Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-202

388 202 országos ülés márc2iu> 8. ÍS83. tunk. A jog és a szabadság megszorítása még sehol és soha nem segítette elő a cultura ügyét. De az állameszme magában sem követeli a törvényjavas­latban projeetált intézkedéseket. Az állam fenn­állhat egész erejében a felekezetek autonómiája mellett is és ezen erő nem emelkedik az által, hogy a parliament elvonja azoktól eddig élvezett jogai­kat, se nem az által, hogy a minister kezében egy túlságos nagy rendelkezési hatalom összpontosit­tatik. Ez jele lehet az absolutismusnak, de nem az erőnek. Az absolutisticus államok nem voltak soha a legerősebbek. De vannak — abban nem lehet kételkedni — sokan, kik a magyar állameszme fogalmát, illetőleg annak teljesítését ugy értik, hogy az állam minden polgára magyarosittassék, azaz a magyar nemzetiségbe beleolvasztassék, ed­digi nemzetiségéből kivetkeztessék. Erre az a meg­jegyzésem van, hogy nézetem szerint mind az, mi a nemzetiség jellegét képezi, első sorban az anya­nyelv, az illető nemzetiségbelieknek ép oly tulaj­donuknak tekintendő, mint akármilyen más tulaj­don és hogy annálfogva annak megsértése, az attóli megfosztás erkölcsi szempontból ép oly bűnösnek Ítélendő, mint valamely más tulajdontóli megfosz­tás. A t. minister ur, valamint a bizottsági előadó nr azt állítják, hogy a törvényjavaslat szerkeszté­sénél semmi ilynemű magyarosítás nem czéloz­tatott. En hajlandó vagyok ezen állításnak hitelt adni, de mind a mellett nem lehet tagadni, hogy vannak e törvényjavaslatban oly intézkedé­sek is, melyek a nem magyar ajkú honpolgárokra nézve az azon nyelvnek törvények által biztosított eddigi használatát szűkebb körre szorítják. Mi lehet természetesebb, minthogy a törvényjavaslatot annál inkább megtámadjuk, mivel abban nemcsak az egyházi autonómiának megcsorbítását, hanem anyanyelvünk már ugy is eléggé korlátolt haszná­latának még nagyobb megszorítását is látjuk. De kérdem, igazságos-e, hogy minket ezért mindjárt hazafiatlansággal és honárulással vádolnak'? (He­lyeslés.) Én is e haza hű polgárának érzem ma­gamat, én sem keresek ez országon kivül számomra helyet, én is tudom, hogy itt élnem, halnom kell. (Helyeslés.) De épen azért a legerélyesebben és legünnepélyesebben tiltakoznom kell a t, minister­elnök ur által tegnapi beszédjében mondottak ellen, hogy a szászok döngetik bennt az állam épületét és hivnak szövetségeseket,kik döngessék kívülről; tiltakoznom kell azon feltevés ellen, mintha a ma­gyar állam vagy a magyar nemzet iránti ellen­szenv volna indoka azon állásnak, melyet a napi­renden lévő kérdésben elfoglalunk. Mindazon szi­dalmazásokkal és becsmérlésekkel szemben, me­lyekben a szász népet részesíteni az utóbbi idők­ben úgyszólván divat lett, legyen szabad a német költő verseire emlékeztetni: „Kein Volkistgut,und keins ist schlecht, doch jedes hat Muth zumKampf für sein Recht." Xem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem pártolom Gull József képviselőtársam által benyúj­tott határozati javaslatot. Lesskó István: T.ház! Miután az idő előre­haladt, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet holnap tarthassam meg. (Helyeslés.) Elnök: E szerint tehát a holnap d. e. 10 órakor tartandó ülésben, a most félbeszakadt tár­gyalás fog folytattatni. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 50 percekor.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom