Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-206
206- országos ülés a maga saját intézetében és saját vizsgáló-bizottsága előtt képesítette a tanárokat, követelhesse, hogy azok a viszonyossági jognál fogva bármely más, tehát állami intézetben is alkalmaztassanak. Ezen, a felekezetekre bízott képesítésen kirül a tanári képesítésnek még másik nemét is óhajtotta két évvel ezelőtt a ministerelnök ur, egy tisztán felekezeti tanárképesítést, melynek szabályait a felekezet a maga autonóm körében állapítaná meg és csak tudomására hozná a kormánynak. Az ilyen tisztán felekezeti elvek szerint a felekezeti intézetekben képesített tanároknak mégis azon jogot akarta adni a minister ur, hogy a felekezeti nyilvános iskolákban mint okleveles rendes tanárok működhessenek. Igen bölcs nézet volt ez. Nem tudom elejtette-e egészen a ministerelnök ur vagy pedig talán ma is táplálja azt. Kíváncsi vagyok ez iránti kijelentésére, mert nem hiszem, hogy ez ügy itt rendeztethetnék a nélkül, hogy a ministerelnök ur hozzájárulna. Ha pedig a ministerelnök ur ezen ügyre nézve nézetét nem fejtené ki a házban és ha hallgatag hozzájárulna ahhoz, hogy most mégis elkoboztassák a felekezetek ezen sarkalatos joga, ismét egy felfüggesztett elv előtt állanánk. T. ház! Lehetnek, a kik azt mondják, hogy nem adható a felekezeteknek a tanárképesítés, mert az állami functiót képez. Ezekkel is kívánok számolni. Ha a közművelődés és különösen a középiskolai műveltség csak is abstract chablon volna, melyet ugy lehet felállítani, mint irodai ügykezelési chablont, igazuk volna. De az oktatás és különösen a középiskolai oktatás nem egészen minek G-rünwald képviselő ur minősítette, mert az nem áll csupán ,a profán ismeretek terjesztésében", hanem áll szerintem egyúttal a jellemnek művelődésében is, ez pedig nem mindig és nem minden tekintetben bizható rá tisztán az állam közegeire. Én a szabad j ellemnek képzése és művelése szempontjából szükségesnek tartom, hogy a felekezet adj'a a maga tanárainak azon concrét jellemet, a mely nálunk historiailag fejlődött s a mely eddig az állami közművelődésnek leglényegesebb alkatrésze. Nem volt az chablonszerű művelődés, hanem jellemművelődés. De ha már t. ház, elvonatnék egyszer a tanárképesítés jövőre a felekezetektől, szabad-e megengedni azt, a mit a javaslat eontemplál, hogy ez intézkedés ne csak a jövőre, hanem a múltra is hasson, mert e javaslat fájdalom, annyira megy az egyéni szerzett jogok megvetésében, hogy azon tanárokra nézve, kik az eddig érvényes képesítési szabályok alapján vizsgálat utján szerezték meg a tanári diplomát és képesítést, ezt elvonja utólag, ha öt évig nem működtek a tanári pályán: ez jogállamban hallatlan képtelenség. A minister ur csóválja fejét? Nem tudom, mit jelent ez. Nem akarja-e, hogy azon következmény álljon be a március 13. 1SSÍ. J^ melyet jeleztem? A ki a javaslatot olvassa és a ki a bizottságban hallotta a kormány megbízottjának, Szász Károly ministeri tanácsos urnak határozott kijelentését, a ki tisztán kimondotta, hogy a vizsgát letett tanárok is, ha öt év óta nem működtek, kénytelenek a vizsgát letenni, az nem kételkedhetik a javaslat és a kormány intentiója felett; de ha a t. minister ur ezt a jogelkobzást nem akarja elkövetni, várjuk és követeljük, hogy ez iránt az általános vitában nyilatkozzék és a részletes tárgyalás alkalmával tegyen maga módosítványt, a mely kizárja azt, hogy ama bizonyos szakaszt ugy magyarázzák, mint azt a ministeri megbízott magyarázta. Felekezeti szempontból még csak egy sérelemre kell utalnom s remélem, hogy erre nézve is kegyes lesz a t. ház higgadt jóakaratára méltatni. Ertem azon szakaszt, a mely csakis azon felekezeti intézetekről szól, a melyekben erkölcsi baj ok vagy államellenes törekvések észlelhetők. Én már azt is sérelmesnek tartom, hogy a javaslat itt csak felekezeti intézetekről szól. Hát nem fordulhatnak elő erkölcsi bajok és államellenes törekvések állami intézetekben is? Méltóztassanak képzelni azt, hogy az a fiatal reactió, a melyet e házban szerepelni láttunk és hallottunk, még inkább befolyásra jut ez államban, mint eddig az állami ügyek intézésében és a tanügy terén is és hogy ezek által az állami intézetekbe becsempésztetnének tankönyvek, melyek össze nem egyeztethetők alkotmányunk sarkalatos alaptételeivel. En nagyon is képzelek magamnak időt, a hol állami iskolákban tankönyvek léteznek, melyek államellenes, illetőleg alkotmányellenes tanokat hirdetnek, mint pl. mellesleg legyen megemlítve, itt Berzeviczy Albert képviselő ur hirdeti azt a valódi reactionarius és alkotmányellenes tant, hogy a ki — természetesen a szászok részéről — nem fogadja el a törvényjavaslatot, az ellensége az államnak, azt az állam ellensége bélyegével kell illetni. Hát ha már annyira vagyunk, hogy e törvényjavaslat el nem fogadása merénylet az állam ellen; ha annyira sülyedt már alkotmányos érzetünk, hogy ezt a tant itt általános visszautasítás és közmegbotránkozás nélkül ki lehet mondani: miért ne lehetne feltennem azt, hogy jöhet oly idő, midőn ilyen államjogi és alkotmányjogi tanok csempésztetnek be azon könyvekbe is, a melyek különösen az államiskolákba vannak behozna. De ha már erkölcsi bajokról és államellenes irányzatról szólunk egyáltalában, akkor ne szólj unk csak a felekezeti intézetekről, hanem az állami iskolákról is. Ha betegségről, bajról szólunk, miért mondjuk ezt csak a felekezetekről, miért ne ismerjük be őszintén, hogy ebben a betegségben az állam is szenvedhetne; még pedig szenved naI gyón is.
