Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-207
132 207 orssAgos ülés mArczinal4. 138.1 volna meg nem engedni, hogy ily iratok a házban terjesztessenek, mert ezek annak tekintélyét sértik —- mondom —• ha a loyalis és törvényes formának megfelelt volna a kormány: ők hajlandók lettek volna e dolgokat az államnak coneedálni. Már t. képviselőház, az mégis csak sajátságos módja a törvényalkotásnak, hogy nem törvényhozási faetorok beleegyezésétől tétessék függővé. T. ház! Ha már Zay képviselő úrral foglalkozom, legyen szabad még néhány észrevételt tennem az ő beszédére nézve. (Halljuk!) Az első az, hogy a t. képviselő ur a törvényjavaslat azon intézkedésére nézve, mely azon eljárásról szól, melyet a kormánynak követnie kell, ha valamely iskolában erkölcsi bajoknak, vagy államellenes iránynak jön nyomára, azt monda, hogy ez semmi egyéb, mint igazságtalan, törvénytelen, biró nélküli és oly egyoldalú erőszakos eljárás, mely csak Muszkaországban dívik. Ha a t. képviselő ur figyelembe vette volna azt, hogy a törvényjavaslat 49. szakasza értelmében mily esetben lesz jogosítva a kormány ekként eljárni, t. i. azon esetben, „ha a hitfelekezettől gyökeres orvoslást nem nyerhet," ha figyelembe vette volna azt, hogy a javaslat e gyökeres orvoslást, t. i. a fegyelmi jogot, a felekezeti iskolákra nézve magának a felekezetnek tartotta fenn: akkor ilyen igazságtalanságot nem állított volna. Adja ide a felekezet e fegyelmi jogot a kormány kezébe, akkor azt hiszem, e §. rögtön ki fog töröltetni, de hiszem, hogy a t. képviselő ur erre nem hajlandó. Azt is monda a tisztelt képviselő ur, hogy a tanárképesítésre vonatkozólag e törvényjavaslatnak visszaható ereje van. Ez egyszerűen nem való. Ezen törvényjavaslat arra nézve, hogy a tanároknak eddig szerzett képesítése egyáltalában bolygatható lenne, egy betű intézkedést sem foglal magában, sőt ellenkezőleg a törvény azt mondja, hogy csak az,akinek ily képesítése nincs és még öt évig mint tanár nem működött, köteles a tanárképesítő vizsgát letenni. Zay képviselő ur mintegy szemére vetette a kormánynak azt is, hogy van sok iskola, a melyekben tanári képesítővel ellátott tanárok nincsenek. Szemére vetette akkor, mikor ezek kinevezése eddigelé a kormány hatáskörébe nem tartozott, mert az illetők magok alkalmazták tanerőiket ; és akkor, a midőn a ministernek ezen jogot meg nem adó törvény még fenn nem áll; és a mikor ezen intézetekben a régi tanárok működnek, a kikre nézve a törvényjavaslat is bizonyos méltányossági állást foglal el. Ha a t. képviselő ur felszólalásának minden része az igazságnak oly alapjain nyugszik, a melyeken ezen észrevételei nyugszanak, akkor nem csuda, ha felszólalásának nagy súlyt nem tulajdoníthatok. (Helyeslés jobb- és bálfelöl.) Befejezem t. ház, beszédemet azzal, hogy Zay képviselő ur beszédének nemzetiségi irányzata és az ugyanezen szellemtől áthatott nyilatkozataira egy pár észrevételt teszek. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur beszédének egy részében mérsékelten szólott. Hajlandó volt bizonyos concessiókat tenni a magyar államnak nemzetiségi szempontból, a nyelv kérdése tekintetében és általában oly irányt foglalt el, hogy már azt vártam, hogy nyilatkozatának befejezéséül nyíltan és határozottan el fogja ítélni azon hajszát, a melyet a Schulverein elnevezés alatt ismerünk és a mely Magyarországból nyeri táplálékát. Ha, a t. képviselő ur ezt tette volna és elitélte volna azon irányt, a melynek utóvégre valami nagy fontosságot a magam részéről nem tulajdonítok s a mely csak azért érdemel figyelmet, mert belülről nyeri táplálékát: hajlandó lettem volna felszólalásának mérsékelt és békülékeny hangját egy jobb jövő engesztelékenyebb irány zálogának tekinteni és üdvözölni. De mikor a képviselő ur beszédében szól a faj önzés mérgéről, a magyar faj assimiláló hajlamairól; és szól — nem a kormányra — hanem az államra vonatkozólag a muszka szabadelvűségről; szól oly modorral és irányzattal, a melynek czélját, értelmét és satyráját mindenki átérthette, szólt továbbá gúnyosan a magyar culturáról, szóval mindenről, a mi a nemzetnek drága és becses: engedje meg, hogy neki két megjegyzést tegyek. (Halljuk! Halljuk.') Az egyik az, hogy bár mily mérsékelt és szelíd legyen az a hang, a melylyel a képviselő ur ebbeli nézeteit előterjeszti, lehetetlen, hogy azt hallva, rögtön mellé ne sorakozzék egy gondolat, a mely azon ismert mondásbanvan kifejezve: „timeo Danaos et dona ferentes" ; (Élénk helyeslés jobb- és balfelöl) a másik, a mit megjegyezni kívánok, az, hogy ebben az országban nincs magyar faj, sőt nincsen politikai nemzet sem, hanem van magyar nemzet, a melyet némelyeknek magatartása folyton oda kényszerít, hogy kénytelen legyen elfoglalni azon álláspontot, hogy hiszen a fizetés úgyis mindegy, bármiként jár el az ország. Ily álláspontnak pedig kétségtelenül meglennének a maga consequentiái. Ezeket megjegyezve t. ház, miután a törvényjavaslat oly kérdéseket, melyek egy törvényjavaslat körében el nem intézhetők s talán fel sem ölelhetők, nem érint; miután a törvényjavaslat az állam számára felfogásom szerint nem igényel szélesebb jogkört és nagyobb eszközöket, mint a melyet okvetlenül szükséges és kell hogy igénybe vegyen, hogy az oktatás terén czéljait és feladatait megoldhassa; miután végül ezen törvényjavaslat tartalmazza mindazon intézkedéseket, melyek az oktatás fejlettsége és mai állapotának megfelelnek és nagyobb experimentátiókba nem bocsátkozik: e szempontokból a -törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a jobbés baloldalon.)
