Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-186

82 IS fi. országos ülé* február 10. ÍSS3 gyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasíttatni. Tibád Antal előadó: Van szenencsém benyújtani a közigazgatási bizottság jelentését a megyék háztartásáról szóló törvényjavaslat tárgyában Kérem a t. házat, méltóztassék annak kinyomatását, szétosztását s annak idejében az osztályok mellőzésével való napirendre tűzését elhatározni. Elnök: A közigazgatási bizottság jelentése a megyék háztartásáról való törvényjavaslat tárgyában ki fog nyomatni, a ház t. tagjai közt szétosztatni és ha a t. ház beleegyezni méltóztatik, akkor az osztályok mellőzésével fog napirendre tűzetni. Én gondoskodni fogok arról, hogy a kinyomatás minél előbb megtörténjék és a képviselő urak a jelentést minél korábban megkapják. (Helyeslés.) Csávossy Béla, a gazdasági bizottság előadója: T. ház! Van szerencsém bemutatni a gazdasági bizottság jelentését a február havi költségvetési előirányzatra vonatkozólag, melyben egyúttal a II. félévi lakbérilletmény is benfoglaltatik. f Egyúttal bemutatómba jpénztár állásáról szerkesz tett kimutatást és a bizottság múlt havi jegyzőkönyveit. Ez utóbbi a ház irattárában lesz elhelyezendő, az előbbinek pedig kérem kinyomatását s napirendre tűzését. Elnök : A február havi költségvetési előirányzat ki fog nyomatni, szétosztatni s ha a t. ház beleegyezni méltóztatik, minthogy ennek kinyoma tása gyorsan fog menni, a hétfői ülés napirenéjére tűzetik. (Helyeslés.) Egyéb előterjesztés nem levén, következik a napirend, az indítvány és interpelíátiós könyvek felolvasása, Rakovszky István jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy sem az indítvány, sem az interpelíátiós könyvben újabb bejegyzés nincs. Elnök: Tudomásul vétetik. Következik a vadászatról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása, még pedig a 23. §. Rakovszky István jegyző (olvassa a 23. §-t, mely észrevétel nélkül eljogadtafik. olvassa a ,24. §-i). Jónás Ödön: T. ház! Én teljesen osztozom azon intentióban, mely a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatban kifejezést talál. Elismerem, miszerint szükséges, hogy a hasznosítható vadak állományának fentartása czéljából szigorú intézkedések történjenek: elismerem másrészről azt is, hogy a ragadozó vadak, a mennyiben azok értéke az általuk okozott óriási károkkal szemben aránylag igen csekély, azok pusztítására a lehető legbatiäätösabb intézkedésekről kell gondoskodni. En a tőrvényjavaslatnak szakaszaiban contemplált azon intézkedésektől, melyek a IV. fejezet alatt foglaltatnak, nem várom azon eredményt, mely képes lenne legalább is egyensúlyba állni a ragadozó vadaknak ijesztő mérvben való elszaporodásával szemben és még pedig azért nem, mert ezen intézkedések inkább a passióból űzött szakszerű vadászatokra támaszkodnak és nem reflectálnak azon nagy vadász-eontingensre, mely tulajdonképen természetszerűleg hivatva van a ragadozó vadak pusztítására és irtására, t. i. a hegyi vidékek lakosságára. Nevezetesen azon hegyi vidék lakossága passióból, mulatságból puskát nem vesz a kezébe; ha annak a szegény embernek nincs kilátásba helyezve bizonyos anyagi haszon, akkor annak a vadászat egyáltalában eszébe sem jut, annál kevésbé, miután most, a mint épen a múlt ülés alkalmával gr. Török képviselőtársam indítványa folytán elfogadtatott, még azon módosítás is, miszerint az idegen vadászterületen elejtett vad nem azé, a ki elejti, hanem a birtokosé, vagy pedig a bérlőé, így azon vadász minden anyagi haszontól elesik. Én tehát már ez oknál fogva is azt szeretném, hogy a régebben divatban volt praemiumok, jutalomdíjak, melyek a ragadozó vadak elejtése után fizettettek, ismét divatba hozatnának. De e tekintetben bátor vagyok még egy körülményre figyelmeztetni. Ugyanis a vadászati és fegyveradónak kivetése a hegyvidéki lakosokra tagadhatlanul nem méltányos; nem méltányos pedig azért, mert mig egyrészt az Alföldön, a hol a vadászat tisztán passióból űzetik, naponként százakra menő lövést puffogat el a vadász: addig a hegyvidéken a 4000 lábnyi magasságban lakó kényszerűségből vadászik és csak akkor vesz puskát a kezébe, hogy ha a vaddisznó megtámadja mezei gazdaságát, vagy a medve és farkas megtámadja marhaállományát és hogy ez a vadász, a ki életével játszik, ugyanazon mértékben legyen vadászati adóval megróva, mint a ki tisztán passióból vadászik, abban méltányosságot nem látok és nem is találok. De másrészt tudom a nehézségeket, melyek fennállnak arra nézve, hogy nem lehet a vadászati adóban különböző fokozatokat megállapítani; mert nem lehet határozott határvonalat szabni a szükségből, kényszerűségből űzött és a passióból űzött vadászat között. Én tehát a vadászati adó kivetése tekintetéből a helyzeten segíteni nem tudok és azért ezen szempontból is igen szükségesnek és méltányosnak tartanám, hogy különösen tekintettel a hegyvidéki lakosok érdekeire és gazdasági viszonyaira, külön jutalom-díjak állapíttatnának meg. Ezen rövid indokolásom kapcsán azon indítványnyal leszek bátor a t. ház elé lépni, miszerint itt a IV. fejezet szakaszainak kapcsán méltóztassék egy új szakaszt felvenni, a melyben kifejezést találna az, hogy oly megyékben, a hol a ragadozó vadak a természeti, climatícus és topographicus viszonyok folytán nagyon elszaporodnak, ott azok elejtésére és pusztítására a belügy-