Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-199

316 190. országos filé* márezin-, 5. '.SS:?. ismét a ház előtt termett s megakasztotta a felekezet iskolarendezéset. Ezután az egyház részletes észrevételeket tett a javaslatra, de ugyanakkor az állami szempontból védelmezői is különböző kifogásokat támasztottak ellene, mert a sokféle átdolgozás végül ezeknek a kifogásait is jogosultakká tette, valamint a nemzetiségek oppositióját is ekkor keltette fel. Ezen ellentétes hatások befolyása alatt dolgozott azon évnek közoktatási bizottsága s átdolgozta a tőrvényjavaslatot, ugy, hogy most már a kormánynak egy megbízottja kérte a házat, hogy vegye le a napirendről. Most már senkinek, még a minister urnak sem kellett. Ekkor újból hozzáfogtak az autonóm felekezetek iskoláik rendezéséhez. Azt hitték, hogy a ház határozata után meg fog szíínni ez a sok ezéltalan zaklatás, legalább egy darab ideig. Azonban félesztendő múlva újra itt volt a törvényjavaslat. Mert e közben bizonyos nagy buzgósága tanügyi férfiak, kik ezen utón szeretnének befolyást nyerni azon iskolákra, melyeket nem alapítottak, teljesen befolyásuk alá kerítették az önállótlan középiskolai szakosztályt és csakhogy a reform-mű, mely halhatlanítni fogja őket, valahogy létre jöhessen és a protestánsoknak se lehessen ellene kifogása, mert addig azokkal volt legtöbb baj, magok elé tették a protestánsok részletes kifogásait — ez szórói-szóra igy történt s beledolgozták a javaslatba. Miután az emiitett buzgó reformerek a protestánsok kifogásait oly nagy figyelemre méltatták, ezeknek csakugyan nem lehetett alapos oka —• legalább az én Ítéletem szerint, melyet eonventjükön is többször kifejeztem — nem volt oka a törvényjavaslatot el nem fogadni s ha azon alakjában jelenik meg először, melyet Í881 őszén öltött, hihetőleg nem is tettek volna ellene kifogást: azonban az a processus, melyen a javaslat eddig átment és a eultusministeriumnak egyházi politikája annyira bizalmatlanokká tette őket, hogy gyűlésükön csak igen kevesen képviseltük azon békülékeny nézetet; a többség pedig egy oly memorandumot fogadott el, melynek hangja a pátens küzdelem izgalmas jeleneteire emlékeztet s ismételve hivatkozik a bécsi és linczi békekötésekre, tehát a fegyver jogára a magyar állammal szemben. így idézte fel a kormányzati balfogások hosszú sora a eulturharczot a magyar faj specificus képviselőjével, a református egyházzal szemben ; egy oly egyházzal, mely soha és sehol a föld kerekségén nem tanúsított államellenes törekvéseket; sőt egyházjogának leglényegesebb alapelve az, hogy az állammal békességben éljen és hogy a maga életét az államéval összeolvaszsza az egységes nemzeti létben; a mint ezt a protestáns államok története és mai élete s talán még a magyar protestáns egyház története is kétségtelenül bizonyítja.. És ha az ily természetű kormányzati balfogások végre protestáns kérdést provocáltak Magyarországon: esuda-e, ha a különben is harczias természetű katholikus egyház is végre sorompóba lépett ? Most egy éve, a közoktatási bizottság ülésesében, egy indítványnyal kapcsolatban, a kormány képviselője azon tapintatteljes nyilatkozatot tette, hogy a katholikus egyháznak nincsenek iskolái. Vannak-e vagy nincsenek, én nem tudom; de az bizonyos, hogy ennek kimondása után, azon évre el volt veszve a törvényjavaslat ügye. A kath. egyház, mely addig hivatalosan nem szólott a kérdéshez, most egyszerre két kívánsággal állott elé, hogy mondassák ki a törvényben a tanulmányi alap kath. jellege és állíttassák vissza a cultusministerium mellett a hajdani studiorum commisio, mely utóbbi körülbelől egyértelmű a kath. közt oktatás ügynek a parlamenti államszerkezekeretéből kivonásával. Sok gondot okozott ez a két kívánság a középiskolai szakosztálynak, míg végül arra határozta magát, hogy az elsőt teljesíti. A eultusminister ur azt monda, hogy ezen körülményen bukott meg a törvényjavaslat a múlt évben a közoktatási bizottságban; valóban ugy van, ezért szavaztam ellene én is. Mert midőn én oly elhatározással léptein a bizottságba, hogy kész leszek ott a protestáns egyházzal szemben is, ugy mint más egyházakkal szemben az állam befolyásának nevelésére szavazni: nem szavazhattam arra, hogy tisztán ecelesiasticussá tétessék egy oly ügy, a mely jelenleg félig-meddig már saecularis. így provocálta t. ház, maga a kormány, tapintatlanul egyik felekezetet a másik után, legtöbbnyire szükségtelen intézkedések és nyilatkozatok által, akkor, mikor az állam rá van szorulva azok jóakaratú közreműködésére. S mikor aztán a felkorbácsolt hullámok felcsapkodtak körüle: az első, a ki megijedt a saját művétől, a középiskolai szakosztály volt. Ekkor aztán az ellene zúdult particularis érdekeket egy-egy közérdek feláldozásával próbálta kiengesztelni, csakhogy a reform-mű valahogy létre jöjjön s egymás után engedte elhullani az Eötvös-féle törvényjavaslat azon becsesebb intézkedéseit, melyektől az állami erő és a közmívelődés emelkedését lehetett várni; ugy hogy mostani alakjára méltán ráillik egyik t. barátom azon tréfás eriticája, hogy egyszer egy fösvény házaspár vendégeket hívott ebédre s mikor a szakács bemutatta az étlapot: a húsféléket kitörölte belőle a gazda, a tésztákat a felesége, mig végül csak a spenót maradt. (Derültség!) Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: Az nagyon jó étel!