoda és a gymnasium közt csak ez a különbség, akkor ugyan kár volt ilyen nagy port verni a kettéválasztással, mert ha ez nem nevetséges tudákosság, ugy annak ekkép egyéb indoka, mint szándékos új hivatalok creálása nem lehet. De indokolhatlannak tartom a középtanodákban a philologiai tantárgyaknak túltömését is. A nyelvek ismerete ugyanis csak eszköz a tudományok elsajátítására, de maguk a tudományok is a közéletben nem önczél. hanem képző hatásuk által a megélhetésnek közvetítői, eszközei: igen természetes, hogy mi, az utilitárismus eszméjének hivei, csak azokat kívánjuk kötelezőknek, a melyek szükségesek, a hasznosokat pedig csak facultativ osztályba sorozzuk. És ha eltérni képes lenne a t. minister ur a philologiai tantárgyakat, a philologiát egyedüli tudománynyá graduáló Ckudius Agnavinának „Ratio etinstitutio Studiorum societatis Jesu" czímű kedvencz alapjától, avagy ha megengedi vala, hogy a Scitovszky alatti concilium strigoniensisben kimondott azon alapelv „Ut ad uberiorem profanarum scientiarum cognitionem plebs eluctari non possit" — ma már tarthatatlan, el kell vala ismerni, hogy a mai kor követelményeihez képest, nem a philologiára kell a fősúlyt, hanem a történelem, különösen a hazai történelem tanítása mellett, az exact tudományokra kell fektetni. Itt azonban, nehogy félre értessem, meg kell jegyeznem, miként mi, kik az utilitár iránynak bevallott hivei vagyunk, tudjuk, hogy ifjak képzése a feladat és tudjuk azt, hogy a szívben gyulád az élet és annak utolsó dobbanásával fagy meg, hogy mindent előbb érezünk, a mit értünk, hogy az értelem virága a költészet, mig az ész fegyvere 18*
