Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-200

200. országos filós márczlns 6- 18S3. 333 a különvéleményben nemzetiségi a jellegű hitfelekezeti, de hazafisági tekintetben meg nem bizható tanintézetek törpe töredékéről mondatik. A különvélemény nem mondja ugyan, hogy kiket ért, de a tegnapi indokolás és a minister ur nyilatkozata szerint is talán nem lesz kétség a felett, hogy a szászok, vagyis helyesebben mondva, az evangeliea ágostai hitvallás erdélyi egyház által fentartott tanintézetekről, vagy azokról is van szó. No, már a mi a modort illeti, azon nem akadok fel, ez nézetem szerint illendőségi kérdés, de a mi magát a dolgot és a minister ur arra vonatkozó állítását illeti, engedje meg a t. ház, hogy néhány tényt említsek. Egyik az, hogy a jelen közoktatásügyi minister ur véleménye ezen intézetekre nézve eltér a volt közoktatásügyi minister b. Eötvösétől. A másik tény az, hogy a szászok, vagyis az erdélyi evangeliea ágostai hitvallásnak által fentartott tanintézetekből mint érettek kibocsátott tanulók éretlensége felett külföldi, nemcsak német birodalmi, de svájezi és más főtanodákban is soha panasz nem volt. A harmadik tény az, hogy a t. minister ur adós mar+adt annak bebizonyításával, hogy a belföldi főtanodákban nagyobb a panasz azon ifjak éretlensége felett, kik a szász középtanodákból kerültek ki, mint azoké felett, kik oly intézetekről jöttek, melyek a minister ur vezetése alatt állanak. A mi ezzel kapcsolatban megérintetett — értem egy más országban történt gyülekezet nyilatkozatát — inkább szerettem volna, ha az nem említtetett volna fel és semmi esetre sem kivánok annak bővebb fejtegetésébe bocsátkozni, mert nem tartom a tárgyaláshoz szükségesnek s mert ugy keletkezéséről, mint befolyásáról semmi közvetlen tudomásom nincs. A mit a kül- és belföldi levelekből róla olvastam, az jogosít e rövid megjegyzésre. Bármily örvendetes is egy velünk barátságos viszonyban álló állam oly kitűnő polgárainak, oly rokonszenves nyilatkozatai, mégis az érdekeltekre nézve tévednek azok, kik azt állítják, hogy ez a szászok által kezdeményeztetett és csak a szászok érdekében történik. Ez nézetem szerint egy oly érdek melletti, magukból az illető körökből eredett nyilatkozat, mely érdek minden esetbeni és minden ároni beható megvédése, pl. Anglia tekintélyét és befolyását oly pontra emelte, melyen az világszerte áll. Tévednek azok is, kik ezt másnak és kevésbé jogosultnak állítják, mint az, a mi Magyarországon is a más államokban lakó magyarok érdekéhen és anyagi javára, de hozzáteszem, nemcsak azok érdekében, de maga a magyar nemzet érdekében is történik. Azért reménylem, nem fogják a t. tagtársak magukat befolyásolni engedni azon okoskodások által, melyek oda irányozvák, hogy ezen törvényjavaslat még a nemzeti szenvedélyek izgatása mellett is keresztül hajtassék. A mondottaknál fogva t. ház, természetes, hogy én e törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadom el. De nem is pártolhatom igy egyszerűen a kisebbségi véleményt, bár helyeslem annak több indokát, már csak azért sem, mert ha az abban rejlő indítvány elfogadtatnék is, ismét csak az addigi nehézségek fognának felmerülni. Bátorkodom tehát a magam és elvbarátaim nevében egy határozati javaslatot terjeszteni a ház elé, a melyben azt indítványozzuk, hogy a t. ház az indokok rövid megjelölése mellett ne fogadja el a szőnyegen levő' törvényjavaslatot. A határozati javaslat következőkép szól (olvassa) : Tekintve, hogy „a középiskolai oktatásnak különösen szervezeti kérdései" •— a szőnyegen forgó törvényjavaslathoz csatolt ministeri indokolás saját szavai szerint — „nemcsaknálunk, hanem az egész Európában s annak a közoktatás kérdéseivel már sokkal régebben államilag foglalkozó országaiban is oly kevéssé vannak tisztázva s reájuk nézve a szellemekben oly kevés a megállapodás, hogy a törvényhozó minden léptennyomon, sőt már a [kiindulásnál is elvi nehézségekre akad; tekintve továbbá, hogy Magyarországon a középiskolai ügy évszázados történelmi fejlődésénél fogva túlnyomó nagy részében felekezeti alapra lévén fektetve, a hazai bevett egyházaknak középiskoláik iránti önrendelkezési és önigazgatási joga a magyar alkotmány elválaszthatlan alkatrészét képező sarkalatos törvények által —- névszerint a pozsonyi 1791 : XXVI. és az erdélyi 1791 :LIIL, LIV. és LV. t.-czikkek, nemkülönben az 1868. évi XLIII. t.-cz. 14. §-a által — oltalmazva van; tekintve végre, hogy e hazának nem magyarajka polgárai részére saját nemzeti művelődésüknek további fejleszthctése az 1861. évi emlékezetes feliratokban és végzésekben, valamint az 1865. évi erdélyi országgyűlés felirataiban s különösen az ezekre nyert legfelsőbb leiratban ünnepélyesen megígértetett és az 1868 : XLIV. t.-czikkben törvény által is biztosítva lett, határozza el a t. ház: hogy a középiskolákról és azok tanárainak képesítéséről szóló 6., illetőleg 337. számú törvényjavaslatot, miután ez egy még befejezetlen didacticai fejlődési stádium megörökítését vonná maga után és a közművelődésnek jelenlegi üdvös sokoldalúságát az állami rendszabályozás merev békóiba verné s uniformizálná, holott a közoktatási kormány a saját rendelkezése és közvetlen vezetése alatti középiskolákban az egymást minduntalan felváltó szervezési kísérletek daczára, sőt épen e folytonos experimentálás miatt eddig nem igen volt képes még csak némileg mintaszerű állapotokat és eredményeket is felmutatni; miután a törvényjavaslat továbbá az állam legfőbb felügyeleti jogát a törvényes és szükséges 41*