Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-200

200. országos ülés márceins 6". IS83. 327 képviselő leghatározottabban kárhoztatott, leg­ridegebben érvényesíteni ? A t. közoktatási minister ur, mint képviselő, 1861. május 22-én leghevesebben ostorozta az állami mindenhatóság eszméjét, azt mondván: „Ezen eszme kútforrása nagyobbrészt a politikai bajoknak a continensen, mert ezen eszméből fejlő­dött ki azon nézet, hogy az administrátiónak min­denbebele kell avatkozni akként, hogy az embert születésénél megragadja és a sirig üldözi, azt tart­ván magáról, hogy ő az egyedül üdvözítő: „sola administratió salvifica. E tan apostolai Szent­István koronája országaiban irgalmatlanul experi­mentáltak s nehéz meghatározni, vájjon műtételeik­nél az erkölcsi és jogérzet hiánya, vagy pedig a politikai ügyetlenség vitte-e a főszerepet.' ; Két­ségtelen, hogy Trefort t. minister ur e szavakkal élt. Bizonyítékul szolgál a képviselőház naplója. Kétségbe azt sem vonom, hogy a legmélyebb meg­győződés hangján mondta ezen szavakat. De két­ségtelen az is, hogy az előttünk fekvő törvény­javaslat, melyet Trefort Ágoston igen t. minister ur itt védelmez, a középiskolákban az állam min­denhatóságát — és ezen esetben az állammal azo­nos a minister ur — állandósítja, ámbár a minister ur szerint — nemo injurius in se ipsum — nehéz meghatározni, vájjon ezen műtéteinél az erkölcsi és jogérzet hiánya, vagy pedig a politikai ügyet­lenség vitte-e a főszerepet. Nem szólok itt a mi­nister rendelkezése és közvetlen vezetése alatt álló középiskolákról, sem a törvényhatóságok, köz­ségek, társulatok és magánosok által fentartott tanintézetekről. Csupán a hitfelekezetek által fel­állított és fentartott középiskolákról szólok. Ezekre nézve a törvényjavaslat nyolezadik szakasza akként intézkedik: „A köteles tantárgyakból a hitfelekezetek által fentartott intézetek egész tan­folyama alatt tanítandó ismeretek végczélját és mértékét — a hitoktatáson kívül — az illető inté­zet főhatóságának meghallgatásával időről időre a vallás- és közoktatásügyi minister állapítja meg". Nos már t. ház, a ki a tantárgyak végczélját és mértékét állapítja meg, az lényegben az iskola szervezete és ezéljairól is rendelkezik, az a fele­kezeti tanintézetek felett nem gyakorol többé fel­ügyeleti jogot, hanem hathatós kormányzati és rendelkezési jogot. És kicsoda az, ki ezen hathatós kormányzati és rendelkezési jogot gyakorolja? Az állam min­denhatósága, illetőleg a minister ur, ki ma vagy holnap a tanítandó ismeretek mértékét akként álla­píthatja meg, hogy a latin nyelv oktatását nem annyira kell eultiválni, hogy a növendék Tacitust értheti meg, mert Tacitus megható képét rajzolja egy nagy birodalom hanyatlásának, a kormányzó körök szellemi és erkölcsi elgyengülésének, azok­nak creaturái és udvarlói rabszolgai gondolkozás módjának és alacsonyságának és mivel Tacitus olvasmánya könnyen megingathatná a kormány tekintélyét és böleseségébe s erkölcsiségébe he­lyezett bizodalmat, vagy a minister urnak talán nem tetszik, hogy a növendék csakis Sallustiust olvashatja, mivel ez Katiiina és Jugurtháról irt és az utóbbinak nyelvére azon szavakat adj a, hogy Rómában minden megvesztegethető. (Felkiáltások jobbfelől: Mit akar ezzel mondani ?) Kétségbe nem vonom, hogy a jelenlegi t. vallás- és közoktatási minister ur ezt el nem fogja rendelni, de talán ő sem vonja kétségbe azt, hogy nem örökre tarthatja ministeri tárczáját. Trefort Ágoston, vallás- és közoktatás­ügyi minister: Nem bizony, már 66 éves vagyok! Wolff Károly: Hanem, hogy utána más mi­nister jöhet, ki még jobban ért hozzá, mint ő, a reáliskolában az egyik tanévben a latin nyelv okta­tását rendelni el, a másik tanévben pedig azt ismét megszüntetni és ép ugy a gymnasiumban az egyik évben az ábrázoló mértant elrendelni, a másik év­ben pedig megszüntetni. A nem magyar tannyelvű hitfelekezeti középiskolákra nézve a t. minister ur tartotta fenn magának még azt a specialitást is, hogy a magyar nyelv és irodalmat illetőleg even­tualiter ő szabja meg a tantervet és az óraszám beosztását. Mert ha valaki rászorul a gyámko­dásra s önállóan nem találhatja fel az üdvözítő utat, hiszen a nem magyar tannyelvű intézetek azok. Egyébiránt, tekintet nélkül a tannyelvre, a törvényjavaslat a más középiskolák részére elég oly intézkedéseket foglal magában, melyek a gond­viselés szerepét viszik. A középiskolák a tanrendet, a tantárgyak felosztását, a tankönyveket és az elő­adásra használt kéziratokat évenként a minister elé terjeszteni tartoznak. Mert milyen baj fordulhatna elő valaha az országban, valamely intézetben, ha­csak a minister minden titokba be nem hathatna ; mindent, még az előadásra használt kéziratot is, nem vehetné szemügyre. Mert legyen meggyőződve a t. ház és bárki országszerte, hogy valamint a ministeriumban a hatalom összpontosul, ott benne van az ország concentrált esze is és hogy a minis­ter, vagy miután ő maga nem olvashat el mindent, a mit aláir, a ministeri tanácsos vagy a legutolsó fogalmazó is országszerte is még mindig a legoko­sabb és legbölcsebb, mert ott ül a ministeriumban. E szegény országnak szerencsétlensége az, hogy a ministeriumnak minden capacitást átenged és midőn az utolsó fogalmazó állása be van töltve, annyira kimerült, szellemileg annyira ki van szi­vattyúzva, hogy a ministeriumon kivül csak a kor­látozott alattvalói ész marad meg (Derültség jobb­felől) és Magyarországon a legnagyobb ostobasá­gok történhetnének, hacsak ezeknek javíthatása nem a ministeriumnak volna fentartva. Azért az előttünk fekvő törvényjavaslat határozza meg a

Next

/
Oldalképek
Tartalom