Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-207

124 207. országos ülés márezias 14. 1883, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Trefort-huszárok! Derültség.) És én valójában nem tudom, de állítom, hogy alig van e házban valaki, a ki merné állítani őszintén, lelke meggyőződése szerint, hogy nem fognak-e és megtudná-e mondani, hogy mikor fognak eljönni a hasonló szellemtől vezérelt azon hatalmas urak iskoláinkba? És mert ezt nem tudom, hiába intézi hozzánk a t. minister ur azon felhívást, hogy most, mikor a munka ideje van, tegyük már le és semmisítsük meg az önvédelemnek azon nehéz fegyverzetét. Mondtam már, hogy én pap vagyok, szabad hát nekem a bibliára hivatkoznom ő vele szemben. (Malijuk! a szélső baloldalon.) Volt már idő, mikor ezt a jelszót hangoztatták ; ámde akkor Nehémiás az idegen királynak udvarában, a fény és hatalom közt sem érezte jól magát. Sőt mikor azt mondták neki: miért vagy oly bús, mi más lehet ennek az oka, mint hogy a te szivedben lakó gonosz raíveli azt? elhagyta a királyi udvart és fényes méltóságát, elment Jeruzsálembe és összeszedte a népet és a mint a bibliában leírva van, a nép egyik kezében fegyvert tartva, másik kezével dolgozott és igy épült fel Zsidóország dicsősége: Jeruzsálem. De majd jött egy másik kor, a midőn e nép elhányta fegyverét, ugy cselekedett, a mint most a tisztelt minister ur aj ánlj mikor a nem nemzeti fejedelem uralkodott, hanem a római császárok hatalma alatt görnyedt a nép; eljött a kor, amikor Pilátus mosolyáért igen sokan igen sokat, mindent áldozni valának képesek, eljött az idő, a midőn Pilátus intésére összegyűltek a papi fejedelmek, a pharizéusok és Írástudók és magával a néppel kiáltották: feszítsd meg -— és megfeszítették azt a názárethi Jézust, a ki a szabadság, egyenlőség és testvériség magasztos elvének első hirdetője volt és a ki látva a történteket, leült és könnyeket hullatott azon Jeruzsálem felett, melyet a farizeusok és Írástudók által vakon támogatott hatalom lerombolt ugy, hogy azóta sem épült fel az ő dicsősége. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én, t. ház, az én Jeruzsálememet, az én magyar ref. egyházamat ekként szétromboltatni nem akarhatom és mert nem akarom, a minister ur felhívását nem követem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen nem régen volt még, mikor a ministerelnök ur is ugy gondolkozott mint én, mikor a ministerelnök urat, mint szabadítót, mint messiást üdvözöltük Jeruzsálem utczáin; nemrég volt, mikor a nemzet egy nagy fia áhítattal és csodálattal kiáltott fel: „Legyen dicsőség isten után Tisza Kálmánnak, mert kivált neki köszönhetjük, hogy a Tiszán túl más szellők kezdenek fújdogálni és az augusztusi közgyűlés kimondta az autonómiához való tettleges ragaszkodást, hogy a kormány bármit rendel az iskola ügyében, azt csak indítványnak tekinti." Én tudom t. ház, hogy egy önhatalmúlag uralkodó kormánynak intézkedéseivel szemközt volt ez, de tudom azt is, hogy a magyarhoni református egyház nem a tizenhárom éves, hanem csaknem kétszáz éves folytonos megpróbáltatással szemközt mindig és folytonosan ezeket mondotta. És mert ezeket mondotta és mert ez volt fentartója nemcsak neki, hanem vele együtt bár részben, de a nemzeti culturának és az önálló magyar jogállam eszméjének is: ez a második indok, melynél fogva én a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De van még egy indokom t. ház s főleg és kimerítőleg ez az, a mely indok irányítani fogja tetteméit. Keserű sors az t. ház; vagy talán keserű gúny a sorstól, hogy ugy a mi állami életünkben, mint a mi egyházi életünkben mindig és mindig ott kezdődik a romlás és vész, a mely kornak eljövetelét várjuk és a melynek eljöveteleért annyi reménynyel, annyi odaadással küzdünk. Vártunk, küzdöttünk mi is a magyar alkotmányos korszak eljöveteléért s annak eljövetelével elérni reméltünk sokat; és midőn e korszak eljött, most megdöbbenve kell megáilanunk. Ha miénk volna már a Grünwald t. képviselő ur által annyiszor emlegetett modern jogállam; az a jogállam, amelyre hivatkozott, minő más volna ez az állapot; de most, midőn ez az állam nem magyar, hanem osztrákmagyar, sem nem jogállam s mert alkotmányos jogainkat annyi felől jövő megtámadások ellenében nincs önálló magyar hadsereg, mely megvédené; (Ugy van! a szélső baloldalon) sem nem modern állam, mert kultúránk modern fejlesztését nincs a mi biztosítsa és fentartsa, mert nincs önálló pénzügyünk: (Ugy van! a szélső baloldalon) most a magyar önálló magyar culturállamot, azt a modern jogállamot hiába keressük, mert az osztrák-magyar monarchiában ezt nem találjuk fel; (Ugy van! a szélső baloldalon) most én azon modern jogállam nevében, melyről Grünwald képviselő ur szólott s mely szerint is csak az ő eszméjében és abban is csak megalakulni kezd most az, ennek nevében a felhívást el nem fogadhatom és annak kedvéért jogaimról lemondani nem tudok, mert lemondani nem merészelek. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem merészelek pedig azért, mert ez az állam az osztrák-magyar monarchiának csak fele része, melynek kormánya, hogy ne sértsem, mert ha sérteni akarnám, úgy fejezném ki, hogy alkusz, de mert sérteni nem akarom, csak azt mondom, hogy „közvetítő intézet", a mely egyesektől ugy, mint társulatoktól, a társulatoktól ugy, mint az egvházaktól, az egyházaktól ugy, mint a törvényhatóságoktól folytonosan szedegeti el a jogokat (Ugy van! a szélső balfelöl) és ugyanakkor, mikor ezt téve, centralizál: ugyanakkor a nemzetnek, az