Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-202
202. országos ülés márezins 8. 18SS. gy| A német nyelvre nézve az ellen, hogy kötelezővé tétessék a középiskolában, nincs kifogásom; helyesnek találom azért is, mert a német nyelv szükséges nagyobb elterjedésénél fogva az egész világon és mert irodalma oly dúsgazdag, hogy bő forrást nyújt a tanulók számára. De hogy a német nyelvhez már a középiskolában hozzá teszi az irodalmat is, ezt nem tartom helyesnek. Minden paedagogus tudja, hogy a czélt a gymnasiumban e részben elérni nem lehet. A feladat csak arra terjedhet, hogy az ifjak a gymnasiumban tanulják meg a nyelvet és olvassanak annyit a mennyit a végett, hogy képesek legyenek az egyetemen az irodalommal is foglalkozni; de a gymnasium erre nem képes, mert túlságos időt vévén igénybe, a többi tárgyakra nézve fog hátránynyal járni. (Igás!) A görög nyelvre nézve nem osztozom azok nézetében, kik a görög nyelvet a gymnasiumból ki akarják küszöbölni, még kevésbbé azokéban, kik a latint csak facnltative akarják tanítani. De azt hiszem, hogy daczára annak, hogy a társadalmi műveltség századok óta igen nagy változáson ment át, az ó-elassicus irók tanulmányozását igen sok ideig, sőt tán sohasem fogja művelt ember nélkülözhetni. (Helyeslés.) A latin nyelvhez pedig nálunk azon speciális körülmény járul hozzá, hogy mig azt Európa bármely országában is elhagyhatnák, nálunk nem szabad, mert nagyon közel állunk még azon múlthoz, mikor összes közéletünk ezen a nyelven folyt; és lehetetlen elzárnunk ifjaink elöl az útját annak, hogy a kik nemzetünk múltját tanulmányozni akarják, ne tanulmányozhassák a diariumokat és a corpus jurist, hol az le van téve. (Helyeslés.) A görög nyelvet azért nem, mert ne méltóztassék elfeledni, hogy az élő nyelvek fejlődöttsége deczára mi folytonosan benne élünk a görögben. Nincs az az ember, a ki egy negyedóráig beszél, hogy egy görög szót ne mondjon. És annyit mégis megkövetelek egy művelt embertől, hogy mikor philosophiáról, philantropiárol beszél, képes legyen rá találni a forrásra, honnan e szavak származnak. De épen azért, mert beérem azzal, hogy a ki középiskolába járt, a görög nyelvből tudjon annyit, hogy később tanulhasson, ha kedve ván rá, azt, hogy ide betétetik a görög irodalom, nem helyeselhetem s meggondolatlan lépésnek tartom. Gynasiumban a grammatieai formákat kell megtartani s ezt az utolsó pár évben az ember nagyon könnyen megtanulhatja, a többi az egyetem feladata. (Helyeslés.) A mi új van a tantervben, az nem maga a tárgy, melyre még igen sok megjegyzést tehetnék, hanem bizonyos új intézmények, melyeket a t. minister ur behoz. Ezeknek elseje a tankerületi főigazgató. (Egy hang a jobboldalon: Már most is meg van!) így nem volt, mint most lesz: felosztva az országot 12 részre, 12 tanfelügyelőre. Kérdem a t. minister úrtól: micsoda eredményt vár ez intézménytől? 12 részre osztva az országot, jut egyegy főigazgatóra 5 megye. Méltóztassék most venni az eddigi tanfelügyelőket, vagy az adófelügyelőket, ezek mintája után képes lesz kiszámítani, mennyi időt szentelhet egy ilyen főigazgató egy-egy iskolának. Ha tüzetesen megnézzük, a tankerületi főigazgatónak semmi speciális missiója, sem rendelkezési, sem intézkedési joga nincs. Egy nemét a postának képezi csak az iskola és a ministerium közt. Ha a gynmasiumi igazgató jelentést akar küldeni a ministeriumhoz, épen ugy postára teheti és adressálhatja egyenesen acultusministerhez, mint a hogy adressálja a tankerületi főigazgatóhoz, hogy ez küldje oda. Ez tehát semmi egyéb, mint hivatal-alkotás, hogy legyen megint 12 ember, kit a közeledő választáskor 12 apostolként ki lehet küldeni az országban szerteszét. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ott van egy másik új intézmény: a kir. biztosok intézménye. Erről majd lesz alkalmam később szólani. Most áttérek ez incidensből azon másik okra, mely engem arra bir, hogy általánosságban se fogadjam el a törvényjavaslatot: a politikai szempontra, vagyis azon megbocsáthatatlan, előttem hallatlan centralisticus irányra, mely ebben nyilvánul. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én tapasztalásokat szereztem e téren ; ismerem ugy elméleti, mint gyakorlati részét és annyit tudok, hogy egy iskola csak annyiban képes missiójának igazán megfelelni, a mennyiben individualitása képes kifejlődni. Azért látjuk azt minden országban, hogy daczára annak, hogy egy systema szerint vannak berendezve a különböző középiskolák, mégis van egy-egy oly iskola, mely kimagaslik a többiek közül és a melyben jobban kifejlődik az iudividualismusjaint a másikban; épen ugy, mint némely hadseregben, hogy daczára annak, hogy a disciplina egy és ugyanaz, mégis vannak egyes ezredek, melyekben speciális szellem fejlődik, a mely az apáról átmegy a fiúra s némelykor századokon át fentartja magát. E javaslat szerint, attól a percztől kezdve, a melyben a tanári oklevelet a zsebébe teszi az illető, egyetlen lépést sem tehet a minister ellenőrzése nélkül. A legcsekélyebb dologban, pl. ha egy gyermeket fel kell menteni a szépirás alól, mert béna, nem elég, hogy a tanár, a tanári testület, a tankerületi igazgató ítéljen, hanem appellálni kell ő excellentiájálioz a minist érhez. A törvényjavaslatnak egyik szakasza szerint, ha a teremben nem fér több, mint 49—50 növendék, de véletlenül arra a semesterre 52—53 iratkozott be: a ministertől kell engedelmet kérni, hogy e két-három gyermek részére ne építsenek új termet, ne állítsanak fel paralell osztályt. Ha egy fiatal gyermek azért, mert szülői nem laknak azon helyen, nem látogathatott egy osztályt rendesen, de magán szorgalom útján megtanulta a tárgyakat épen oly jól, mint a többi és ha a tanárok belátják 47»
