Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-207
136 207. 0ruzá£OE ülés lései állanak elő, azonnal megszűnik minden cselekvési, gondolkodási és érzési képessége. {Tetszet a szélső baloldalon.) Ott áll az élet feladatai előtt. Kellő tudás és akaraterő nélkül. Megszokta a tömegrendszerben a támaszt s magára hagyatva, sem megállani, sem megindulni nem tud. (Ugy van! Ugy van!) Nyolcz évi leczkemondásnak, conjugálásnak az az eredménye, hogy vagy hazamegyen, ha maradt számára egy megélhetési otthon, vagy alamizsna után nyújtja ki kezét, rálépve azon szomorú ösvényre, mely a kabátos proletárságra vezet. (Tetszés nyilatkozatok a szélső haloldalon.) Én t. ház, olyan javaslatot, mely rendszerével e gyászos ösvénynek útmutatója, nem szavazok meg: hanem csatlakozom a Hegedűs László és Hermán Ottó barátaim által benyújtott különvéleményhez. (Hosszantartó zajos helyeslés, éljenzés a szélső baloldalon és tetszésnyilvánítások a hal- és jobboldalon.) Tischler Vincze: T. képviselőház! (Halljuk í) Látom, hogy a t. ház a vita hosszasága által ki van fáradva. Legyen meggyőződve, hogy részemről számolni fogok e körülménynyel és lehetőleg röviden indokolom álláspontomat, melyet e törvényjavaslattal szemben elfoglalok. Mindenekelőtt kinyilatkoztatom t. ház, hogy a törvényjavaslatot magát általánosságban elfogadom, elfogadom pedig azért, mert intézkedéseit, nevezetesen az állani felügyeleti jogának a felekezeti iskolákkal szemben való hatályosabb és erélyesebb érvényesítését épen középtanodai oktatásunk érdekében kívánatosnak és szükségesnek tartom. Kétségtelen az, hogy minden állam, ha feladatát, vagy hogy ugy fejezzem ki magamat, missióját — mert hisz minden nemzetnek megvan a missiója — teljesíteni akarja, akkor mindenek előtt befolyásolnia és befolyásával helyes irányban kell fejlesztenie azon tényezőket, melyekkel missióját valósíthatja. Hogy e tényezők közt a legelső, a legfontosabb a közművelődés s igy az azt eredményező oktatás: bizonyítanom nem kell. Á cultura ad az államoknak létjogot, ez képezi nemcsak nagyságuk és erejük forrását, hanem egyúttal fennállásuk biztosítékát. Minél műveltebb egy nemzet, annál képesebb közreműködni, szellemileg és anyagilag támogatni az államot feladatainak valósításában és azt az esetleg fenyegető veszély ellen megvédeni. Ha tehát t. ház, az állam befolyás át kiterjeszti e fontos tényezőre, akkor véleményem szerint csakis természetes jogát gyakorolja. Egy oly jog ez t. ház, de egyúttal egy oly kötelesség is, a mely nem csak törvényeinkben gyökerezik, hanem egyenesen folyik az állam hivatásából, az állam természetéből. E törvényjavaslat ellen főleg három érv hozatott fel. A legelső az, a mely a kisebbségi külön máreziBS 14- 1883. véleményben foglaltatik, a mely középtanodai oktatásunk jelenlegi szervezetét elveti és az egységes középtanoda alapján kívánja szervezni középtanodai oktatásunkat. A másik érv, a melyet a törvényjavaslat ellen felhoznak, az, hogy ez veszélyezteti és sérti a felekezetek autonómiáját. A harmadik csatába vitt érv végre a nemzetiségi, hogy t. i. e törvényjavaslat lehetetlenné tenné a nemzetiségek létét. Miután t. ház, a hosszú vita folyamán, e kérdések ugy egyenként, mint összesen, pro és contra kimerítően tárgyaltattak, a lehető rövidséggel fogom megtenni reflexióimat. Mindenekelőtt t. ház, kinyilatkoztatom, hogy nem osztom és nem oszthatom a kisebbségi különvélemény álláspontját, még pedig már azon indoknál fogva sem, mert e kérdést magát mai nap még eléggé tisztázottnak nem tekinthetem, Tudjuk azt, hogy e kérdés nemcsak minálunk, de Európa valamennyi művelt nemzeteinél is ma még nyilt kérdés és ha Európának legműveltebb nemzeti nem tekintik e kérdést még eléggé érettnek arra, hogy azt véglegesen eldöntsék, véleményem szerint annál kevésbé lehetünk mi hivatva e téren a kezdeményezésre, miután nálunk a reáltanodák aránylag sokkal rövidebb ideig állanak fenn, mintsem hogy eddig elég és kimerítő adatokat szerezhettünk volna. Ne forgassuk fel tehát idő előtt gyökeresen a középtanodák jelenlegi rendszerét, hanem szerezzünk kellő tapasztalatokat és döntsük el majd a kérdést ezen tapasztalatok alapján; de ne döntsünk oly érvelés alapján, mint a minő a különvéleményben foglaltatik. A különvélemény t. i. azt mondja, hogy épen e téren vagyunk eredeti alkotásokra utalva, mert nemzetünk jelleme, szelleme oly sajátságos, hogy másolt intézményeket nemzeti szellem sérelme nélkül el nem tür. Megengedem, sőt magam is feltétlenül szükségesnek tartom, hogy minden intézménynél az illető nemzet szelleme, műveltsége, szóval összes viszonyai kellő figyelemben részesittessenek: de hogy a mai korban, midőn az annyira kifejlett forgalmi viszonyok következtében a nemzetek oly állandó és élénk érintkezésben állanak egymással, majdnem együtt élnek, hogy e korban akár mi, akár pedig bármely más nemzet oly sajátságos specialitássá nőhetne ki magát, a mely akár az oktatás terén, akár más téren csakis eredeti alkotásokra volna utalva és nem másolhatná azt, a mi esetleg talán vele rokon szellemű, szóval nagyjában hasonló viszonyok közt élő nemzeteknél jónak, czélszertínek bizonyult, ezt túlzottnak éa tévesnek kell tartanom. De nem fogadom el a különvéleményt azért sem, mert az egységes középtanoda nézetem szerint csak úgy valósítható, ha elejtjük a classicus nyelveket; mit nem helyeselhetnék, miután a clas-