Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-184
184. országos ülés február 8. 1883. 45 lentés részletesen foglalkozik az indokolással, mely azon módosításokra vonatkozik, melyeket a bizottság a ministerium által beterjesztett törvényjavaslaton tett. Minthogy az indokolások a t. ház előtt fekszenek, feleslegesnek tartom, hogy azoknak felsorolásával ismétlésekbe bocsátkozzam s megméltóztatik a t. ház engedni, ha nagyon röviden, csak azon két fő, mondhatni elvi határozat és megállapodást említem fel, melyek tulaj donképen szintén a részletekre tartoznak ugyan, minek folytán azoknak esetleg leendő hosszasabb indokolását részemről is a részletes tárgyalásra tartom fenn. E két fő elvi megállapodás, illetőleg módosítás egyike, a belügyministerium által az 1872. törvényen tett azon módosítás, mely szerint a szabad vadászhatási j og gyakorlása száz holdról 200 katasztrális holdnyi területű birtokra emeltetett. A másik szintén elvi fontosságú határozat, melyet a bizottság a belügy ministeri törvényjavaslaton tett, a kisebb és községi birtokok kötelező bérbeadása, ebből következetesen a bérszerződések tartamának s módozatainak megállapítása. E két elvi határozat fő hiányát képezte az 1872. törvénynek, mely két hiány mellett, ámbár el kell ismerni, hogy már az 1872-iki törvénynek is sok tekintetben üdvös hatása volt, mindazáltal öszszehasonlítva a külországok hasonló törvényeivel, a kellő sikert mindeddig el nem érte. Mindkét elvi módosítás főindokát a vadtenyésztés szakszerűvé tételében s a vadászat emelésének, nemzetgazdasági fontosságának emelésében találja. Minthogy a bizottság előre tudta, hogy e két módosítás a részleteknél hoszasabban fogja a t. ház figyelmét igénybe venni: előre is fentartom magamnak a bizottság álláspontját ezekkel szemben ott részletesebben kifejteni. Megemlítvén végül azt is, hogy a ragadozó-varlak vadászatáról szóló 1876: XLTV. t.-ez.-nek a közérdeknek czéljából való megkönnyítését és módosítását is felvette: bátor vagyok a törvényjavaslatot a t. háznak a közigazgatási bizottság szövegezése szerint elfogadásra ajánlani. (Helyeslés.) Madarász József: T. ház! A beadott törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. Először felolvasom azon ellenindítván jt, a melylyel a törvényjavaslatot mellőztetni kívánom s azután fogom néhány tétellel indokolni. Ellenindítványom ekképen szól: „A vadászatról szóló törvényjavaslat mellőztetvén, utasittatik a kormány, hogy tekintettel arra, hogy a vadászati jog a földtulajdonnak elválaszthatatlan tartozéka; — hogy a földbirtok ezen tartozékának közvetlen és kizárólagos használata és hasznosítása iránti rendelkezés joga, a területnagyságára való tekintet nélkül és minden körülmények között csak annak tulajdonát illeti és illetheti; ez elv alapján terjeszszen a ház elébe az egyéb szükséges intézkedéseket is magában foglaló törvényjavaslatot." Ez azon indítvány, melyet a beterjesztett törvényjavaslat ellenében benyújtok. Azon indokolást, melynek alapján ezt teszem, megkönnyítette nekem a fővárosban megjelenő egyik lap „Rovás" czímű rovatának vezetője. Ebben február hó4-én a következőket olvastam: „Ha márigyvagyunk saz európaiak elhagynak minket, hát mi ázsiaiak, ne fogadjuk el a törvényjavaslatot általános tárgyalás alapjául sem. így szólott az alapos hir szerint Madarász József a függetlenségi párt legutóbbi értekezletén, mely a vadászati ugygyel foglalkozott és az értekezlet igy tőn." Engedje meg nekem a „Rovás A-nak igen tisztelt irója, de igen rossz hivatalos értesítést nyert, mert én nem igy, hanem a következőképen szóltam ; „Ha oly sokan volnának barátaim, mint néhány nappal előbb és itt volnának azok is, a kiket a kárörvendő ellenféli lapok európaiaknak avattak föl: akkor azzal állanék elő, hogy adjunk be ez ellenében egy ellenindítványt, még ha ázsiaiaknak mondanának is bennünket." És tettem ezt azért, mert óhajtottam volna, hogy legyen legalább egy párt, a mely kinyilatkoztatja, hogy nemcsak a tulajdont becsüli és tiszteli, hanem annak következményeit is, még pedig tekintet nélkül arra, hogy a kis- vagy nagybirtokosról van-e szó, mindenkinek egyaránt kívánja biztosítani. Kértem, hogyne bizzák az ellenindítvány beadását reám, de t. barátaim parancsoltak velem és én kötelességemnek tartottam azt benyújtani. Még azt is mondja a „Rovás" tisztelt irója: „Én csak azért említem ezt a tárgyat, mert a függetlenségi párt tagadólagos állambölesészete bemutatja magát következetesen, a miért általánosságban sem fogadja el a javaslatot, minő válságba jutott az örökös negatió által." Hát én kérem ama „Rovás" érdemes és szellemes iróját, fontolja meg: hát ugyan tagadás, negatió-e az, midőn mi megtámadjuk azt, a mi helytelen a törvényjavaslatban, ellenezzük azt, de ugyanakkor ellenindítványunkban mindig hangsúlyozzuk azon alapot, a melyen igenis óhajtjuk a törvényjavaslat életbeléptetését. Én azt állítom, hogy tagadás tisztán csak az, a mely visszautasít valamit és ha még ez nem is volna az ellenzék cselekménye. Hát azt óhajtják önök, hogy az ellenzék kormányozzon és nem a többség? (ügy van! a szélső baloldalon.) Ezt önmagában véve nem lehetkivánni. Mi dőn pedig rendesen, mint minden ellenindítványnál, ugy most is megjelöljük az elveket, a melyek szerint mi azon törvényjavaslatot igenis megalkotni óhajtjuk, akkor ez nem tagadás többé akkor ez tevékeny működés, azoknak az elveknek alapján, a melyeket mi helyeslünk. (Helyeslés a szélső 'balon.) En legalább belsőleg meg vagyok győződve róla,
