Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-182
gO 182. országot fiiéi február S. 1883. bizottságnak tegnap tartott ülésén gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam szintén részt Tevén, ott egy ily tartalmú indítványt — vagy talán jobban mondva — eszmét szintén szőnyegre hozott. Ez egészen váratlanul lepte meg a bizottságot, mely úgy találta, hogy ezen nagy horderejű kérdés felett rövid tanácskozás után rögtön nem határozhat és azért czélszeríínek tartotta volna, hogy ha e kérdés a mai ülés napirendjére kitűzve nem lett volna, hogy igy a bizottság ezen indítványnyal behatóbban foglalkozhassék. Azonban azóta ezen indítvány felett, ugy hiszem, a bizottság tagjai is gondolkoztak s én is gondolkozván, nézeteimet bátor leszek a tisztelt ház előtt elmondani. Ez az indítvány t. ház, a mi egész jogrendszerünkkel ellentétben áll, nem illik be annak keretébe. Nálunk jelenleg a vegyes rendszer uralkodik, de az indítvány olyan valami állapotot létesítene, mely sem a rendszerrel, sem a magánvádakkal össze nem egyezhető. Az indítvány rendőri természetű intézkedést foglal magában, melyet a büntető eljárás keretébe beilleszteni én nem volnék képes s azt hiszem, jogrendszerünkkel számot vetve, a t. ház egy tagja sem fog erre módot találni. Azonban ettől eltekintve, úgy találom, hogy ez a hivatalos denuntiálás privilegisálását foglalná magában, mert azok a felhatalmazott községi elöljárók, vagy papok, (Felkiáltások: Polgármester, vagy szolgabíró!) — bocsánat, tévedtem, mert tegnap ilyen irányban fejtette ki a t. képviselő ur eszméjét — tehát azok a szolgabirák minden adat és bizonyíték nélkül állván, csak egyszerű feljelentést fognak tenni s akkor tessék azon feljelentés alapján nyomozásokat tartani. Az a szolgabíró minden felelősség alól menekülni fog, míg ellenben a magáavádló óvakodni fog, hogy ha közvetlenül kell feljelentést tennie, alaptalan feljelentésekkel az illetőket zaklatni. Igaz, hogy ez az én álláspontommal némileg ellentétben áll, mert én bizonyos tekintetben a hivatalbóli üldözést szükségesnek tartanám. De ezt coneret esetekre kellene szorítani, ezen coneret eseteket megállapítani pedig vajmi nehéz. Eu tehát azon nézetben vagyok, hogy megmaradván előbbi álláspontom mellett, melyet a tisztelt ház előtt kifejtettem, egyelőre azon indítványt, melyet gróf Apponyi előterjesztett, elfogadhatónak nem tartom. Mindenesetre megfontolandó; vájjon azon aggodalmak, melyek itt Polónyi t. képviselő ur által is hangoztatva lettek, ezeu törvényjavaslatnak hatályossá tétele szempontjából, nem volnának-e valami alakban a törvénybe beiktatandók ? Az igazságügyi bizottság beható megfontolás után ezt elfogadhatónak nem tartotta, én tehát a kérdéshez szólani a magam részéről nem kívánok, de gróf Apponyi t. képviselőtársam indítványát sem fogadhatom el, hanem megmaradok eredeti álláspontom mellett. (Helyeslés jőbbfelöl.) Almássy Sándor: A t. előadó urnak azoa kijelentését, melylyel a beterjesztett indítvány elvetését indokolta, hogy t. i. veszélyesnek tartja a családéletbe való avatkozást, én is tökéletesen elfogadom, helyesnek is tartom. Készemről is ugy vagyok meggyőződve, hogy értelmes ember, habár uzsorára vett is fel kölcsönt, sohasem fog az ellen panaszkodni, hanem ha akkor jól esett, mikor elfogadta a pénzt, essék jól akkor is, mikor ki kell fizetni. De figyelembe kell vennünk, hogy az uzsora nemcsak az intelligens emberek közt pusztít, hanem grassál a tudatlan nép közt is. Ezek érdekében óvintézkedésekre van szükség és ha az uzsora-törvényt meghozzuk, én is pártolnám azt, hogy hivatalból vétessék az uzsora üldözés alá. A t. előadó ur azt mondta, hogy igen ritkán lehetne azt kisütni. Én azt hiszem, hogy azon ügyész, ki a hivatalból való üldözést megkezdi, ha lélek szerint viseli hivatalát, először adatokat gyűjt s csak azután teszi meg jelentését és én azt h'szem, az uzsora sokkal többször kisülne hivatalból való üldözés, mint feljelentés utján fenyítés alá. Miután azonban a hivatalból való üldözésre vonatkozó indítvány elvettetett, Apponyi igen t. képviselő ur indítványát pártolom és azt szükségesnek, sőt elkerülhetetlennek tartom, hogy elfogadtassák, ha azt akarjuk, hogy ezen törvénynek legalább némi hatása legyen ; mert tudvalevő dolog, hogy egyes esetekben uzsorások egész községeket üzletszerűen kifosztanak, megrohannak. És azután, mikor ezt megtették és az illetőknek földeit elvették, egész commassatiókat visznek véghez. Ha tehát azt látjuk, hogy ily tömegesen gyakorolt uzsoráskodás folytán 4—500 hold vesz el, azt nem lehet mondani, hogy ily esetben a közigazgatási hatóságnak, vagy akár a rendőrségnek nincs joga beleavatkozni és az esetet feljelenteni. Én a feljelentésre legilletékesebbnek és leghivatottabbnak tartom a szolgabírót, mert a jó szolgabíró valóságos atyja a népnek. Ki lehetne más hivatva arra, mint épen ő, a ki ismeri a viszonyokat; ha tehát látja, hogy egy vagy más község rendszeresen kifosztattatik, ki kell puhatolni a dolgot és jelentést kell tennie. Azt méltóztatott mondani, hogy a szolgabíró ily esetekben tetszése szerint mindenkit üldözőbe foghat és az adatokat nem fog kelleni neki előállítani. Én nem hiszem azt, hogy a polgármester, akár a szolgabíró oly feljelentéseket tegyenek, a melyekre nézve előbb az adatokat be nem szerezték és előzetesen maguknak alapos meggyőződést nem szereztek volna. Meglehet, hogy e gy vagy más esetben visszaélés fog törtéimi,
