Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-199

.318 WJ. országos ülés márczins 5. 1883. tudós főigazgató a sok reform alatt, a mely egymást kergette; s ha ennek jövőre gátat vet ez a törvény, akkor igazán üdvös hatása lesz, melyért a protestánsok is hozhatnak némi áldozatot, mert a középiskolák kétharmada szenvedett eddig ezen ezéltalan kapkodások alatt. Experimentálni szükséges lesz ezután is; de egy új gondolattal csak egy-két iskolában; és pedig, ha lehet, nem németből fordított, hanem eredeti magyar gondolattal. Annak aztán ki kell vonni ott minden következményét, de egy más felfogás következményeivel összekeverni nem szabad és várni kell, mig egy nemzedék tanulásán meg lehet állapítni az eredményt. Végül még néhány szót a kisebbségi véleményről. (Bálijuk!) Én a bizottsági kisebbség véleményét nem fogadtam el sem ezélja, sem indokai miatt. Czélja miatt nem, mert elfogadtam tárgyalási alapul a bizottság törvényjavaslatát. A mi indokait illeti, a kisebbség elveti a javaslatot 1-ör azért, mert az nem az egységes, hanem a kettős középiskola álláspontjára helyezkedik. (Halljuk.') Biztosíthatom a t. házat, hogy tartózkodni fogok részletekbe bocsátkozni s tekintve az idő előrehaladottságát, rövid leszek. T. ház! Az én egyéni felfogásom is olyan a középiskolai képzés ezéljáról, melyet agyninasrammal jobban el lehet érni, mint a reáliskolával, még a polyfechnicuiu számára is ; de másfelől, ha tárgyilagosan akarok itélni, kénytelen vagyok elismerni, hogy a reáliskola a szakértő világ véleményében még elég távol áll a teljes megbukástól ; a nem szakértő szülők pedig épen ragaszkodnak hozzá; mig másfelől az a középlény, a mit reálgymnasiumnak neveznek, teljesen elejtettnek tekinthető. Mig a dolog igy áll: nem volna indokolt elejteni a javaslatot azért, mert azt javasolja a törvényhozásnak, a mit az egész müveit világban tesznek az emberek; sőt inkább az egységes középiskola behozatalát, mit Hermán Ottó képviselő ur egy hónap alatt elkészíthetőnek tart, bizonyosan szintén geniális férfiak által, ily körülmények közt nem tudnám egyébnek tekinteni, mint egy nagymérvű experimentatiónak egyszerre az egész vonalon; egy még nem egészen biztos eszközzel és egy ily kísérlettel szemben oda szavaznék, hogy a ház tartózkodjék még egy ideig a reáliskolák bezáratásától, mert ez a kérdés még megoldatlan a tudományban. Második indoka a kisebbségi véleménynek, hogy a túlterheltetés ezen javaslat mellett is orvosolatían marad. Ez t. ház, alapos észrevétel; csakhogy nem elég indok arra, hogy miatta az egész javaslatot visszavessük. A múlt évi közoktatási bizottságban szóba hoztuk volt ezt a kérdést s tettünk is intézkedéseket megszüntetésére, de az idén teljesen megfeledkeztünk róla s ez a mi hibánk, kik ebben a véleményben vagyunk. A részletes tárgyalás folyamában vagy magam fogok ily irányií indítványt beterjeszteni, vagy a másét igyekszem támogatni, de azon reményben, hogy a minister ur nem fog elzárkózni az ily irányú indokolt törekvés elől: ezen, különben alapos kifogás sem indít engem arra, hogy általánosságban a törvényjavaslatot el ne fogadjam, mert e bajon a javaslat keretébe is lehet segíteni. Végül pedig elveti a kisebbség a javaslatot azért, mert az a protestáns egyház autonómiáját sérti. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! A protestáns egyház autonómiáját én is nem csak azon hitfelekezet, hanem az egész magyar nemzet igen becses közjogi kincsének tartom, a mely épen annyiszor szolgált már az alkotmány és a nemzeti érdekek erős védbástyájául, a hányszor azok hazánk történetében megtámadva voltak és jövőben is, ha netalán szükség lesz rá, meg fogja tenni e szolgálatot. Azon támasz, melyet ebben hazafias törekvéseink számára még katholikus hazafiak is mindig nyernek, méltóvá teszi ezt arra, hogy ha komolyan veszélyeztetve van, magok a katholikusok is védelmére keljenek, mint tették 1859-ben még magas állású katholikus főpapok is. De t."képviselőház, a protestáns egyház autonómiája ezen magas és általános politikai jelentőségre csak mint egy közszabadsági tényező és mint a magyar nemzeti törekvések támasza emelkedett s nem mint a nemzeti [törekvések elé vetett gát. Ezen utóbbi szerepben azt a magyar história egy pontján se találjuk. Mig a protestáns autonómia a maga régi históriai hivatásától el nem tér, addig azt a bécsi és linczi pergameneknél jóval erősebb tényezők fogják védelmezni: mert eddig azt a nemzet geniusa és a kor szelleme védelmezi. (Helyeslés.) De csakis addig. Thaly Kálmán: Ez ám a phrasis! KováCS Albert: Ugy hiszem t. képviselő ur, nekem is kell tudni, mi az a protestáns autonómia; mert mint az egyházjog tanára, egész életemet épen e kérdés szakszerű tanulmányozásában töltöttem el s ennek irodalmában talán valamivel többet dolgoztam, mint bárki más, legalább terjedelemre nézve. Midőn ezen törvényjavaslattal szemben oly sok oldalról hangoztattatott az, hogy ellenkezik a protestáns autonómiával, tüzetesen megvizsgáltam ezt épen azon szempontból és nem tartózkodtam kijelenteni ugy a református egyház főhatósági gyűlésén, mint a közoktatási bizottságban és e helyen is, hogy e törvényjavaslatot, mint egészet, az egésznek intentiójánál fogva, a protestáns autonómiára nézve sérelmesnek nem tartom; (Helyeslés) ellenben az állam főfelvigyázati jogának rendszerezését a közoktatás érdekében állónak tekintem. (Helyeslés.) Az 1791: XXVI. t.-cz. világosan fentartja a protestáns egyházzal szemben az állam főfelvigyázati jogát és ezt elfogulatlan protestán-