Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-203
203. ortíságos üléí már«zios 9. 18S3 7 oldalú felekezeti szempontból, hanem kiindulok az országnak egy ma is teljes érvényben lévő törvényéből: bírálom azt, mint fennálló törvényt, alkalmazom reá, a mennyire képes vagyok egyszerűen a törvénymagyarázatnak szabályait, szószerinti és logieai magyarázatnak szabályait. És midőn e tekintetben az 1791: XXVI. törvényről szólok, legyen szabad itt a t. ministerelnök úrral szemben megjegyeznem egyet, még pedig a következőt. A t. ministerelnök ur azt mondta, hogy ő óhajtotta, szerette volna, ha ezen kérdés megítélésénél nem felekezeti, de magasabb szempontból bírálták volna meg az ügyet. Hogy mit ért a t ministerelnök ur a magasabb szempont alatt, nem tudom, mert nem volt szíves megmondani; hanem azt hiszem, hogy ha felekezeti szempontból ítéljük is meg, de ama szempontból, mely az 1791: XXVI. t.-cz.-ben foglaltatik, különösen annak bevezetésében, a hol az van mondva, hogy: „Stabiliendae perpetuae harmóniáé ac unionis L ', ezt, meg ezt határozták meg a rendek; ha tehát közérdek és a felekezetek közti béke és egyetértés szempontjából indulok ki: akkor azt hiszem t. ház, hogy ez elég magasztos szempont. (Helyeslés. Ugy van! a szélső balon.) Azt mondotta még továbbá a t. ministerelnök ur, hogy eme kérdések megítélésénél különbséget kell tenni azon idők közt, mikor a felekezetek autonóm jogaikat egy absolut kormánynyal szemben védték és különbséget kell tenni, midőn egy alkotmányos kormánynyal állunk szemben. Igaza van a t. ministerelnök urnak, ma alkotmányos kormánynyal állunk szemben és ez különbség. Azt is mondta a t. ministerelnök ur, hogy tévednek azok, a kik azt hiszik, hogy e törvény, ha megalkottatik, zavarokat fogna előidézni. No hát, az én meggyőződésem is ez. Mert nagymérvű zavarokat nem fog előidézni, hanem apró-eseprő, mindenféle, súrlódások, a melyek magának a tanügynek kárára fognak szolgálni, napirendentesznek. (Ugyvan! a szélső halon.) Ez az én meggyőződésem, a tapasztalásokkal kiindulva. Azon kivül még egyet kell megjegyeznem, ugyanis a t. ministerelnök ur azt is mondta, hogy ha nem fognak bekövetkezni zavarok, hát ebből a közvélemény azt fogja levonni, hogy azok az urak, a kik ily zavar elpidézését jósolták meg, azok älproféták voltak. Alpróféták ! Azt hiszem, hogy ha álprófétákról szól, habár az önismeret nehéz dolog, nagyon jól ismerheti a t. ministerelnök ur, hogy kik azok. (Derültség a szélső baloldalon.) A ki üvegházban lakik, az ne dobálódzék kővel. (Élénk, helyeslés a szélső baloldalon.) És még egyet kell megjegyeznem és ez vonatkozik a kormánynak politikájára, mindazon kérdésekben, a melyek a felekezeteket is érdeklik és a mely kérdéseket egy talán nem egészen helyes, de elfogadott műszóval egyházpolitikai kérdéseknek nevezhetnék; de azt tartom, hogy bármi nagy legyen is különben a ministerelnök ur befolyása és hatalma, ő még is nagyon téved s oly helyzetben van, melyről a német példabeszéd azt mondja: „Man glaubt zu schieben und man wird geschoben." (Derültség s felkiáltások a szélső balon : Ugy van! Ugy van!) De tisztelt ház, ha már bele bocsátkoztam némely előttem szólott szónok állításainak fejtegetésébe, legyen szabad még egy-két megjegyzést tennem a Berzeviczy Albert képviselő ur által mondottakra. (Halljuk!) A t. képviselő ur tegnapi beszédében arra utalt, hogy azok, a kik a ház ezen oldalán ülnek, holmi ósdi, elavult álláspontot képviselnek, inig ő új generatió, új nemzedék képviselője. Nem tudom hány éves a képviselő ur, de tán nem tévedek, egy-két év ugy sem tesz nagy különbséget, körülbelől egy generatióhoz tartozónak tekinthetjük egymást. Hanem hát t. ház, bár e tekintetben az újabb generatiónak volnék tagja, még sem osztozom a képviselő ur azon nézeteiben, melyet ő általában a hazai viszonyokra alkalmazva, az állani ez élj ára és különösen a kormány eljárására nézve elmondott. Hazai viszonyaink fejlődése oly sajátszerű, oly speciálisan sajátságos, oly annyira eltér a nyugateurópai államok fejlődésétől, hogy nem járunk el helyesen, ha nyugat európai ehablónból merített doctrinák alapján és azok iránti előszeretetből való elfogultsággal ítéljük meg hazai viszonyainkat (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) A képviselő ur az államfensőség eszméjéből indul ki. Kétségkívül nagy eszme. Azt mondja: a modern államnak ki kell terjeszteni tevékenységét mindenre; azt mondja, mai napság a kormánynak kell ellenőriznie mindent, a kormányt ellenőrzi a parlament. Igen, de ennek a parlamentnek megalkotására befolyást gyakorol a kormány és a kormány befolyását nem ellenőrzi senki, mert hiszen nem régen önök elvetették a képviselő-választásokra vonatkozólag a Curia bíráskodásáról szóló törvényjavaslatot. (Ugy van! Ugy van! a bal-és szélső balon.) A képviselő ur utal azon különbségre, mely a régi s új liberalismus közt fennáll. Hát t. ház, ez a liberalismus viszony fogalma bizony igen sajátságos. Ezzel a liberális szóval mi ugy vagyunk, hogy szinte félünk tőle. én legalább félnék attól, ha a szabadelvű párthoz tartozónak tekintenének. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Derültség a jobboldalon.) Én meg vagyok győződve, hogy ha bár változtak is a viszonyok és idők és változtak az eszközök, melyeket igénybe kell vennünk oly eszme megvalósítására, melyért fogunk lelkesülni öregek és aggok és ifjak egyaránt, az ország függetlenségének eszméjeért, az eszköz mondom, mely annak kivivására szolgál, nem rosdás kard, még nem lomtárba, nem is múzeumba, hanem a markunkba való. (Hosszas élénk helyeslés a szélső baloldalon-) T. ház ! A képviselő ur még arra is utalt,
