Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-185

70 185. országos íil Ottó t. képviselőtársam előadott, ámbár én legkevésbé sem vagyok egyénileg érdekelve a vadászat által, mert ahhoz nem értek, kimondom őszintén, oly fontosok, hogy én azt hiszem, nem CBelekszem helytelenül s talán hozzá áll a kormány is azon javaslatomhoz, tehát kényszerítve érzem magamat azon javaslat megtételére, hogy különben is igen sok módosítások adatván be e szakaszra nézve, utasíttassanak mindezen módosítások és a szakasz vissza a bizottsághoz megfontolás és a szükségesnek vélt módosítások elfogadása és betétele végett. Az általam beterjesztett javaslata következő: „A 9. szakasz a beterjesztett módosításokkal együtt a bizottsághoz utasittatik vissza annak újbóli megállapítása és előterjesztése végett." Elnök: T. ház! Szólásra többé senki sem lévén feljegyezve, ha tehát szólani senkisem kíván, a vitát bezárom. Széchenyi Pál földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister: T. ház! Engedjék meg nekem, hogy az elmondottakra és leginkább a módosításokra némi megjegyzéseket tegyek és hogy megkezdjem ott, a hol Madarász t. képviselőtársam azt ajánlja, hogy a szakasz visszautasittassék a bizottsághoz. Ugy hiszem, hogy ezen javaslat elfogadása azért felesleges, mert hiszen mindezen megjegyzések, kivéve egy-kettőt, mehet Hermann Ottó t. képviselőtársam tett, a bizottságban előfordultak, ott komoly megfontolás tárgyát képezték és a bizottság mindazok megfontolása után. a ház elé terjesztett szövegben állapodott meg, azt tartotta leghelyesebbnek és legeorrectebbnek. A bizottság pedig azon nézetből indult ki, hogy legtermészetesebb, hogy itt nálunk is Magyarországon a vadászati törvény megalkotása tekintetében raaszkodjunk azon nézetek és törvényekhez, a melyek a szomszédos államokban is e tekintetben fennáílanak, miután a vad természete nálunk nagyon csekélyben különbözik a szomszédos államokban levő hasonló vadak természetétől. A mi az egyes xuódosítványokat illeti, azokra nézve a következőket vagyok bátor megjegyezni*: Elősző)- is Szalay Imre t. képviselőtársam azon megjegyzésére, hogy az őz-sutát leginkább az üzekedés ideje alatt kell kímélni, az a válaszom, hogy hiszen a vadászatról szóló törvényjavaslatban kifejezést talál a t. képviselő urnak abbeli óhajtása, hogy az üzekedés ideje alatt ne legyen szabad az őz-sutára lőni, amennyiben ezekre nézve a tilos időt határozottan megszabja, miszerint január 1-től október 15-ig tilos a vadászat. A bizottság tehát a tilos idő ilyenképeni meghatározásával is tökéletesen megfelelt a képviselő ur kívánságának, miután nemcsak az üzekedés idejére terjeszti ki a tilalmat, hogy őz-sutát lőni nem szabad, hanem kiterjeszti október 15-ig. A mi Hermán Ottó t, képviselő urnak a U febrnár 9. 1S83 szarvasokra és dámvadakra vonatkozó javaslatát illeti, arra az a megjegyzésem, hogy a szarvast és a dámvadat, értve a sutákat, egy kategóriába helyezni nem lehet, mert a szarvasnak üzekedésí ideje egy hónappal előbb kezdődik, mint a dámvadé és ennélfogva helyesen tette a bizottság, midőn a szarvasra és dámvadra külön szabta meg a kiméíési időt. A kimélési idő pedig a javaslat szerint a szarvaskanczákra és a dámvadkanezákra január i-től október 15-ig van megszabva; ezen idő alatt tehát azok tökéletes kimélésben részesülnek. A mi pedig a szarvas- és dámvad-bikáknak lelőhetési idejét illeti, az tökéletesen igazságtalan eljárás volna, ha mi épen azt az időt vennők tilalom alá, a mely időben ezen állatok vadászati szempontból a legkönnyebben elejthetők, értem az üzekedés idejét. Én tehát e tekintetben a bizottság javaslatát fentartandónak vélem és kérem, hogy e módosítványokat ne méltóztassék elfogadni. A mi Czirer Ákos képviselő urnak az őzbakokra vonatkozó azon megjegyzését illeti, hogy húsuk vedlés idején élvezhetetlen, hogy tehát azokat április és május havában ne lehessen lőni és hogy ez vadkimélési szempontból a vadállomány fejlesztésére nézve nagy előnynyel lenne — nem fogadhatom el, mert az állomány fejlesztésére leginkább az üzekedési idő megtartása van befolyással, mig a vedlési idő semmi befolyással sem bir. Szintén nem áll azon állítás sem, hogy haszon vehetetlen lenne húsa az őz-baknak, mert áprilisban és májusiján legízletesebb az őzhús és a vadkereskedők is ekkor veszik legszívesebben. Miután tehát e kérdés is fontolóra vétetett és megvitattatott a bizottságban, kérem a t. házat, ne méltóztassék a módosítványt a bizottsághoz utasítani. Hermán képviselő urnak azon módosítványa, hogy a foglyokra nézve január helyetí már deczemfaerben hozassék be a tilalom, szintén ismeretes volt a bizottság előtt és vita tárgyát képezte. Azon indokolására Hermán képviselő urnak, liogy deczeniber havában hófúvások vannak és az orvvadászok ekkor több kárt tehetnek — az a megjegyzésem, hogy hófuvatag novemberben is bekövetkezhetik s épen az idén, mikor az egész télen kevés hó volt, épen novemberben legtöbbet havazott s ha ezt veszszük okul, akkor már novemberben kellene a foglyok lövését eltiltani, sőt mivel februárban is eshetik nagyobb hó s ellepheti a földeket, februárra is ki kellene terjeszteni a tilalmat. A januáriusra kitűzött idő azért a legalkalmasabb, mert a közönség már megszokta, hogy januáriusban lehet a foglyot lőni. Kérem tehát a t. házat, ne változtassanak azon, a mi már megszokott dolog nálunk és a szomszéd országokban is s ehhez hozzájárul az, hogy sokan épen a téli vadászat alkalmával szeretik lőni a foglyot, mert ekkor nehezebb s igy nagyobb ügyességet kivan a vadász részéről.