Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-182

31 182. országos ülés febrnár 2. 1881 hogy a 9. §. feletti szavazással határozni fog a ház a felett, hogy a pártkérdésnek nem nyilvánított kérdésekben van-e a házban consíderátiónak helye, vagy nincs. (Helyeslés a szélső balon.) Kérem indítványomat annak idején szavazásra bocsáttatni. Szilágyi Dezső: T. ház! (Halljuk.') Ha jól fogtam fel a vita folyamát, az két különböző szempont körül forog. Az egyik az uzsorának hivatalból való üldözése, a másik a sértett fél indítványára való üldözés. A kik azon véleményben vannak, hogy a sértett fél indítványára való üldözés álláspontja pusztán theoreticus aggály szülötte, azok nagyon tévednek. A bűovádi üldözés természetében van az, hogy ott, a hol a magán érdek és a magán viszonyok bolygatása esetleg sokkal több kárt, sokkal mélyebb sérelmet okoz, miot a mennyi előny és a mennyi közérdek megóvása éretik el az által, hogy általános alapon nyugvó bűnvádi közkereset indíttatik : ily esetben a törvényhozás belátása szerint mindig a magánérdek kímélésének, a magánviszonyok óvásának álláspontjára helyezkedett. Nem szabad tehát és tökéletesen téves volna állítani, hogy azok, a kik a magán fél indítványára való üldözést kivannak, pusztán theoreticus aggálynak adnak kifejezést. Ez nagyon is gyakorlati dolog. Hogyan fogják fel e javaslat valószínű hatását, hogy lesz-e sok feljelentés, hogy merik-e tenni vagy nem, ez a felfogás nagyon különböző lehet. Én azon meggyőződésben vagyok, hogy a dolog természete azt hozza magával, hogy lehetetlen elejteni azon elvet, hogy az uzsora vétsége a sértett fél indítványára üldöztessék. De másrészt nagy hiba és tévedés volna fölfogásom szerint elzárkózni azon lehetőség elől, hogy igenis az uzsora vétsége széles körökben gyakorolható, mikor aztán az nem annyira főleg az egyesek sérelmének mint túlnyomólag a közérdeket veszélyeztető működésnek jellegével bir. (Helyeslés.) Én részemről sem azon indítványban nem tudnék megnyugodni, a mely egyszerűen azt mondja, hogy az uzsora csak a sértett fél feljelentésére üldözendő; még kevésbbé pedig abban, a mely a politikai hatóságoknak megengedi minden korlát nélkül feltétlenül a közvád uralma alá helyezni e vétséget. Nézetem szerint lehet egy középutat találni, (Halljuk!) a mely a lehetőségig — mert itt egy nehéz probléma megoldásáról van szó — megfelel azon tekintetnek s annak a valódi szükségnek, a melyet a ház minden oldaláról egyes túlzásokat kivéve, mint jogosultakat elismer s e mód, t. ház, abból áll, hogy nem csak a feljelentési jogot kell kiterjeszteni, hanem a feljelentési kötelezettséget is ki kell mondani. Az általános széles szabály az, hogy az uzsora vétsége a sértett fél feljelentésére üldöztetik. Már most, ha őszintén és határozottan keressük azt, hogy az eseteknek ezen nagy tömkelegében mely esetek azok, a midőn vétségek elkövetése megtorlásával első sorban a közérdek megsértése előtérbe lép és ott a hatóságoknak közbe kell lépni; ezen eseteket meglehet jelölni, nem ugyan minden tekintetben kielégítő szabatossággal; de a ki egy kissé ismeri a törvény formulázását, nagyon jól tudja, hogy ily szabatosság hiánya a dolog természetében rejlik és hogy abból, mert valaminek teljes szabatossággal való formulázása nem lehető: nem szabad mindig azt az elvet származtatni le, hogy tehát minden intézkedéstől tartózkodni kell. Mi volna az? Az üzletszerűséghez kötni? Annak t. ház, meggyőződésem szerint absolute semmi értéke nincs, mert minden criminálista tudja, hogy az üzletszerűség fogalma annyit jelent, hogy ha már a birói elitélés által egy vagy több esetben a büncselekvény constatálva van. Már most, hogy a hatóságok akkor léphessenek fel, mikor már egy ember ellenében kinek bűncselekményéről van szó, már uzsora miatt elitélés történt: ez annyit jelent t. ház — megengedem ezen nehéz kérdésben minden nézetnek jogosultságát — mint nem arra a szükségre alkotni törvényt, a melyről gondoskodni akarnak, t. i. a tudatlan, önmaguk ügyében eljárni — vagy legalább kellőleg eljárni nem tudó, vagy nem merő körére a személyeknek. És h üzletszerűséghez köttetik, gyakran a magánviszonyokban a legkíméletlenebb, a legkárosabb beavatkozásokra vezet. Miben van tehát a megoldás? Ezt e pillanatban megkísértem a t. háznak megmondani s azután le fogom irni indítványomat és beadom. Én a megoldást abban találom, hogy szabályul fel kell állítani, hogy az uzsora vétsége csak a sértett fél feljelentésére üldözendő, de oly esetekben és oly helyeken, a hol az uzsoráskodás egy időben nagyon elterjed és a hol ezen nagy elterjedése folytán, általánosan jelentkező visszaélésnek természetét öltötte magára és a magán felek még sem mozdulnak: ott nem joga, hanem kötelessége a politikai hatóságoknak a sértett fél feljelentését pótolni a kir. ügyésznél és e feljelentés ép azzal a hatálylyal bir, a melylyel a sértett fél feljelentése, hogy t. i. a kir. ügyésznek a maga hivatását teljesíteni kell. (Helyeslés a baloldalon.) Engedje meg a t. ház, hogy ehhez pár szót tehessek, mert remélem, hogy a t. ház kegyes lesz nekem utolsó szót engedni, hogy a netáni ellenvetésekre válaszoljak. Az ellenvetés erre az lehet, hogy mi az oka annak, hogy oly helyeken, a hol az uzsora vétsége általános elterjedést nyer és egy általános visszaélésnek alakját öltötte magára, hogy