Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-202

376 202- országos ülés márezins 8. 1883. ban a felmerült aggodalmak folytán én, kormány, késznek nyilatkozom azon részieteknél, melyek legtöbb alkalmat szolgáltattak a panaszokra, a tör­vényjavaslatot lényegileg is módosítani Akkor igenis lehetne belemenni a részletekbe. Es én ké­rem is a t. közoktatási minister urat, hogy fontolja meg jól, ez a lépés, melyet most tenni fog, sokkal fontosabb, mint e perczben hiszi. Nagy súlyt he­lyezek arra, hogy ezen törvényjavaslat, ha csak­ugyan törvényerőre emelkedik, ez történjék akkép, hogy a haza polgárai közt a békés együttélés és a lelkiismereti nyugalom megzavarva ne legyen. Kérem a minister urat arra, legyen szíves foglal­kozni ezzel. Még inkább örvendenék, ha kijelen­tené az általános vita befejezése előtt, hogy a leg­sérelmesebb ponthoz, az általam felolvasott 22. §-hoz nem fog ragaszkodni. Biztos vagyok benne, hogy ha a minister ur a helyett, hogy makacsko­dik, e térre lép és a leglényegesebb kérdésben en­ged a protestánsok, nézetem szerint teljesen jogos és igazolt aggodalmainak: ők is szivesen fognak némely más aggodalmaikról letenni és hozzá fog­nak járulni ahhoz, hogy a középtanodai oktatás Magyarországon minél elébb felvirágozzék. Párto­lom Hermán t. képviselőtársam különvéleményét. (Élénk helyeslés a szélső halon.) Berzeviczy Albert: T. képviselőház! (Hall­juk!) Én ugy vagyok meggyőződve, hogy a ma­gyar törvényhozást évek óta nem foglalkoztta oly fontos és nagy horderejű javaslat, mint a most előttünk fekvő. Hogyha semmi egyebet nem lehetne felhozni a jelenlegi kormányzat és szabadelvű párt védelmére az ellenzék részéről gyakran hallott megtámadásokkal szemben, mint azt, hogy ezt az immár majdnem másfél évtized óta vajúdó kérdést, a melynek balvégzete eddig minden kormány jó­akaratánál erősebbnek bizonyult, valahára meg­oldás elé juttatta; és megoldás elé juttatta oly auspieiumok közt, a melyek a czél elérését, t. i. egy, culturális és politikai érdekeinket biztosító organicus törvény létrej öttét alaposan remélni enge­dik: ez az egy tény megezáfolná, megdönteué azo­kat a gyakran hallott vádakat, mintha a jelenlegi többségben sem képesség, sem akarat, sem bátor­ság nem volna a nagyobb alkotásokra. (Helyeslés jobbfelől.) Es midőn ezt elmondtam és pedig el­mondtam azért, mert azt hiszem, elégszer hallgat­tunk az igazságtalan vádakkal szemben, hogy néha­néha védelmünkre is szót emeljünk; már egyúttal végeztem azzal, a mit e javaslattal szemben, külö­nösen mint a szabadelvű párt tagja érzek és gondolok. A mit ezenkívül még mondandó vagyok, azt legkevésbbé sem sugallja pártállásom; nem mintha a szabadelvű párt alapelveiről megfeledkeznem, vagy azokat mellőznöm kellene, midőn e törvény­javaslatot elfogadom. Ellenkezőleg: kifejezését lá­tom abban pártunk elveinek is. De nem vagvok képes ezen kérdést pártszempontból tekinteni; mert azí hiszem, hogy sokban, a mit mondandó leszek, egyetértenek velem oly képviselőtársaim is, kikkel egy párthoz nem tartozom, és meggyőződésem az, hogy ha létezik kérdés, a melyei szemben a poli­tikai pártok közötti válaszfalaknak le kell hullá­mok : ugy ez az. (Élénk helyeslés.) A törvényalkotás szükségességére nézve nézet­eltérés nincs: azt elismeri maga a kisebbségi külön­vélemény. A hozandó törvény didaeticai, tanügyi része semmiesetre sem függhet össze egy párt po­litikai alapelveivel. Tanügyi szempontból lehet azt helyeselni, vagy rosszalni; tekintet nélkül arra, hogy valaki melyik párthoz tartozik. A törvény­javaslat politikai végczéljaira nézve, mely nem egyéb, mint az állami tekintély, az állami bizton­ság megóvása, s kultúránk fejlesztése a fennálló jogok tiszteletbentartása és a szellemi szabadság telje* megőrzése mellett, e végczélra nézve, azt hiszem, mindnyájunknak egyet kell értenünk. Hátra marad a felekezeti és nemzetiségi szem­pont, a melyek körül a legtöbb ellenvetés csopor­tosul ; de Magyarország abban a szerencsés hely­zetben van, hogy nálunk nem létezik politikai párt, a melynek felekezet, vagy nemzetiség képezné alapját, (Ugy van!) és én abban látnám a legvégze­tesebb tévedést, a melyet egy párt e javaslattal szemben elkövethetne, ha magát egyik, vagy másik felekezet vagy nemzetiség nézpontjával azonosít­ván, az első lépést tenné meg nemzetünk politikai egységének megbontására. (Helyeslés.) Én a középiskolai törvényjavaslatot, ugy a mint azt a ház közoktatásügyi bizottsága elénk ter­jesztette, szükségesnek, helyesnek, elfogadandó­nak tartom. Ezen megítélésemmel szemben kifogá­sokat és ellenvetéseket hallottam, amelyekajavas­latot részint a benne foglalt tanrendszer tekinteté­ből, részint a benne foglalt administrationális szer­vezet okából; részint végül felekezeti jogok, fenn­álló törvények, továbbá a nemzetiségeknek szintén törvénybe iktatott jogai és culturális érdekei tekin­tetéből támadják meg. Mielőtt ezen ellenvetésekre éizrevételeimet egyenként megtenném, mindenekelőtt, mellőzve a javaslat keletkezésének történetét, a melyet már többször hallottunk fejtegettetni, csupán a most előttünk fekvő legújabb javaslatnak a bizottságban történt tárgyalására nézve kell egy előzetes észre­vételt tennem, szemben azokkal, a mik már a javas­latnak napirendre tűzése alkalmával felmerültek és a miket tegnapelőtt Gull képviselő ur említett. (Halléukí) Az mondatott ugyanis, hogy a közoktatásügyi bizottság és a minister ur mellőzték azt a javaslatot, a melyet a kormány hivatalosan beterjesztett és e helyett egy kiküldött albizottság által szerkesztett új javaslat szolgált a bizottság tárgyalásának alap­j ánl, még pedig,—a mit szintén sérelemképen hoztak

Next

/
Oldalképek
Tartalom