Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-201

201. «rszäg«s ülés mámiits 7. ISSS. 3ÖÍ ha életbe lépett és egy két év múlva látja mindenki, hogy ezen törvény ugyan a protestánsoknak sem­mit sem ártott, akkor az a nép azt mondja majd, bizony ebben nem volt azoknak az uraknak igaz­ságuk, sajnos, hogy az álpróíéták száma szaporo­dott. (Élénk derültség.) En, t. ház, azon nézetből indulok ki, hogy va­lamint a magyar protestáns egyház mindig a ma­gyar állam érdekében működött a nraltban, ugy viszont ezen magyar protestáns egyház is csak a magyar állam kebelében, annak oltalma alatt fej­lődhetett a múltban, fog fejlődhetni a jövőben és épen azért kicsinyes féltékenykedés, akár szemé­lyes ellenszenv, akár a meg nem szokott formák iránti, bizonyos, hogy ugy mondjam, gyűlölet vagy elfogultság nem indokolhatják, hogy megtagad­tassák mihez minden államnak e világon joga van, megtagadtassák csak a magyar államtól, a melynek míg joga ép ugy van, mint a többinek, szüksége talán nagyobb van, mint másnak. (Élénk helyeslés. Ugy van!) És mert igy fogom fel a dolgot és mert azt hiszem, hogy sem egy, sem más, e hazában élő, akár hitfelekezetre, akár nemzetiségre nézve e törvényjavaslat nem sérelmes, nem igazságtalan; mivel ugy fogom fel, hogy az állam nem kivan többet, mint minimumát annak, a mire egy állam­nak szüksége van: erős meggyőződésem, hogy vagy tévednek azok, a kik félnek tőle — és talán ezt kell feltennem mindenkiről, a, ki fél tőle — vagy azon érzet sugallhatná, hogy nem jó lesz, ha kártyáikba a magyar állam beletekinthet. (Élénk mozgás.) Én tehát, igy fogván, fel a dolgot és ismé­telvén, hogv a forma iránt lehet szó a részletek­nél, de & lényeget feladni, meggyőződésem szerint, nem szabad: ajánlom a törvényjavaslatot elfoga­dásra. (Hosszantartó általános élénk éljenzés.) Bende Imre: T. ház ! A szőnyegen fekvő és a t. ház tűr vényhozó hatalmánál fogva eodi­ficatióra váró tervezet — értem a középiskolák­ról szóló és ezek reformját czélzó törvényjavasla­tot — a tudományos nevelés szempontjából sok oly intézkedést tartalmaz ezikkelyeiben, melyek a tudomány-ágak mai álláspontjából, valamint ezek­nek bizonyos tanodák iránti viszonyából folyólag valóban korszerűek és sokat igérők; legalább esz­mében és im azért joggal fogadhatók el in thesi és általánosságban a törvényhozás alapjául és tár­gyául. Sőt hízelgés nélkül mondhatom, hogy min­den hazája boldogságát őszintén óhajtó polgárnak örömmel kell üdvözölnie a napot, melyen annyi. akadály után a mélyen tisztelt közoktatásügyi mi­nister ur fáradhatlan munkássága és odaadó ügy­buzgósága folytán, e törvényjavaslatot a t. ház tárgyalás alá venni kegyeskedett: lehetetlen azon­ban e pillanatban meg nem emlékeznem t. Thaly Kálmán képviselőtársamnak tegnap tett ama fel­tűnő nyilatkozatáról, hogy e törvényjavaslat nem KEPVH. NAPLÓ 1881 — 84. X. KÖTET. a t. közoktatásügyi minisier ur hazaszeretetének és ügybuzgoságának eredménye, hanem „a, kath. főpapságnak ákzázott támadása a protestanti sinus ellen." Ugy hiszem, hogy a ki jelen törvényjavasla­tot higgadtan végig olvassa, Thaly Kálmán t. kép­viselő ur téves gyanúsítását nem oszthatja; miért is ezen valamint egyéb tegnap és ma hallott és kü­lönben alaptalan kifakadások ezáfolgatásába nem is ereszkedem, hanem egyszerűen visszautasítom, levén is e törvényjavaslatra nézve egyben-másban eltérő nézetem,— (Sálijuk!) mert bármint üdvözöl­jem is a, jelzett törvényjavaslatot általában, kény­telen vagyok kijelenteni, miszerint annak egyes pontjaival egyet nem érthetek. Ez alkalommal a törvényjavaslat csakis azon részére akarok refleetálni, mely és főleg a 8., 44. §§. és ezekkel kapcsolatos összefüggésben levő szakaszok szövegében áll s melyek szerint a ha­zánkban törvényesen bevett hitfelekezeteknek kö­zéptanodáikra a legkiterjedtebb autonómia bizto­síttatik — az indokolt tervezet szövegezése sze­rint— egyedül a kath. egyház kivételével. Fölenilit­tetett ugyan már tegnap t. Latin ovits Gábor kép­viselőtársam által is, hogy az állam és kath. egyház közt léteznek függő kérdések, melyeknek jogos, méltányos és kielégítő megoldását ugy az állam, mint az egyház kölcsönös érdekei kívána­tossá teszik, ilyen pl. a kath. középtanodáknak kath. felekezeti főtanhatóság alatti szervezése. Mig a javaslat egyéb pontjai eddig jóformán a szakférfiak eszmecseréjének keretén belül ma­radtak, hivatkozott. czikkelyesoporf e határokon messze túl kitérve, a nyilvánosság, a sajtó terén is mélyreható diseussiók tárgyát képezte : jeléül ama nagy, a tudományos nevelés szigorú korlátait mesz­sze túlhaladó, nagy elvi egyház-állami jelentősé­gének, melyet e kérdés mikénti eldöntése magá­ban hord. Bármiként biráltatik el egyébként e fontos kérdés s bármennyire általánosnak látszanék a nézet, hogy annak létrehozásában nagymérvű jog­érzet volt az impuisus és erős államférfiúi bölcses­ség a létrehozó —- egyben áll, hogy egyoldalú voltánál fogva e terveket már a priori sérelmes, a kath. egyházra nézve, elvileg megtagadása az ő vele született autonómiájának, sőt in praxi nem zárja ki látszatát bizonyos scepsisnek a kath. egy­háznak eulturális missióra való képességében. Bármiként békítse is ki a nemesebb lelkeket a törvényjavaslaton átvonuló ama magas intentió, mely kizárja magából azon rettenetes irányt, mely durva realismusában kiapasztja az életből a leg­magasabb ideálokat, mely, midőn az embert a földi lét sokszerű institutióinak tömkelegébe nagy mohó­sággal bevezeti, eloltja az örökkévalóknak szö­vétnekét: épen nem oszlatja el ama aggodalmat, nem-e szövődött be annak megalkotásánál — ha 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom