Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-199

193. »Fgaág»s 11 éi márcsdus 5. 1S83. 313 felszólalásának első részében és a legerősebb conservativ volt felszólalásának második részében. Teljesen ignorál minden történeti fejlődést, teljesen ignorál minden tényt a paedagogia terén felszólalásában akkor, mikor az egységes középiskola által teljes tabula-rasat akar csinálni a középiskola terén. Beszédének második részében az utolsó betűig makacsul ragaszkodik a történeti jogokhoz, mikor a szerzett jogokat a supremainspectio szempontjából sem akarja megcsorbítani engedni. Azt hiszem, hogy ily kettős irányú amphibialis okoskodás lényegét — az amphibialis okoskodást csak jelenlegi felszólalására értem — mondom, ilyent lehetne talán reméleni az ő felfogása szerint, de mindaddig, mig logicus és egy irányú állásponton vannak, sem azok, kik történeti jogok alapján állva, e jogokat csak annyiban és ott kívánják módosíttatni, a mennyiben és a hol azt az állami magasabb érdekek megkövetelik, sem azok részéről, kik minden dologban teljesen tisztán tabnla rasat akarunk látni, nem tartják óhajait kívánatosaknak. Az ő álláspontját ebből a szempontból mint Önmagában contradictorinst a magam részéről sem fogadhatom el. (Helyeslés.) A törvényjavaslatot én azon szempontból ítélem meg, mint a mely lehetőleg igyekszik a statusquot fentartani. Lehetőleg történeti alapon áll és lehetőleg respectál minden jogi fejlődést és nem igyekszik praejudicálni sem egyik, sem másik irányban. Én nagy különbséget teszek a magam részéről és nagy különbséget kell tennünk objective is kétségkívül az egyházi és iskolai autonómia közt. Teljesen igazságot adok annak a felfogásnak, melyet e termen kivüligen sokszor és erélyesen hangsúlyoztak, hogy minden egyháznak ipso facto, mert egyház, bizonyos autonómiája van az állammal szemben. Circa sacra és in sacris az államnak hatalma kétségkívül nincs, hanem ez és az iskolai autonómia, az két különböző dolog s törvényeink szerint az iskolai autonómia csak a békekötések s ezek alapján álló 1790—91-iki törvényczikkekben biztosíttatnak, a mindkét felekezeti evangelicus egyháznak. Ezen iskolai autonómia tehát az ezen békekötésekben és törvényczikkekben ismételve biztosított iskolaügyi administratiónak belköri intézkedései azok, a melyek a jelen törvényjavaslatnál a történeti alapon megbirálás tárgyát képezik. És bár ebben a teremben mindnyájan a felekezeti érdekeken kiviü állunk, mégis azt gondolom, hogy e szempontokat is figyelemre kell méltatnunk. A két evangelicus felekezet közt is van némi szempontból különbség annyiban, a mennyiben a helvét hitvallású egyház, mint pusztán és kizárólag magyar egyház a magyar állami czélzatokkal ellentétbe soha nem jöhet, addig — nem vádkép, csak a történeti igazság constatálásaként említem fel, — a másik felekezetű protestánsoknál legutolsó KÉPVH. KA.PLÓ. 1881—84. X. KÖTIT. időben fordultak elő épen az iskolai autonómia köpönyege alatt oly visszaélések, a melyek az államhatalomnak erélyes és azt hiszem, minden oldalról egyiránt helyeselt beleszólását kívánatossá és jogossá tették, (ügy van! a jobboldalon.) Én tehát azon meggyőződésben vagyok, hogy az 1790—91-iki törvénynek, nem a mint az igen t. minister ur talán nem helyes, Mrtelenkifejezéssel magát kifejezni méltóztatott, módosítása, hanem kiegészítése az, mely a suprema inspectio jogából folyik és az állam legmagasabb érdekei szempontjából kívánatos. És más oldalról, a protestánsok részéről, nem mint ő magát kifejezni méltóztatott, felekezeti dáez, hanem tisztán a történelmi előzmények alapján, talán jogosan kifejlődött felekezeti féltékenység az, a mely egymással ezen kérdésnél szembe állíttatott. (Helyeslés.) Én nyíltan és határozottan kimondom azon meggyőződésemet, hogy az 1790/91-ikitörvényczikkek homályossága a jogok tekintetében a legnagyobb kételyeket engedi meg és mind a két oldalról oly követelésekre jogosít fel, a melyek igazságosan a törvény czikkből magából egyáltalán nem bírálhatók meg. Hogy áll törvényczikk magában? Fentartatik a protestáns felekezet részére iskolai ügyekben a ratio norma et ordo docendi atque diseendi. Hol van a competens bíró meghatározni, mi a ratio docendi et diseendi? Hivatkoztak a ratio educationisra, mely Mária Therézia korában adatott ki és követelték, hogy mindazon jogok, melyek ott a ratio educationisban foglaltatnak,administratió tekintetében megadattak, a protestánsoknak is megadandók. De hol van a bíró, a ki a norma docendi, vagy az ordo diseendi jogfogalmát és alkalmazási jogosultságát meghatározza? Erre kellő competens, illetékes biró a felekezetek és állam közt nincs és nincs annál inkább, mert ugyanazon törvényben fentartatik „per suam majestatemdetermmanda

ű két dolog: a „coordinatio literariae institutionis" egyrészről és másrészről a suprema inspectio joga. Hol van ezen két fogalomnak gyakorlati meghatározására, egyes kérdésekbeneldöntéséreazilletékes biró,a kimeghatározza, hogy az egyik az állam concret intézkedése alá tartozik és a coordínatio vagy suprema inspectio joga és a másik a ratio norma ct ordo körét illeti. (Helyeslés.) Minden egyes kérdés vesatorius nyilt kérdés, melynek teljes magyarázata teljes norma felállításával sem az egyik, sem a másik részről nem sikerült. Hiszen a tanügy, különösen a középoktatás ügye. az 1791-iki országgyűlésen oly sok fejlődésen ment át és a ratio educationis fogalma tekintetében, hogy ne menjek 1790dg vissza, 1848-tól kezdve annyi új fogalom ment be a tanügyi kérdésekbe, hogy ha más nem volna, már maga ezen új fogalomnak classificatiója egyrészről az államnak fentartott jogok és másrészről 40