Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-202

202. #rszip«» ülés márciics 8. IS&3. 379 tatást kezelik. S én megvallom, csodálkozom, mikép mondhatja Helfy képviselő ur, hogy a kormánynak e kötelességét törvénybe iktatni nem is szükséges, mikor a kormánytól az e kötelessége teljesítésére szükséges eszközöket megvonja. Az alkotmányos szellemben gyakorolt ellenőrzésnek hatása nem is az, hogy folytonosan hibák követtetnek el, és büntetést büntetés ér, mi által az ellenőrzés maga pdiosussá válik, hanem az a következménye, hogy az illetők az ellen őrzés tudatában minden erejüket megfeszítve fognak igyekezni kötelességüket teljesíteni, mi által elkerülhető lesz sok oly hiba, a mely az ellenőrzés tudata nélkül elkövettetett volna. E tekintetben, azt hiszem, ritkán lesz rá szükség, hogy a kormány közegei az e javaslatban megadott jogok végsősanctióját érvényesítsék; az eredmény csak az lesz, hogy azon intézetek, a melyek a szigorú ellenőrzést kiállani nem képesek, meg fognak szűnni: ellenben azok, a melyek ezt kiállani nem képesek, óvakodni fognak az ellenőrző rendszabályok következményeitől. (Helyeslés jobbfélöl.) A mily helytelennek tartom azon felfogást, mely bizalmatlanságot lát a kormány ellenőrködésében, épen olyan félszeg azon a különvéleményben és kérvényekben kifejezett vélekedés, mely szerint kárhoztatandó a törvényjavaslatnak egyenlősítési irányzata, a melyet a középiskola terén érvényesíteni törekszik. Jöjjünk először is tisztába azzal, hogy mi értendő ezen egyenlősítési irányzat alatt? Ha az, hogy a javaslat oda törekszik, miszerint a középiskolák mind a kor és műveltség igényei által előirt színvonalra emeltessenek és közöttük e tekintetben aránytalan különbségek ne legyenek, hogy biztosítva legyen az, miszerint az állam által meghatározandó tanezél minden középiskolában eléressék: azt hiszem, ez teljesen jogosult. (Helyeslés jobbfelől.) Es hogy ezen irányzat megvan a javaslatban, ez a törvényjavaslatnak legnagyobb dicséretére válik. Mert hogy legyenek egyes intézetek, a melyeknek privilégiumuk van az általános oktatási színvonalon alól maradni: ezt nem engedheti meg az állam culturalis érdeke (Helyeslés jobbfeläl) és hogy ezen intézetek nyilvánossági joguknál fogva egyes szakpályára vagy főbb iskolákra képesítsenek, ezt nem engedheti meg az állam joga. (Helyeslés a jobboldalon.) E tekintetben tehát az egyenlősítési irányzat ellen kifogást emelni nem lehet. A mi pedig azt illeti, hogy az egyenlősítési irányzat helytelen, mert elöli azt a szabad versenyt, mely a haladásnak és fejlődésnek egyedüli biztosítéka és főfeltétele, erre nézve meg kell jegyeznem, hogy minálunk az általános műveltség még nem emelkedett odáig, hogy a ki iskolát végezni akar, az egyúttal minél többet tanulni is óhajtana. Ily viszonyok közt a korlátlan és ellenőrizetlen szabad verseny könnyen oda vezet, hogy létesülnek egyes intézetek, melyek anyagilag nyomorognak és mert nyomorognak, egyrészt megszűnik bennük a valódi szellemi élet, másrészt pedig nyomoruktól indíttatva, magukhoz igyekeznek édesgetni a tanulókat az által, hogy enyhébb mértéket alkalmaznak mint mások s ez által azután fejlődik csakugyan verseny, de nem a jó, hanem a rossz irányban. (Ugyvan! a jobboldalon.) Mielőtt áttérnék a felekezeti és nemzetiségi kifogásokra, legyen szabiid még egy megjegyzést tennem az administratió kérdésére nézve. A különvélemény és az itt felszólalt egyes képviselő urak perhorrescáljákazt a rendőri szellemet, a mely a törvényjavaslaton, annak administrativ részén végig vonul; azt a rendőri szellemet, a mely — mint mondják — az egész társadalomban mindenütt gonoszt keres, gonoszt lát, holott az államellenes tanok és üzelmek üldözése, nézete szerint, nem is ebbe a törvénybe, hanem külön rendőri törvénybe vagy szabályzatba tartozik; a különvélemény ezen „szabadelvű" álláspontjáról e javaslat felfogása: reactionarius doctrina! Azt hiszem, nem nehéz felismerni, hogy voltaképen melyik úton leskelődik a reactió. Elhiszem, hogy nem vették czé]l:a;de azt hiszem, vslami különös éleslátás nélkül fel lehet ismerni, hogy a mit a különvélemény e tekintetben kivan, az a legegyenesebb utón ahhoz a titkos kémrendszerhez vezetne, a melylyel Thaly képviselő ur épen a kormányt és ezt a javaslatot vádolja. (Ugy van! a jobboldalon; ellenmondás a szélső baloldalon.) Mert azt hiszem, vétkes könnyelműség, nem is optimismus volna azt hinni, hogy minálunk az iskolában államellenes üzelmek egyáltalán elő nem fordulhatnak; ha pedig előfordulnak, a minthogy tényleg előfordultak, azokat össze kell tiporni. De hogyha egyfelől a különvélemény felfogása szerint becsületbe és szabadságba vág, megkövetelni valakitől, a ki még nem bizonyult az állam ellenségének, hogy ő magát a nyilt, alkotmányos, mindenkit egyenlően érő ellenőrzés rendszabályainak alávesse, s miután másrészt azt az előzékenységet azoktól, az állam ellen iskoláikban agyarkodó uraktól — nem tudom léteznek-e most is ilyenek, vagy nem ? — nem várhatjuk, hogy ebbeli szándékukat bejelenteni fogják s azt fogják mondani a kormánynak: jer ide, nézd meg, mi itt most államellenes üzelmeket fogunk folytatni — (Derültség) miután ezt nem várhatjuk: nem maradna más hátra, mint titkos kémrendszer utján jönni nyomára annak, hol van conspirátió? — s igy tenni meg a feljelentést, hogy annak alapján a kormány eljárhasson. A mi pedig a külön rendőri törvény intézkedéseit illeti: már megvallom, én az iskolai ügyeket iskolai törvénybe tartozóknak vélem és nem kívánom, hogy az iskola beléletébe rendőri közegek 48*