Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-207
|34_ 207. országos ülés márczius 14. 18SS. felekezeti helyzetem vezet e kérdésben. (Helyeslés.) Én ,t. ház, az orthodoxiát sem a csodarabbiknál, sem papizmnsnál, sem a protestáns autonómiánál nem szeretem. Én belátom, hogy minő elengedhetetlen érdek fűződik ahhoz, hogy a magyar állameszme egyedüli jogosultsága és lehetősége minden honpolgár szellemébe beoltassék. Azt is tudom, hogy minden államnak joga, nálunk meg épen kényszerűség az általános nevelésnek bizonyos államethicai irányt adni. En tehát örömmel üdvözlöm az állami ellenőrzésnek, sőt beavatkozásnak mindazon nemét, melyet e ezél szükségessé teszem (Helyeslés a szélső balfelöl.) De feltétlenül hibáztatnom kell, hogy a magyar állameszmét czégül használva fel, oly megszerzett jogok is elkoboztassanak, melyeknek gyakorlása semmi körülmények között nem jöhet összeütközésbe az állam érdekeivel. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Pedig az egész javaslat hemzseg az iskolai önkormányzás ellen intézett támadásoktól. E téren mindenki adós maradt a felelettel, hogy miért szükséges a ministeri hatalom körébe vonni azt, ha egy tanuló egy év alatt két osztályt kivan végezni, vagy ha más intézetben érettségi vizsgát tenni, mint a hol tanult; vagy miért szükséges az államra nézve az, hogy a minister beleavatkozzék a tanrendbe, a tanárok létszámának, működésének kutatásába; vagy miért szükséges kutatni az osztályonkinti népességet, az óraszámot, az iskolai anyakönyveket, az iskolai vagyon állását, kezelését, elhelyezését? Már említettem, hogy ezen javaslat akkor felelt volna meg a várakozásnak, ha az egy okos kiegyezésnek lett volna következménye. De nem igy van. Reám a javaslat azt a benyomást tette, mintha egy csatatervet olvasnék, mely azon rendelettel végződik, hogy az ellenséget meg kell verni. A minister ur ellenségnek nézte a felekezetek által fentartott iskolát s a helyett, hogy compromissumot készített volna, csatatervet készített, melyben el van rendelve az ellenség elfogatása és megkötözése. Világosan látható e javaslatban a legyőzött autonomieus iskola vonaglása, a mint lassan kiapadnak nála az Önkormányzati véredények; (Mozgás és felkiáltások a szélső baloldalon: Igaz! Igaz!) és látható a győző fél kapzsisága, a mint az eddigi szabad tevékenységet a rendelettömegek rubricáiba beilleszteni törekszik. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ismétlem, nem felekezeti szempont vezérel. (Halljuk ! Halljuk !) A merev centralisatiót épen ugy hibáztatom az állami iskoláknál, mint a felekezetieknél. Ezeknél még megelégszik a javaslat, ha a vérkeringést néhány főütérben megakadályozza, de a nem felekezetieknek még csak lélekzelni sem szabad ministeri jóváhagyás nélkül. (Élénk tetszés szäső balfélől.) Az ember e javaslatot olvasva — kiváncsi lesz, hogy minő földöntúli belátással áld meg a gondviselés egy embert, ha az Magyarország eultusministerévé lesz? (Derültség a szélső balon.) 0 menti föl a tanulót a köteles tantárgyak tanulása alól, ő határozza meg a tanhelyiségeket, ő engedélyezi a javító vizsgálatokat, ő szabja meg, ha vájjon a tanuló végezhetne-e egy év alatt két osztályt, ő állapítja meg a fegyelmi eljárás módozatait, ezek alapján ő hozza a fegyelmi határozatokat, egyszóval: törvényt hoz, kormányoz, administrál, itél, végrehajt, kinevez és gyakorolja mindazon functiókat, melyeket a hatalom számára valaha kitaláltak és ki fognak találni. (Ugy van! a szélső balfélől.) Egyebektől eltekintve, két dolog ebből mindenesetre következik: először, hogy a minister ur igen jó véleménynyel van önmaga iránt; másodszor, hogy igen rósz véleménynyel van saját tanárai iránt. (Élénk derültség a szélső balfélől.) A javaslat 73 szakasza több mint 40-szer állapírja meg a ministeri beavatkozás szükségét. Oly neme ez a gyámkodásnak, mely lehetetlenné teszi az intézetek erős és egészséges fejlődését, mert mindennemű fejlődéshez mozgási tér és cselekvési képesség szükséges. A kit mindig járszalagon vezetnek, az nem tanul meg soha járni. Ez az örökös beavatkozás nem egyéb, mint bizalmatlanság az emberek iránt. Pedig nincs nagyobb tévedés, mint azt hinni, hogy az embereket a gyanakodás és bizalmatlanság által jobbakká teszszük. Ellenkezőleg. Az állandó ellenőrzés által kiöljük az erkölcsi rugókat. (Helyeslés a szélső balon.) Az a munka, melyet az önmagát kormányzó intézet végez, a legtöbb esetben hivatásszerű munka, mert az az erkölcsi felelősség érzetének súlya alatt nemes ambitiók által sarkalva jött létre. (Tetszés a szélső balon) De az a munka, melyet a felsőbb ellenőrzés disciplinája alatt, a hivatalos rendeletek iktató könyve szerint végez az iskola, igen sokszor magán fogja hordani a robotmunka felületességét, ürességét és tákolási jellegét. Fokozza e bajt, hogy a tanárok állami tisztviselőkké tétetnek. Hát én nem kutatom, miért van az, de tény, hogy a társadalom mai felfogása szerint a magyar állam tisztviselője nem tekintetik független gondolkozású egyénnek. Ilyenformán a tanár a központosítás miatt elveszíti az öncselekvés erélyét s tisztviselői állásánál fogva elveszíti meggyőződésének függetlenségét. Hogy minő nemzedékek fognak ekként a középiskolából kikerülni, arra még gondolni sem jó. (Helyeslés a szélső balfélől.) Á középiskolai centralisatió ellen erős érveket találhatott volna a minister az angol középiskolai rendszerben. Az ország egyik kiváló szakemberétől, Felméry Lajostól kapott is e tekintetben igen terjedelmes jelentéét E jelentés közvetlen
