Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-206

94 206. »r*í«£»ä SÍ éi niáreziiis 1? 1SSX moderno per singulas quatuor religiones actu pos­sessorum, ac in futurum etiam quovis tempore li­bere exstruendorum templorum, turrium, campano­rum, caemeteriorum, eollegiorum et gymnasiorum usu nunquam turbakuutur." És ha ez a t. ház előtt még mindig nem volna eléggé világos jelzése az erdélyi protestáns autonómiának szerződéses jogi jellegére, bátorkodom hivatkozni arra a jogi véle­ményre, a melyet ugyanabban az évben az úgy­nevezett deputatio regnieolaris íitteraria adott, a mennyiben kijelentette, hogy minden egyes auto­nómiának elválaszthatlan alkatrésze az, hogy: „ut earum scbolae; sine influxu aliorum dirigantur." Tehát ezen minden kétségen felüli okmány határozottan kijelenti, hogy az erdélyi autonómia a felekezeti iskoláknak teljesen szabad és minden idegen befolyás nélküli igazgatását és rendezését foglalja magában. En csak ezt kívántam constatálni s még hozzá teszem, hogy ez nem talán egy álláspont, a mely 1791-ben megállapittatott, azóta pedig talán per abusum feledésbe jutott. Ez nem áll, mert mikor Erdély a 60-as években unióba lépett Magyar­országgal, mikor e két országnak szerződéses ala­pokon összeforrasztása elhatároztatott, a szerződé­ses jelleggel biró uniótörvény, az 1868: LXIV. t.-cz. határozottan kijelenti, hogy az erdélyi egy­házak autonómiáját biztosító minden egyes törvény ezután is szentül meg fog tartatni. Ez által tehát — s ez szól talán Dobránszky képviselő urnak is — ez által tehát a magyar állam azon kötelezett­séget vállalta magára, hogy a hozzá kapcsolt Er­délyben tiszteletben tartja azt a felekezeti autonó­miát, melyet régi törvények megállapítottak volt. Tehát t. képviselőház, az nem régi scartéta, a mi­ről itt szó van, hanem szó van itt a magyar törvény­hozásnak egy fényéről, mely reá nézve jogilag és erkölcsileg kötelező erővel bir. (Egyes hangok a szónok közeléből: Ugy van!) T. ház! Midőn igy bátor voltam jelezni az autonómiának jelenlegi állását, ezzel még nem akartam azt mondani, hogy azt ugy, a mint itt jeleztem, fenn kell tartani az utolsó betűig. Lesz alkalmam arra később reflectálni, hogy mennyiben lehet, sőt mennyiben kell változtatni ezen autonó­mián, de egyúttal lesz szerencsém kimutatni, hogy melyik lett volna az egyedüli loyalis és törvényes ut ezen változtatás eszközlésére. Itt még csak azt kívánom megjegyezni, hogy ezen autonómia alapján századokon át egészen a mi napjainkig is vezették és rendezték az erdélyi protestánsak iskoláik ügyét, nem épen a közműve­lődés kárára. De legyen szabad különösen arra utalnom, hogy azon egyház, melynek egyik tagja én is vagyok és mely itt oly sok gyűlöletes táma­dásnak volt kitéve, már e század első felében, de különösen e század közepén érezte a nagy erkölcsi felelősséget, melylyel ezen jog gyakorlata jár és mindig iparkodott a helyzet színvonalán állni és megfelelni az oktatási és tanügyi tudomány min­den feltételének. (Egyes hangok a szónok közeléből: Ugy van!) így különösen t. ház, említenem kell, hogy nálunk az érettségi vizsgák be vannak hozva már a 60-as évek elejétől fogva s igen szigorúan tar­tatnak meg. De különösen arra is kell utalnom, hogy a tanárképesítési intézmény nálunk rendezve van már szintén a 60-as évek elejétől fogva. Ná­lunk — s erre készséggel merek utalni — egyet­len egy középiskolai tanár sincs, ki a képesítési vizsgát nem tett volna le s azon tanfolyam, melyen át kell menniök a mi tanárjelöltjeinknek, teljesen megfelel a jelen kor igényeinek. Az érettségi vizsga letétel után 3 — 4 évi főiskolai tanfolyam van kötelezően előírva s ezután 1 — 2—3 évi pra­xist kell kiállniok és csak azután bocsáttatnak a tanárjelöltek a vizsgára. Ezen vizsga pedig Írásbeli és szóbeli s az írásbeli két tudományos kérdés kidolgozásában áll, ugy, hogy két önálló tudományos monographiát kell irniok a mi tanárjelöltjeinknek és ha ezt si­kerrel állotta ki, ha ezen két írásbeli dolgozatból, melyre talán félévi időt is kell szentelni, kiderült, hogy általános és szakmíveltségük valóban meg­felelő fokon áll, csak akkor bocsáttatik a szóbeli végleges vizsgára, melyen igen szigorúan megros­táltatnak a tanárjelöltek és csak azok, a kik ezen szigorlatot kiállották, alkalmazhatók rendes ta­nárokul. Azt hiszem, hogy ilyen tanárképesítési rend­szer mellett nyugodt lelkiismerettel mondhatja a mi erdélyi egyházunk, hogy becsületesen iparko­dott a tanügy követelményeinek megfelelni. De t. képviselőház, a tanügyi és felekezeti szempontokon és nehézségeken kivül nálunk a a középiskolai ügy rendezésénél nem szabad el­zárkózni azon tény elől sem, hogy ezen állam la­kosai talán felében magyarok, de legalább a felé­ben nem magyarok és hogy ezen nem magyar ajkú állampolgároknak bizonyos jogok, bizonyos jogos culturai igények is lettek biztosítva. Zsilinszky Mihály t. képviselőtársam Wolff t. képviselőtársammal szemben megjegyezte, hogy a magyar történelem egyetlen egy törvényt sem ismer, a melyben a magyar állam méltányos ne lett volna a nemzetiségekkel szemben. Hát ennek, a mennyiben áll, a magyarázata az, hogy régebbi időben itt általánosan dívott a latin nyelv, ugy, hogy a nyelvnek megkülönböztetése nem volt szükséges és minden állampolgárra nézve a latin nyelv volt az irányadó, a hivatalos nyelv. Ez a régibb korszakban talán igen üdvös, igen czélszerű dolog volt, de őszintén megvallva, én nem sajnálom, hogy ezen állapot megszűnt, hogy a volt diplomatiai nyelv egy élő nyelvvel lett pótolva és azt sem sajnálom és az ellen semmi

Next

/
Oldalképek
Tartalom