Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-182

ÜH 182. országos ülés február 2.Í883. csak a sértett fél índítyányára rendeli üldözendöknek. E mellett nem zárkózhattunk el az elől, a mi itt már ismételve és többek részéről hangoztatva lett, hogy illetéktelen beavatkozás lenne az állam részéről oly magánjogi viszonyok kutatása, a melyeknek megtorlását, a melyekért a büntető törvény súlyának alkalmazását maga az érdekelt fél nem kivánja és melyeknek napfényre hozatala egyéni eiistentiák íönkrejutásával lenne sokszor egy értelmű. De mikor ezen indokok érve elől nem tért ki a bizottság, másfelől, minthogy a szakasz újabb szemügyre vételénél föl vettetett azon kérdés, ha vájjon a büntető törvénykönyvben foglalt általäBOS három havi elenyészési joga a magán indítványnak az uzsora vétségére elegendőnek mutatkozik-e: i;em késett a bizottság kellően megfontolva és a kifejtett indokokból kiindulva azon álláspontot elfoglalni, hogy a büntető törvénykönyvünk 112. §-ában foglalt három havi elenyészési határidő helyett három évi elenyészési határidő tétessék, a mi által a mag/miudítványnak sokkal tágabb tér jut. Midőn ezek alapján a t. háznak elfogadásra ajánlanám az igazságügyi bizottság javaslatát, méltóztassék megengedni, hogy személyemet érdeklő egy igen rövid nyilatkozatot tegyek a tegnapi bizottsági ülésre vonatkozólag. (Halljuk!) Félreértések és félremagyarázások kikerülése végett kötelességemnek tartom ezt inneu megtenni. (Halljuk!) A tegnapi bizottsági ülésről szóló hirlapi tudósításokban az foglaltatik, hogy én azt mondtam, miszerint azt hiiizem, csak egy ut volna helyes, t. i. ha minden uzsora vétség hivatalból üldözendőnek mondatnék ki, T. ház, kénytelen vagyok erre reflectálni, mert incompatibilis volna előadói állásommal, ha ez volna, vagy lett volna nézetem. De hivatkozom a bkottság t. tagjaira, hogy ugy az első tárgyalás alkalmával, mint akkor, mikor Polóayi képviselő ur ellenkező :indítványával szemben a házban felszólaltam, mint végre tegnap is a bizottság ülésében egész határozottan az uzsora vétségének indítványi vétséggé tétele mellett nyilatkoztam. Csak azt mondottam, hogy ha túlnyomók lennének azon indokok, melyek gr. Apponyit vezérelték, ezen nem ugy lehetne segíteni, hogy az üzletszerű uzsora hivatalból üldözendő vétséggé tétetnék, hanem akkor valamennyi uzsoravétséget hivatalból tildözendó'nek kellene kimondani. Ezen kitérésért bocsánatot kérve, ajánlom elfogadásra a javaslatot. (Élénk helyeslés.) Gr. Apponyi Albert: Elismerem a t. jogügyi bizottság jóakaratát és alaposságát, melylyel az én indítványom folytán hozzá reconsideratio végett utasított kérdést tárgyalta; és elismerem abbeli szándékát, hogy az egymás ellea mérlegelendő opportunitási és czélszerűségi indokok mindenikét a legalaposabban figyelembe vette; elismerem, hogy igyekezett a leglelkiismeretesebben eljárni azon tekintetből, hogy azon megoldás fogadtassák el, melynél az elérhető haszon az avval mulhatlanul járó kárnál tetemesebben nagyobb. Mindazonáltal kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a t. igazságügyi bizottságnak némi módosítással az előbbi álláspontot fentartó indítványa engem ki nem elégít. Az a módosítvány, melyet a jogügyi bizottág t. előadója proponál, az elévülési idő meghosszabbítása, szerintem igen czélszerű és valószínűleg általános helyesléssel fog találkozni. De a kérdés velejére átmenve, t. i. hogy az uzsora serami neme ne legyen-e hivatalból üldözhető, ma sem csatlakozhatom az igazságügyi bizottság véleményéhez és nem látom magamat capacitálva, daczára annak, hogy a tegnapi beható tárgyalásnak tanuja voltam. Az esetek, melyekre nézve az uzsorának hivatalból való üldöztetését kizárandónak nem tartom, a t. ház előtt ismeretesek a látásból, a mindennapi tapasztalásból. Ezen eseteket talán praecise nem is fejezi ki azon kitétel, hogy „üzletszerű uzsora". Használtam indítványomban és használni fogom ma is, egy más praecisebb, az általam értetni kiváni fogalmat tüzetesen kifejezi) szó hiányában. De az eset, a melyre gondolok és melyre nézve az eljárásnak hivatalból való megindítását szükségesnek tartom, az, midőn bátramaradott értelmiségi! és fejlettségű országrészben valamely falu, melyben esetleg intelligentia vagy egyáltalán nincs, vagy nagyon csekély mértékben van képviselve, jóformán az egész szegény néposztály van a közveszélyü uzsora általi rendszeres kipusztításnak kitéve. (Élénk- tetssésnyilatkosatok a szélső balon.) Ehhez hasonló eset előfordulhat hátramaradott, kisebb városok legszegényebb iparosainál is, a midőn az uzsora által igy tömegesen sújtott egyének részint értelmi hátramaradottságuknál, részint nyomasztó helyzetüknél fogva oly gyámoltalanok és oly függésben áünak magától az uzsorástól, hogy azok egyikétől sem várható a bűnvádi feljelentés. Mindenki, ki az ország sok részének viszonyait illeti, tudni fogja, hogy ezen esetek az életből merittettek és hogy ezek képezik tulaj donkép a közveszélyes uzsorának legsúlyosabb és a törvény által leginkább sújtandó eseteit. És ép ezekkel szemben, t. ház, a törvény, hogy úgy mondjam, tehetetlen, ha fentartatik az a rendelkezés, hogy csak a sértett fél indítványára vehető üldözésbe az uzsora vétsége. Ha ezen eseteket más kitétellel lehetne körülírni, mint az üzletszerű uzsorának kifejezésével, a mely alá, elismerem, más, ide nem tartozó