Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-206

206. orsíágos ülé» roáreasius 13 1883 105 pontjából, de tekintettel az államra és a testvérnemzetre, tettük ezt eddig, teszszük ezután is a magunkét. T. képviselőház ! Az ellen sincs kifogásom, hogy a magyar nyelv és irodalom birása annyira jelentessék ki az általános műveltségnek szükséges kellékéül, hogy az minden középiskolai tanárjelölttől megköveteltessék és én biztosítom a t. minister urat, hogy nemcsak nekem, hanem azon egyháznak melynek tagja vagyok, ez ellen kifogása nincs. Erre nézve volt alkalmam az őszszel a zsinatokon megelégedéssel tapasztalni, hogy semmi ellenvetés nem hangoztatott. T. képviselőház ! Azt hiszem, hogy én és mi e szerint megadtuk és szívesen adtuk az államnak és a magyar nemzetnek a magáét. Es ha csak ezen korlátok közt mozogna az előttünk fekvő törvényjavaslat, azon kellemes helyzetben volnék, hogy constatálhatnám, hogy ime a magyar kormány és a magyar nemzet józansága és önmérséklete szerencsésen létrehozta, hogy e törvényjavaslattal szemben nemzetiségi aggodalmaink, ellenvetéseink, sérelmeink nincsenek. Fájdalom, nem igy van, mert a mit ezen korlátokon belül követel tőlünk az előttünk fekvő törvényjavaslat, az már egyenesen beleütközik azon jogokba, a melyek ugy 1867-ben, mint 1868-ban sarkalatos törvények által biztosíttattak — a mint az illető bizottság magát kifejezi — a nem magyar ajkúak részére. Sérelmesnek tartom a törvényjavaslatot abból a szempontból is, hogy kizárja azt a lehetőséget, hogy a felekezeteken kivül, még a törvényhatóságok, magánosok és testületek is megállapíthassanak az oktatás nyelvéül mást, mint magyar nyelvet. Ezt a jogot biztosította az 1868 : XLIV. törvényczikk §6. §-a egészen napjainkig és nem látnám be, miért kellene ezt most elvonni? Maga a t. minister ur sem látta ezt be ez előtt, mert 1880-diki javaslatában ő maga adta ugy a törvényhatóságoknak és községeknek, mint a társulatoknak és egyeseknek ezen jogot, 1881-iki javaslatában már fukarabb volt, de még is megkívánta adni ezen jogot, bár a törvényhatóságoknak és a községeknek már nem, de legalább a testületeknek és egyeseknek. Hogy miért tért el előbbi határozott és szilárd nézetétől, azt nem indokolta a í. minister ur; s én azt hiszem, hogy tudományos, paedagogiai szempontból nem is fogja indokolhatni. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy a javaslat követeli, hogy minden középiskolai tanárjelölt, tehát az is, a ki nem magyar ajkú intézeteken akar működni, mutassa ki, hogy a magyar nyelvet, mint tannyelvet mennyiben bírja. Azt én szívesen concedálom, hogy a tanárjelölt a magyar nyelvből és irodalomból, mint az általános míveltségnek egyik szükséges alkatKÉPVH. KAPLÓ 1881—84. XI KÖTET. részéből vizsgát tegyen. De itt már sokkal többet követelnek, követelnek attól a tanártól, a kire nézve meg van engedve, hogy nem magyaraj'kú középiskolákban képezze magát, hogy nem magyarajkú főiskolákon végezze tanulmányának háromnegyed részét és a kinek működési tere egy nem magyarajkú iskola lesz és még is követelik nem tudom mi okból, hogy mutassa ki, hogy magyar nyelven is képes előadni. Hiszen ezen tanárnak hivatása nem az, hogy magyar tanintézeten tanítson, hanem az, hogy nem magyar' tanintézeten tanítson. Hogy minő oktatásügyi felsőbb indokból kívánja a javaslat ezt a képtelenséget, azt nem értem. S épen indokolatlan, sérelmes és igazságtalan a javaslat azon rendelkezése, mely követeli, hogy a középiskolai tanár a magyar nyelvből és irodalomból leteendő vizsgán kivül még egész szakvizsgáját magyar nyelven tegye le. Előbb ezt nem követelte a minister ur, előbb szabadelvűbb volt ez irányban. Előbbi javaslatában, az 1880-kiban erről egy szót sem szólt, tehát megengedte a vizsga letételét nem magyar nyelven is. De azóta növekedett a t. közoktatási minister ur magyar hazafisága. De követeli ezt a minister ur, ámbár maga mutatta, hogy ezen követelésének belső tarthatatlanságát, igazságtalanságát érzi. Mikor a közoktatásügyi bizottságban a javaslat ezen szakaszai tárgy altattak, a minister ur maga egész nyíltsággal kijelentette, hogy szakvizsgát nem lehet letenni, csak azon nyelven, melyen valaki az illető tantárgyat hallgatta és tanulta és hozzátette a minister ur, hogy ő például a természettudományokat német ^nyelven tanulta s igy ezen szakban csak németül képes magát egész szabatossággal kifejezni s ezen okból követeli ő maga, hogy legalább egyelőre ne követeltessék ez a képtelenség a nem magyarajkú tanárjelöltektől, mert látta, hogy a mit követel, az lehetetlen, indokolhatatlan, keresztülvihetetlen volt. De aztán nem akart rajta rendszeresen segíteni, hanem segítni akar egy félrendszabálylyal, egy palliativ eszközzel, mely nem ér semmit. Tudniillik indítványozta a minister ur, hogy 10 éven át függesztessék fel a törvényjavaslat ezen intézkedése, tehát 10 éven át engedtessék meg a nem magyar ajkú tanintézetekre készülő tanárjelölteknek, hogy képesítő vizsgáikat más, mint magyar nyelven tehessék le. De mit tesz ezen 10 év? Ne ringassuk magunkat illusiókban és ne ámítsunk ez iránt, valljuk meg loyalisan, hogy ezen 10 év csak arra való, hogy idő engedtessék a nem magyar ajkúaknak arra, hogy a középoktatásukat, mint főiskolai tanfolyamaikat ugy megmagyarosítsák, hogy a 10 év lefolyása után feleljenek meg a törvény ezen intézkedésének, melynek a minister saját bevallása szerint nem felelhetnének meg, ha tanintézeteik 14