Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-201
201. országos ttlés Ama békés correlatio, melyet az erős keresztény érzület századai szültek, melyet az egyház hatalmas missiója, hazánk erkölcsi erejének kifejlesztésében megszentelt, ama, a két hatalom közti szoros testvéri egyetértés ily beezikkelyezést máiéi eve is feleslegessé tett. Az autonóm működés jogosultságának eodexét maga a nemzet keresztény közvéleménye képezte, mely sokkal erősebb jogi ösztönnel birt, hogysem szabad működését akadályozta volua saját eulturájának nagy munkájában; hogysem hálás elismeréssel nem lett volna mindama nagy javakért, melyeket e szabad működés gyümölcseiként épen nemzetem önmaga szedett. (Helyeslés.) Igaz, hogy ama correlatio bizonyos, számtalan kötelékkel csatoló vegyességét szült, mely azonban ép oly kevéssé bizonyít az fegyházat természettől megillető autonómia ellen, mint a hogy nem bizonyítana az állam természetes önállósága ellen, ha a viszony megfordítva állana. Igaz továbbá az is, hogy hazánkban, az állami és vallási visszonyok változása után is bizonyos megszokottságból, a régi állammaradványokból folyó jogi praxisból sok oly intézkedés történt az állam részéről az egyház körül, melyek mig méltányosak, tűrhetők is, de midőn az állam viszonya az egyházhoz mindinkább merev és a bizonytalan jövőt tekintve nemcsak in thesi aggályt okozók, sőt in praxi veszedelmesek is lehetnek, im azért, annál kevésbé vehetők jogos nézet szerimt érvül a katholikus egyház autonómiája ellen, minél inkább áll a józan ész ama szabálya: minden praxis addig jogos, mig valamely jogalany méltósága, jogai, léte ellen nem irányul. Ha minden positiv vallásfelekezet elismert ezérja, követőinek valláserkölcsi nevelése és ha ez kiterjed, az egész emberre annakbölcsejétől egész a sirig s ha e czél valósításában való teljes szabadság a vallás organismus életére: észszerű követelmény, hogy az kitérj eeztessék a nevelés csarnokaira is (Helyeslés) és pedig a középiskolákig, sőt a tudomány legmagasabb képző csarnokáig, mert itt nyilvánvaló, nem egyszerű képzésről, hanem a tudományossággal — mely nem lehet kizárólagos kiváltság — összekötött nevelésről van szó, melynek legmagasabb feladatában kiváló hordnoka a vallás. (Helyeslés.) De hiszen elismeri ezt az előbbeni törvényjavaslat is, midőn ministeri indokolásában azon nagy horderejű historicus momentumot hozza tanúságul: „Az egyház földjéről hajtott ki eredetileg az iskola. Magyarországban a katholikus egyház volt az első iskola-alapító/' Méltán hozzáadván, hogy a protestáns egyház fősúlyt fektetett mindig az iskolára. A népoktatási ügy még ma is túlnyomólag a .felekezetek kezében van. Elismeri e tényt a jelen javaslat is avval, midőn a legtágabb körű intézkedést czikkelyezi be a bevett hitfelekezetek máícz-iis 7. 1S85. ggg számára, mert a mihez valakinek jogczíme nincs, annak követelése alig emelhető jogerőre. Mindehhez csak ama jogos kérdés férhet, mi okból hagyatott ki keretéből a katholikus egyház ? És ha meghagyatott, ha törvényesen biztosíttatott az ő autonóm joga népiskoláira, mért záratott ki egyéb bevett vallásfelekezetek ebbeli jogainak elismerése mellett a középiskolákból ? (Ügy van!) Ott hagyni az egyház vezetése alatt a népiskolákban a gyermeket, de megfosztani üdvösnek elismert befolyásától azt, midőn a magasabb nevelés csarnokaiba lép, van-e ebben következetesség? (ügy van!) Nem alterálja a kifejtett szempontot a magyar katholikus egyházban fennálló specificus jelenség — értem a koronás királynak, mint. apostoli Felségnek védnri jogát, melynek e tekintetben is jogkezelője, közvetítője, az egykori katholikus állami közegek helyett a parlamentaris állami felelős minister. Nem alterálj a pedig egyszerűen azért, mert a védnri jog egyházi jog, a katholikus egyház általános jurisdictiójának egyik folyománya, mely minden állami jogtól természetszerűen független, szigorúan véve correlativ ez az apostoli Felség és a katholikus egyház közt, nem pedig a katholikus egyház és a magyar állam közt. Mig a katholikus egyház egyedüli volt e hazában, sőt addig, mig uralkodó volt államunkban, ily különböztetés practice legalább meddő lehetett ama szigorú és teljesen harmonisticus összefüggés miatt, mely az egyház és az állam közt létezett. Ma a létező viszonyokból, a magyar államiság jellegéből foíyólag e különbség practice fennáll és minden tekintetben jól megfigyelendő ama kérdések megbirálásában, melyek a katholikus egyházat illetik. Az állam idők folytán és azok szelleméből az egyházak iránt való viszonyában lényegesen módosulhatott, a mint az valóján hazánkban is módosult. De evvel nem módosíttathatott a fennebb említettek nyomán az apostoli Felség véduri joga lényegesen még avval sem, hogy ebbeli jogának főorganuma a felelős állami minister lett. (Helyeslés.) Az állam a felekezeteket egyenjogúakká tette és magát ezekkel szemben teljesen autonóm jogúvá, felekezetlenné decíarálta; de vájjon evvel felekezetlenné vált-e a fővéduri jog és az avval járó jogösszeg is? (Igaz!) Absorbeáltatott-e a katholikus egyháznak természetszerűen őt megillető autonómiája? (ügy van!) A mai állam a tárgyul álló tanügyi kérdésben, vagy híven a mai állami theoriákhoz, tekintet nélkül a felekezetek jogaira, az intézkedési jogot magának codificálhatta volna, amazok részére a minimumot meghagyván és ebben lett volna: elveiből folyó consequentia, (Helyeslés) vagy pedig megtartva a saját maga által alapított tanodákban a teljes intézkedést, a bevett vallásfelekezetek tanodáira nézve minden különbség nélkül declarálhatta volna ama intézkedési szabadságot, melyet a 40*
