Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-182

3f 1S2, emágof tt'iéi febrwír 2. 1881. lása, mind pedig Literáty képviselő ur felszólalása azt a benyomást tette — bocsánat a ki fejezésert — hogy a mi jogászaink nem a lényeget, de a chablont tekintik. Literáty képviselő ur is azt mondta, hogy jogrendszerünkbe nem illik be ezen intézkedés. Nem aid bizonyítja tehát, hogy az nem szükséges, hanem azért nem fogadja el, mert azt ellenzi a chablon. (Igás! Ugy van! a szélső balon.) A t. minister ur megint attól fél, hogy a politikai közegek túlságos jogkörrel ruháztatnak fel, mikor ők hivatalból bízatnak meg a nép javát előmozdítani. Constatálnom kell, hogy nálunk a chablon a jogi tekintélyeknél annyira uralkodó, idegen minták kaptájára kétségkívül, hogy hazai viszonyaink és az idegen országok közti különbséget nem tekintve, a chablonnak való hódolás kedvéért elejtik a lényeget és nem gondosak a szegény nép érdekével, mert ezen van hivatva a törvény segíteni, hanem gondolnak a ehablonnal. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) De azt is tagadom, hogy be nem illeszthető volna ezen intézkedés fennálló jogrendszerünkbe, habár némileg a közigazgatási hivatalnokok jogkörének tágítását is eredményezné. Én a czélt tekintem, nem pedig a módszert. A t. igazságügyi minister úrtól, mint jogéletünk egyik régi, elsőrangú tekintélyétől igen csodálatos volt azt hallani, hogy bizonj^os vidékek és bizonyos egyének részére nem lehet törvényt hozni, hanem egész általánosságban kell a törvényt hozni. Engedelmet kérek, egy csomó megyét méltóztatott is előszámlálni, t. i. Pest, Bihar, Sáros, Zemplént, de hiszen az egész ország ilyen megyékből áll és hozattak már törvények egyes vidékek részére, sőt egyes emberek részére is. Hiszen a t. minister ur méltóztatik tudni, hogy hozatott törvény egy ember részére, mikor Koháry országbírónak megbénult a keze. Törvényt hoztak az ország rendéi, hogy stampigiiával írhassa alá a rendeleteket. Ha tehát egy ember tompakezűsége miatt a magyar országgyűlés bölcsessége jónak látta kivételt tenni, hogy ne volna akkor szükséges az uzsora fertőjébe Bodort egész tömegeknek megmentésére némi módosítást hozni egy törvénynek paragraphusaiba. Magam is tanuskodbatom a mellett, mint a gyakorlati életnek megfigyelője, hogy állnak azon esetek a nép között, melyeket gr. Apponyi képviselő ur annyira hiven kifejtett és a melyek lelkemben igen nagy aggodalmat keltettek ezen szakaszra nézve, ha az így maradna, a mint tervezve van. Mert valóban a tervszerííleg, tömegesen fizott uzsorás állapotokon segíteni nem fogunk, ha a 9- §• ugy megy keresztül, a mint az az igazságügyi bizottság által ajánltatik. Gróf Appoayi indítványának minden sora az életből van véve. Sőt én részemről,j mikor azt mondja a t. képviselő ur, hogy megyéknél a szolgabirák s a városoknál a polgármesterek törvényileg köteleztessenek arra, hogy ők tegyék meg a feljelentéseket az ily tömegesen, tervszerííleg a nép romlására íízött uzsora esetében, ebben még nem is látok elég orvosszert; a legtöbb esetben igen, hanem bizonyos tekintetben tartok tőle, hogy ha például egy nagy uzsorás üzletkörét a maga útja és módjai szerint annyira kiterjeszti, hogy már egy egész vidéket behálózott, gyakran megtörténik, hogy az a szolgabíró is, a ki egész életét vagy annak egy nagy részét azon vidéken kénytelen eltölteni, némi tekintetben szintén veszélyeztetve van s azt a hivatalos feljelentést is csak ngy immel-ámmal fogja megtenni, akkor, a mikor már az utolsó óra ütött. Távol legyen tőlem, hogy akármelyik szolgabírónak jellemét gyanúsítani akarnám, de tudva a magyar népnek bizonyos lascivitását, közönyét, tunyaságát és az imént jelzett érdekeltségnek bizonyos nemét: részemről azt szeretném, hogy az alispán is feljogosittassék a jelentés megtételére, mert ha a szolgabíró elmulasztja azt, megteheti egy jó alispán, a kinek mindig tudomása van róla, hogy megyéje melyik részében milyen állapotok vannak s a kinek több önállósága is van, mint egy szolgabírónak. Ezért én ugy fognám az indítványt teljesnek, tökéletesnek tartani, ha az alispánt is bevennők. Már most, ha valaki azon aggodalommal állana elő, mint Literáty t. képviselő ur, hogy ezekkel csak a denuntiatiók számát szaporítanók : hát bocsánatot kérek, van különbség a Bach-systema denuntiatiója és az ilyen denuntiatió közt, mely a nép javára, az elnyomott, az értelmiségében is korlátozott népnek az uzsora karmai közül kiszabadítására történik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ismerek főispánt ez országban, a miuisterelnök ur nagy barátját, a ki nem restéit denuutiáSui egy váltóhamisítási esetet. Ez megtörtént, tehát ha egy főispán kötelességének tartotta a váltóhamisítást bejelenteni, tartsa kötelességének az alispán, a szolgabíró, a polgármester o.z II) en terväzeruleg, tömegesen űzött uzsoráskodásnak följelentését. (Élénk helyeslés a sselső balon.) Azért, hogy az a főispán, a kire czélozok, feljelentette a váltóhamisítást, a ministerelnök ur nem tartja a főispáni állást sértettnek és senki sem mondja, hogy az a főispán denuntiáns, mert az ilyenekért senkit nem bélyegez meg a közvélemény. A mi pedig azt, a mit a minister ur is érintett, hogy talán majd alaptalannak fog bizonyulni a vád, ha a kir. ügyész által megvizsgáltatik, ez lehetséges; de ha a szolgabíró vagy az alispán, vagy a polgármester utána fog járni, a mint gróf Apponyi az életből merítve